Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
2 NC Ki RA D-HONTI ELLENZEK Levél a szerkesztőhöz/ lisztéit Szerkesztő Ur! A folyó 1899. évi julius hó 13-án 181 szám alatt megjelent becses lapjának ve zérczikkében a nógrádmegyei gazdasági egyesületnek B.-Gyarmaton julius hó 10-én megtartott évi közgyűlésének leírásában élénk kifejezést ad arról, hogy a gyűlésen kevesen vettek részt, ami eléggé mutatja a gazdaközöáségnek eme fontos és nagy hivatása intézmény iránti közönyösségét egyszersmind serkenti a gazdaközönséget, hogy lelkesedjék ezen kiváló hivatást betöltő egyesület működése iránt, mert ugv ez, mini azok, akiknek az egyesület vezea kellő ran, megérdemlik tése kezeiben figyelmet. Ezen közleményét nem hagyhatom Ugye lem nélkül azon okból, mert az ily általános következetességgel biró kifejezései alapokait is ismernie kell a czikkirónak különösen jelen esetben, amidőn az egyesület érdekeiért küzdő egyes tagjainak az évi közgyűlésen való meg nem jelenésé az okok alapos megismerése nélkül általánosságban nem, egyedenként pedig csakis alapos okból lehetne meg Tény az, hogy az egyesület évi közgyűlésén kevesen jelentek meg, ami egyrészt abban leli magyarázatát, hogy a túlnyomó része a nyári munkaidő előrehaladottsága s az ebből folyó bokros teendők, másrészt azon körülmény miatt, hogy az évi közgyűlés napja a szécsényi országos vásár napjával találkozott, nem jelenhetett meg. Ezen körülmény eléggé kimenti az egyesület tagjait, akik egyébként eddig a közgyűléseken megjelenni s azokon tevékeny részt venni el nem mulasztották. Ennek tudatában bizonyára maga a gazdasági egyesület méltányossági szempontból is, azok számára a felmentvényt megadhatja. Tiszteletben tartom a sajtónak ez ügyben történt felszólalását, hétszeresen azért, mert a »Nógrádi Lapok és Honfi Híradó« czimü helyiérdekű lap is hasonló részvél- lenséggel sújtja azon tagjait, akik a gazdasági egyesület érdekei iránt ily mostohán viselkednek s ez által az egyesület fennállását koczkáztatják. De nem áll'az, hogy a nógrádmegyei gazdasági egyésület kebelében a politika i velleitásoknakdiszoiiancziájadúlna, mert a gazdasági egyesület évi köz-, igazgató-választmányi- s szakosztályi gyűlései minden politikai és külső erőszak befolyásától idáig szeplőtlenül tisztán megőriztettek és éppen ez okból a kiható tevékenység daczára annak, hogy virilís lista hosszú soraiban ékeskedő nagy- birtokosok, nagybérlők minden alapos igaz ok nélkül a gazdasági egyesületet pártolásban nem részesítik s részv-!‘ ' nem támoualiák av pco» Egyház és iskola. Ev. ref. hó 16-án a egyházmegyei b.-gvarmati cv. gyűlés. 1 ref. egyház hívői a megyeház kistermében tartották évi közgyűlésüket. Az egyházmegye Ilit- é tanügyi viszonyairól szóló évi jelentés tu doinásul vétetetl, sjegyzőkönyvbe foglalta tolt.; A káplánok évi 50 fi tos javadalma zásának 100 írtra való kiegészítése iránt olvképen történt intézkedés, hogy 50 forintot a káplán-tartó lelkész fog fizetni, 50 irtot pedig az államtól kérnek segély- képen. A l).-gyarmat: fiókegyháznak a lo- sonczi anyaegyházhoz való csatolása elvben elfogadtatott, de mindaddig, amig a ).-gyarmati fiókegyház templomát fel nem építi s inig lelkésze nincsen, a diósjenői tartozik. A kerületi köz- lvallós János és Or őszi Jenő jövő közgyűlés Yerőczén fog megtartatni. — Délben T ó 1 li István vendéglőjében közös ebéd volt V kősói uj plébános. A Kolena Endre halálával jogilag és tényleg megürült kosdi plébánia nem sokáig maradt árván, mennyiben folyó hó 16-án I* o d h o r á ny í József papnöveldéi aligazgatót nevezte ki a megyés püspök mint kegyuraság, a kosdi plébánia álandó adminisztrátorává. Az uj ídminisztrátor négy évi káplánkoc’ ‘ váczi fegyházi lelkész, 1895-ben szemináriumi aligazgató lett és mindenütt buzgóan, teljes odaadással teljesilelte kömyaegy házhoz gyűlésre küldettek ki. A telességéit. Válság küszöbén. A b.