Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

I V • l/f i UIJUI» Előfizetési ár : Egész évre f> frt — kv Kél évre 2'frt 50 kr. Negyed évre 1 frt 25 kr. Egyec szám ára: 15 kr. Kill földre egész évre 15 frc. Szerkesztőség és kiadó- liivatal: Tillmann R könyv nyomda Orsován, hova a/. előfizetés és a lati szellemi részére vonat hozó közlemények küldendők. Hirdetéseket elfogad : Goldberger A. v , Bernét, „Magy. l’énzíigy,“ ..Alt. Tidósitó1 Budapest. „J« ni< s\áier Ze itiii.gr“ s/.eik. T<u s e lap kiadóhivatala. Felelcs szerkesztő ég laptuiajdonos : Glaser Simon. Megjelenik minden vasárnapon. Pettlí Sándor. Ötven évvel ezelőtt a lángész csillagrendszerében kialudt egy nap Petőfi Sándor meghalt. Meghalt ? . . . Eltűnt a segesvári csatasikon, nem látta azután senki, de meghalt-e ? . . . Flitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy visszajő? Legendás ködbe bur­kolt alakja nem tűnt-e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyongani őt ? S mesevilágokkal átszőtt története szájról-szájra száll. Alakja mind­egyre tisztában tündököl a mythikus fényes ködben és átragyog ezredévek homályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. Amikor a magyar szabadság egét elfedte, gyászba borította az i északi fel leg, akkor e.tünt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyob­bak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnk­nek, a mi szivünknek az igazi egyet­len költője. 0 benne szinte testet öl­tött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan váló „az al­föld tengersik vidékéről.“ És az élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak Az „Crsova és Vidéké" tárcája. Fel (ifiről, Soha ki nem alvó lángok törnek az ég felé az ismeretlen sírból, melyben Petőfi Sándor alussza a halhatatlanság álmait. "Va­jon mit álmodhatik odalent a költő, akinek j lángelméjének tüzénél millió ember érzése j tisztult meg ? Sokszor elgondolkodom afölött: kinek énekelt ő inkább: a szerelmeseknek ? a ha­zafiaknak ? vagy a forradalmároknak ? Haj- '• landó vagyok ahhoz a nézethez csatlakozni, hogy e forradalmároknak. Ezeknek a világ j teremtésével egy idős minden históriai ese- j mény alkalmával föl-föl tünedező szilaj apos­toloknak, akik egyaránt hordozzák kebelük­ben a világ megváltozást és megrontását. Nincs eszme, mely jobban magával tudná ragadni az embert, mint a forradalmi. Nincs 1 tűz, mely szivet és lelket jobban megperzsel, mint a forradalom. Petőfi, aki mindenben az • abszolút érzések embere volt, a forradalom- j ról dalolva, emelkedett ihletének zenithjéig. j Egyébként azt hiszem, hogy a Petőfi- í úgy kellett eltűnnie, amint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabadsághar­czunk egész felséges íusáját. Ő már akkor „véres papokról*4 álmodott, mi­kor még senki sem sejtette a forra­dalmat. És ott volt mindvégig a harcz- ban. A márcziusi nagy napon is, de akkor, amikor „három napig dörgölt az ágyú Vízakna és Déva között.“ És az utolsó ágyudörgéssel elnémult ő is. Ötven esztendő elmúltával ime ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert önönmagunkat, -a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük benne. Ünnepli őt az egész ország, kén­nek a magyar földnek a szive rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, amikor ezrek összegyűl­nek a segesvári mezőn és az ő nagy­ságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldött- ! sege ; annak a nép-képviseletnek a j küldöttsége, amelyet ő segített meg­teremteni. Elzaránüowl a kormány képviselője, azé a parlamentáris , kor­mányé, amelyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultsá­got. És mindenekfelett elzarándokol­nak ezrei a magyar népnek, amelynek ő dicsőséget szerzett, amely őt a szi­vébe fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sán­dort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, amely megbecsüli ' nagyjait.