Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
, J 07 -----If f a a slezvig-holsteini biztosok közt ma reggel fatcA PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. PETŐFI SÁNDOR KÖLTEMÉNYEI KÜLFÖLDÖN. . Paris, dec. végén. ..1849. év, julius 31-én reggel nyolcz óra tájban Maros-Vásárhplyről egy négy'vagy öt kocsiból ólló karaván vonult ki az Erdő-Szentgyörgy felé vezető országúton. A kandi nép a házak ablakaihoz s az utezára tódult, tiszteletteljesen köszönt s útközben cgyegy éljent hangoztatott, mert a kocsik egyike fölött az üreg urnák magas fehér tolla lobogott. A többi szekereket a vezérkar foglalá el, s közte Petőfi Sándor. Az utóbbi néhány nappal azelőtt érkezett meg' Szegedről. Köztudomású dolog, hogy már korábban a katonai pályáról s tiszti rangjáról is lemondott, és csak a muszka hadsereg beütése s a kormány Szegedre költözése utáií határoló el magát , Bem ismételt felszólításának engedje, tíjra a táborba menni. Katonai egyenruhája nem lévén, egyszerű fekete nyári blouseba volt öltözve , kerekkalappnl fejében. Egy futó üdvözlés, egy mosoly"— s eltűnt az érdekes alak, hogy soha többé viszont ne lássam. Néhány óra muWt' megdördült az álgyu Segesvár alatt. Három gyengít zászlóaljjal, 250 ujoncz huszár- rtkik soha csatában jiem voltak s 12 álgyuval megtámadott Bem 48,Hm) muszkát 24 álgyuval. ' em részéről a földszin minősége annyiból kedvező volt, hogy a muszka lovasig kifejlődését gátlá és átszárnyalás elől biztositá. A csata álgyutűzre szorítkozott, de ez olly élénk, olly szakadatlan volt, hogy Más alkalommal meg szokta tenni a magyar négy székely álgyu a melegség következtében elpattant , tüzérek s szekerészek lovaikkal halomra hullottak. A muszkáknak egy töltésszekere, Bem jól irányzott gránátjától meggyujtva, légberöpült s borzasztó pusztítást vitt véghez. Szkariatin orosz tábornok, a czár szárnysegéde, ki már martiusban Szeben- ben parancsnok volt, elesett, halála leverőleg hatott seregére. A nap hanyatlott, az orosz sereg rendületlenül állt positiojában, de az öreg úr sem tágított, ámbár töltése fogyatékán volt, alóla három ló ellöve- tatt s tüzérei nagy része elesett vagy megsebesittetett. Egy osztály muskadsidás végre clóront, hogy huszárainkat attaquirozza. A huszár ezúttal nem felelt meg nevének.... ujoncz volt az istenadta mind maga, mind lova. Ahelyett, hogy a rohammal bátran szembcszállna, mint ezt névrokonai rendesen tenni szokták, ingadozott; ha a lovas ingadozik , veszve van : -— egy pillanat eldönté a nap eredményét. A huszárok megszaladván, Bem álgyuival, vezérkarával, kocsijával a kozákok kezei közt volt. Még volt egy pillanat menekiilhetésre . de Bem kocsiján levő irományait nem akará hagyni semmi áron. Mig a kocsiban ezek után kutatna, a kozákok körülveszik, a kocsi felfordul a fontos irományokkal, Bem egész po- gyászával»és Rákóczy kardjával a muszkák zsákmánya marad; Bem megismertetik öltönyéről, a kozákok szurkálnak s vagdalnak feléje, kiáltva: General, General! végre egy döféstől földresujtv*, egy több olnyi mélységű szomszéd mocsárba eszméletlenül legördül. Üldözői nyomát vesztették-e, vagy préda után keresve hagyták oda ? bizonytalan; elég az, hogy többé nem háborgattatok. Az éj nemsokára sötét fátyolt vont a vidék fölé; elhallgatott a fegyverek zörgése, „a trombita hangja, az álgyudörej“ csakjittott egy egy szerencsétlen