-gvarmati izr. litk. tagjainak az a része, mely a magyarosodást tartja minden körülmények között szem előtt, elhatározta, hogy egyházukba ezután csak oly kifogástalan magyar rabul választ, aki magyar hitszónoklatokat óg tartaái a templomban. E tárgyban f. hó 7-én népes értekezlet volt a kaszinóban dr. Heksch József elnöklete alatt. A számos felszólalás közül különösen Somogyi Albertét emeljük ki, aki — mint köztudomású — testtel-lélekkel agitál liit- sorsosai között a magyar nyelv értekében. Elhatározta a gyűlés, hogy a következő megkeresést intézi a helybeli orthodox hitközség elöljáróságához: 1. Mondja ki a hitközség képviselőtestülete, miszerint ezentúl a templomi hitszónoklatok gyár nyelven fognak megtartatni. 2. Ennélfogva egyetemes műveltséggel biró, illetve egyetemet végzett magyar hitszónokot fog alkalmazni és ezen kellő javadalmazással egybekötött állásra pályázati hirdetményt bosájt ki oly időben, hogy a hitszónok legkésőbb már 1900. január havában működését megkezdhesse. 3. Az alapszabályok és nevezetesen a válasz- asi rendszer módoutasát tartja szükségesnek. 1. Alulírottak kívánják, hogy az 1-3. alat- akban foglaltak tárgyában sürgősen hivassák gybe a képviselőtestület és hogv e tekintetbe» világos és kifele""” Hátralékos előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek előfizetési hátralékait kiadóhivatalunkba mielőbb beküldeni, nehogy kénytelenek legyünk a lap további küldését beszüntetni. A selypi ezukorgyár magyarsága. — Levél a szerkesztőhöz. —j Igen tisztelt Szerkesztő ur! A »Nógrádi-Lapok és Honti-Hiradó« helybeli hetilap f. évi 30. számának nviltteréhől értesültem, hogy becses lapja 23. és 26. számaiban a tornyai Schossberger Rezső vezetése alatt álló selypi ipartelepek és gazdaságok magyarságára nézve téves infor- mácziókon alapuló közlemények jelentek meg. * i Mint az igazság embere, meg nem állítatom, hogy tornyai Schossberger Rezső nyilatkozatát ki nem egészítsem olyasmivel ~ mit ő ismeri szerénységénél fogva el- illgatott. Az elmúlt tanévben hivatalos iskolalátogatásaim alkalmával megfordultam a selypi nagyszerű ipartelepek iskolájában is. Csak örömömnek és teljes megelégedésemnek adhattam kifejezést tornyai Schossberger Rezső elölt az áltála fen- tartott iskola mintaszerű berendezése, a tanító kitűnő javadalmazása, a tanítónak épen a magyarosítás szempontjából meg- epő eredménye fölött. Találtam itt cseh német-, tót és egyéb idegenajku munkások gyermekeit, kik ez iskolában rövid fél vagy egy év alatt a magyar nyelvet nemcsak szóval, de irásb m is teljesen elsajátították. Nemcsak a szorgalmas tanítót dicsérte ez az eredmény, de azon csa- ádot is, mely az iskolát a legnagyobb bő- cczüséggel fentartja, melynek kebelében alódi hazafias szellemet tapasztaltam. A tanfelügyelő hivatalos elismerésére hivatkozhatott volna a nemes munka embere, ki hazájának, s ebben megyénknek, mintaszerű ipartelepeivel, gazdaságaival kiváló szolgálatokat tett, s a ki a magyarosítás terén is az elsők közé sorozható,1 ízen meggyőződésemet oly férfiak erősítették meg, mint Krenedics Imre hat- ani prépost, F aj n o r Sándor megyei fő- jegyző, kik Schossberger Rezsőt közelebb- ől is ismerik. S épen ezen okból köte- égemnek tartottam becses lapjában ezeket az igazság érdekében nyilvános- ígra hozni. Hazafias üdvözlettel maradtam Balassa-Gyarmaton, 1899. évi julius hó 5-én. I)r. kacsé'-;