“ Ő úgy szerette volna nem­zetét nagynak és egységesnek látni. ről keletkezett irodalom egyetlen olyan mű­vet sem produkált, melyből tisztába tudnánk- jönni a költő egyéniségével. A legtöbb Pe- tőíi-bicgrafia csak arra alkalmas, hogy for j gainíat tudjunk magunknak alkotni.Petőfiről. ! Azt mondják hogy az élet és jeilemrajz, melyet Gyulay Pál, a jó költők elkeseredett ellensége irt Vörösmartyról, tökéletes. Ta­gadhatatlanul igen tartalmas költő és nemes költői egyéniség volt Vörösmarty, de ő. ugyánegy maradt minden, müvében. Ez per­sze nem hiába, de Gyulay feladatát rendkí­vül megkönnyítette. Petőfi más a szerelmes verseiben, más a hazáról írtakban és más ; j ő egeszen más, a forradalmiakban. Annyira j más, hogy csak az öregek iránti köteles tisz­telet tart vissza annak fejtegetésétől, j hogy Petőfi, ha ma élne,, internaczionális költe lenne, soha meg nem békülő harezosa a szoezialismusnak. Nos hát, ilyen egyéni- ! ségről a stilisztikai tankönyvekben tanított biográfiát írni nem közönséges feladat. Aki tudni akarja, hogy hogyan élte belső világát j és ki volt Petőfi Sándor, az ne tegyen mást, mint olvassa az ő költeményeit, olvassa, for­gassa azt a megbecsülhetetlen értéket, me­lyet hét-nyolez keserves esztendő alatt szi­vével összeforrott lelkének kincsesbányájából kiaknázott és nemzetére hagyott. Amit Petőfi, Öt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesit és kibékit mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés be­lopja a lelkesedés tüzét a hideg szi­vekbe. Ötven év óta a Petőfi Sándor ha­tása alatt áll a magyar nemzet Ötven év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és öt ven év óta a „Talpra magyar“-ja lángol márczius idusán az ajkakról. O benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és általa hódította meg a ma­gyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté le­vésé az ó diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, akik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szivének még az a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszabadságért, az egész emberiség üdvéért harczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, ahová őt ünnepelni megy nemzete. A mil­lióké immár ő. Aki visszatért az Ín­ségbe, amelynek része volt. Glorias alakja egyre nő. Glóriás alakját mesevirágokkal fonja át a nép szereteíe. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is da­érzett és tudott, azt mind megírta költemé­nyeiben, semmi sem maradt előttünk rejtély, ami gondolat benne meggyőződéssé vált. Az irodalom tudósai és tanítói ennek daczára sem tudnak róla olyan jellemrajzot alkotni, mely a Petőfi költeményeinek szel- lemébe behatolni tudó olvasót kielégítse. S .én tudom, hogy ismét kihívom magam ellen kritikát, ha ennék egyik nagy okául azt ho­zom fel, hogy a kritikusok és életrajzírók nem foglalkoztak érdeme szerint Petőfi legnagyobb és legnagyobbszerübb költeményóvefaz Apos­tollal. Mintha nem is irta volna, olybá veszik. Hallottam olyan kijelentést, hogy Petőfi legjobb költeménye a „Falu végén kurta korcsma.“ Ugyan ez az ur mikor az Apos­tolról kértem a véleményét, hidegen vállat vont. Igazan sajnos és fölötte bosszantó, hogy a magyar értelmiség között akadnak, kik a mi legnagyobb költőinket ennyire fél­reértik.'Ebből látszik, hogy sem az iskolá­ban,. sem az életben nincs alkalmuk Petőfi­vel helyesen foglalkozni. Á mindenek által kicsinyített Apostol a világ legnépszerűbb költeménye. Gyönyö­rűbb bibliája soha nem lesz a forradalmá­roknak. A sok ráfogás közül, melyekkel az Apostolt elhalmozzák, a leghathatósabb az, hogy Petőfi még ifjú, kiforratlan korában

Next

/
Thumbnails
Contents