haldokló nyögése szakitá félbe a csillagos nyáréj ünnefajtájában van valami nemesebb, magasabb öszpélyes csendét. Az elhagyott csatatéren, közepette egy förtelmes mocsárnak, feküdt három óráig a férfiú, ki e napot a történet könyvébe beírta... Két gyalog huszár mászott elő végre a közel kukoriczából, Bem rájok kiált és segélyükkel megmenekszik kellemetlen helyzetéből. Székely-Keresztúrra szerencsésen beérve, sáros és összeszurkált tábornok-öltönyét egy kölcsönzött nemzetőri kék atilával cseréié föl, s másnap reggel 8 órakor, egy parasztszekéren, a vészhirt megelőzve, M. Vásárhelyt termett. Mig maga a kiállott fáradalmak után elkcrülhetlcn néhány órai nyugalomnak adta magát, vagy talán o nyugalomra szánt időt fáradhatlan szelleme újabb kétségbeesett tervek kigondolására szenteld, főhadiszállása mindinkább élénkülni kezdett. Egyenkint, sárosán, rongyosan jöttek elő a tegnapi csatából megmenekült tisztek. A város alatt táborozó alig 5,000-nyi sereg parancsnokai és egyéb tisztei is jöttek, várva az öreg! úr ébredését s további parancsait. — Soha a helyzet illy kétes nem volt, mint e pillanatban. — Az öreg Kemény Farkas 4,000 embernyi segélycsapatával Kolosvárról déltájban szinte megérkezett; s mig fáradt csapatának néhány órai pihenést engedett: maga a főhadiszállásra jött. ,,llát instállak — kérdi a csatából jött tiszteket— beszéld cl, hogy volt mint volt ?“ stb. s végehossza nem volt a kérdezősködés-és kölcsönös felvilágosításoknak. Egy ifjú után hasztalan volt minden tudakozódás: Petőfiről senki bizonyost nem tudott. Valahányszor egy kard csörgött a lépcsőn, vagy egy szekér robogott a ház előtt, mindenki feszült lélekzettel, remény a félelem közt rohant az ajtó vagy ablak felé — Petőfit keresve szemeivel. Fölébredt az öreg, örvendett viszontlát«,, a tiszteinek , de legelső kérdése taiicui neiye iilucb. az aiKaimazásra nézve pedig ítéletet mondani csak akkor lehetend, mikor az e taPetöfi volt , kinek vonásait aggályteljes tekintete hasztalan kérésé a körülállók között kétes, fájdalmas hallgatás válaszolt neki. A segesvári csata után a muszka sereg csak másnap mozdult ki positiojából, tehát a ki megmenekült, csatlakozhatott vagy Bemhez, vagy ennek M.- Vásárhelyről elvonulása után , a székelyföldön levő Gál Sándorhoz. Petőfi sem egyik, sem másik helyt meg nem jelent. — Ki látta őt a segesvári csata után ? ... Másfél év telt cl azóta, úgy látszik még a hazában is számosán vannak, kik költőnk élctbenléte végreményéről még le nem mondtak, az emigratio egyáltalában nem akarja hinni vesztét, költemények olvastatnak, mik állítólag tőle jőnek. Beszéltem több honfitársaimmal, kik a hazából nálamnál később jöttek ki s Petőfit életben lenni állították, de «“gyet sem találtam, a kilátta volna, a ki szólt volna vele. Úgy látszik tehát beteljesedett egy még jóval a csaták zaját megelőzőleg irt költeményében kifejezett óhajtása: „Ott estein el én, A liarcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből , S ha ajkam örömteli végszava zendill, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej , A trombita hangja , az álgyudörej , S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összelipoi va.“ Úgy látszik, hogy minden beteljesülő — kivéve a kivívott diadalt. Szoknunk kell ennélfogva a szomorú, leverő gon, dolathoz ; hogy Petőfit elvesztettük. Mennyi lángész-
