Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

2. oldal.

PANNÓNIA

1899. julius 30

Magyai1 név — német név.

Az 1867. XII. törvényczikk szerint meglevő magyar hadsereg német sematizmusa az idei esztendőben a következő hazai városokat említi: Kaschau, Pressburg, Schütt- Sommerein, Stulilweissenburq, Baab, Oden- burg, lünfkirchen, Steinamanger, Oüns, Leutschau, Iglau, Grosswardein, Neusatz, Szegedin. hozzá nem számítva ehhez a már jól ismert, Hermannstadton kezdődő és Kronstadton végződő erdélyi sorozatot. Ez a nagy koncepció az egésznek általános képe, Magyarország ethnologiai és politikai méltatása a magyar (és osztrák) hadügyminisztérium elnöki ügyosztályában Krieg- hammer Ede osztrák állampolgár vezetése alatt. De a hadseregben nemcsak könyvekben emlékeznek meg a szeretett Magyar- országról, hanem grafikai ábrázolatok, nevezetesen művésziesen rajzolt mappák, úgynevezett generál- és speciál földabroszok utján is. Ez tehát ismét a kisebbik koncepció, ez az általános elveknek szigorú végrehajtása a részletekben, a császári és királyi katonai földrajzi intézet által. így történik, hogy Budapest és környéke katonai térképén a kővetkező neveket leljük : Altofen, Gross-Turwall, Sachsenfeld, Schwabenberg, Baitzenbad, Gaisberg, Sanct-Andrä, Adlerberg, Autóinkéi, Neupest, Deutsches- 'Thal, Blocksberg. A ki a fővárosban ki akai rándulni és kezébe vesz egy ilyen mappát, az kénytelen elolvasni ezeket a német neveket és akkor röstelkedve veszi észre, hogy a legtöbbnek magyar jelentését is tudja. Erről eszünkbe jut a jó öreg Jakab Eleknek Magyarország újabb történetéről irt könyve, a mely Somssich Pálról ezeket mondja:- A nagy hazafi a szabadságharcz Után egy ideig visszavonulva élt rokonainál az Alvidéken, egy Maria Theresiopel nevű helységben.

Érdemes régi tudós tollából került ki ez a mondat, kétségkívül valamely német forrásmunka vagy körözőirat nyomán, ahol Maria-Theresiopel neve fordult elő, amelynek magyar értelmét a kitűnő historikus nem tartotta kötelességének, tudni. Mi, akik Sachsenfeldet pontosan lefordítjuk Albertfalvának, Grossturwallt meg Törökbálintnak, kissé szégyelhetjük magunkat, hogy maiÄ „PANNÓNIA“ TÁRCZAJA.

Petőfi-keresők.

(A Petőfi-ünnep alkalmából megjelent Petőfi-em- léklap érdekes közleményei közül közöljük e mutatványokat.)

Elhallgata régen a lanton a húr ;

Megfogta a rozsda a kardot;

Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél; Szív elfeledé, elhordta a szél:

Alom vala ez csak. reggelig tartott.

Fü tudja : miért zöldebb a mezőn Egy folton, a melyre a vér hullt ?

A hagyomány tudakozza Homérrul Azt, hol született s a hol elholt.

Oh halva bizonynyal a dalnok.

Itt látta az egyik a földre leesni;

Ott szólt vele más a csatában ;

Sírjához az útfélen búcsúra járnak ;

Másutt meg visszakerültire várnak :

Itt él, ott holt hire támad,

Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész Népajk szövi róla regéit;

Itt vérnyoma ; — lábnyoma ott I Halld,

Ö volt, ki e dalt zengé itt ?

Oh halva bizonynyal a dalnok.

Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e Zajtalan végig élni a múltat ?

napság olyan biztos a német tudásunk, hogy a derék történész e kis hibáját világért sem tudnók újra elkövetni. Persze, mert 1899 ben már a legkevésbbé historikus magyar is tudja, hogy Maria Theresiopel Szabadkának a hivatalos német neve. Látni való, hogy erre a tudományra milyen szorgalmasan tanít bennünket a hadügyminiszter.

A Székely Nemzeti Múzeumnak azonban Pótsa főispán a minap ajándékozott egy 1801-ből való katonai térképet, amely 1. Ferencz királyunk alatt s az ő jóváhagyásával készült s a melyen Szász Sebes Szász-Sebes és nem Mülhbach, Brassó Brassó és nem Kronstadt, Segesvár is Segesvár és nem Schässburg és igy tovább minden magyar városnak, dűlőnek, pataknak és hegynek magyar a neve. És ezt a térképet régi osztrák katonák rajzolták ! Azok, akik nem tudtak a magyar államjogról, a közös ügyekről, meg arról a bizonyos és szócskáról semmit, hanem csak egy Istent, egy császárt i mertek, czopfjukat puderoz- ták és harminczhét fogással töltötték meg a nehéz elöltöltő puskát. Hogy van az, hogy ezek az ósdi osztrák katonák respektálták a nemzeti művelődés igazságait s nem vették el a magyar földnek magyar nevét?! Alighanem úgy, hogy a Hof- krigszrath-ban és Armee-Generalkomman- dóban akkor is ültek magyarok, meg most is; a század elején s egy pár évtizeddel azután, hogy Latzkovits kapitány és ezredének tiszttársai magyar vezényszóéit peti- cionáltak, olyan magyar katonák voltak a hadseregben, mint ama hires vitézvári Si- monyi József báró, vagy az a másik bátori Buday báró, vagy az a harmadik hivvári Meszéna báró, vagyis olyanok, a kik a Mária-Terézia-renddel osztrák báróságot kapván, predikátumnak még Metternich és Radetzky idejében sem féltek kurucz-ma- gyar neveket válasvJf&ni. Ezektől aztán bizonyosan kitelhetett az, hogy a mapparajzolókra keményen ráparancsoltak, vagy a haditanácsot erélyesen rábeszélték, hogy Magyarország szépségeit zengő kedves nevük helyett idegennel föl ne ruházzák De vájjon van-e ma magyar generális, aki Krieghammertől már kérte vagy követelte ezt a dolgot, vagy ha nem kapta meg. inkább fiatalon és erősen elvonult Gráczba ? Szegedin, Leutschau és Steinamanger, hoznak-e neked manapság ilyen áldozatot?

Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet Még boldogabb években se tanulta ?

Ki bátran előljárt rémtelenül,

Az bújt a sötétbe a rémek elül S arczot, alakot, ha cserélt is,

Egy dal bizonyítana felőle,

Az szólna világra, hogy él-e?

Oh halva bizonynyal a dalnok.

Csirát vert a földből az eltemetett mag;

A régi szabadság ága fakad ;

Minden, mi halott, föltámad ez évben; Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben, j Csak te maradsz-e halva magad ?

Oh élve ha volnál, büszke dalodtól Lángra lobogna a két haza most.

Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez,

Hü keresőd sírodra tapos.

Oh halva bizonynyal a dalnok !

Jókai Mór.

Petőfi.

Ki az, a ki a nemzet örök büszkeségének, Petőfi Sándornak halála ötven éves évfordulójakor hálával és kegyelettel ne áldozna a halhatatlan költő emlékének ?

Van-e e magyar földön hazafi, kinek lelkét ne gazdagította volna Petőfi halhatatlan szelleme ?

Van-e a nemzeti kultúrának nagyobb kincse, mint a nemzeti érzés leghatalmasabb kifejezői és lelkesítői: az ő dalai ?

Nem tudunk ilyen dolgokról semmit. De azt tudjuk, hogy közéletünk uj korszakát a viszonosság csillaga világítja be, legyen hát ebben is viszonosság. Jó. Mondja csak a közös hadügyminiszter, hogy a hadsereg nyelve a német, a magyar városok nevét tehát németül kell irni, de felelje erre Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter azt, hogy a magyar honvédség nyelve magyar, az osztrák városok nevét tehát magyarul kell irni. S miután úgyis németül levelez a hadsereggel, a megszólítást mindig igy írassa; An das k. u. k. Reichskriegsministerium in Becs ^ An das k. u. k. Corps-Commando in Krákó; An das k, u. k Lager-Commando in Brulck a Lajtha melleit. (—i—g.)

Napi üiírak.

— Naptár. Vasárnap, julius 30. — Kath. Judit. — Prot Judit. — Görög julius 18. Emílián.

— Izr. Ab. 23 - Napkelte 4 ó. 20. — Napnyugta 7 ó. 19. — Holdkelte 10 ó. 52 este. — Történeti naptár: Temesvári csata, Zápolya János tönkre teszi Dózsa György pórhadát 1514

— Sz. Péteri ütközet Csongrád felperzseltetik 1849. — Egressy Gábor színész f 1866. — Tompa Mihály költő f 1868. — Bismarck Ottó herczeg, német birodalmi kanczellár f 1898.

— Hétfő, julius 31. — Kath. Loyolai Ignácz.

— Prot. German. Görög jul. 19. Diusz. — Izr. Ab. 24. — Napkelte 4 ó. 21. — Napnyugta 7 ö. 18. — Holdkelte 11 ó. 35 este. — Történeti naptár: III Henrik franczia király Clement Jakab á:tal megöletik 1589. — Diderot franczia encyklopaedista f 1784. —Montpensier (Orleans) herczeg sz. 1824. — Bem az utolsó csatát veszti Segesvárnál, Petőfi Sándor elesik 1849. — Ráth Károly Budapest főváros első főpolgármestere f 1897.

Petőfi és Bem.

A nagy Bem apónak alig volt nagyobb tisztelője valaki, mint Petőfi Sándor.

A lengyel szabadsághőst, a kit a magyar oly jellegzetesen »apó« melléknévvel illet, úgy az időt, a mikor harczi dicsőséggel koszoruzott zászlaját csatáról-csatára vitte, úgy az után is, a mikor az oly szerencsétlen végű szabadságharczunknak a lelketlen, nyers erőszak végét vetette —

Van-e a hazaszeretetnek lángeszübb, önfeláldozóbb apostola, az emberi méltóságnak önérzetesebb, nemesebb dalnoka, mint Ö ?

Van-e, a ki tisztább idealizmussal rajongott a szabadságért, mint az ő lantja ?

Van-e, a ki jobban tudta és tudja ma is lelkesíteni nemzetét, mint az ő költői Géniusa?

Erre felel az egész nemzet egész szivével és egész leikével, midőn halála ötven éves évfordulója alkalmából emlékének oltártüzet gyújt és hálát ad a Mindenhatónak, hogy nekünk magyaroknak adta a világirodalom egyik legbámulatosabb tüneményét.

Wlassics Gyula.

Petőfi Sándorról.

(Visszaemlékezések.)

Állittatik, hogy Petőfi 1849. julius 31-én esett el a segesvári csatában s a nemzet most készül megünnepelni halálának 50-ik évfordulóját. Én életében már lelki barátommá óhajtván öt, részt kívánok venni ünneplésében.

*

1848-ban a jelenkor ifjai közül, szabadságot lehelő költészete miatt, előttem Petőfi Sándor magaslott ki. Még hatalmasabban, mint egykor Vörösmarty „Szózata“, megragadták bensőmet hazafias költemé-