Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

2

NAGYVÁRADI napló

18ir9. juJius 30.

Zimándy a három ház ajándékozásánál azt is kikötötte, hogy a tanfelügyelő nevére keresztelt utczát Erzsiket, királyné utczauak nevezzék el. Az elöljáróság még ebbe is bele ment. .lőttek az iskolai vizsgalatok és eljött a tanfelügyelő ur is. Zimándy mint. iskolaszéki elnök szerepelt ekkor, azután kibékítették őket egymással, minek vége az lelt, hogy Zimándy kijelentette, hogy meghagyják az ulcza régi nevét.

* Újra összeült az elöljáróság és Zimándy indítványára uj határozatot hozott: Az hrzsébet királyné nevére átváltoztatandó lóth Józseí-utcza marad Tóth Józseí-utcza.

Tudósítónknak volt alkalma beszélni az állandóan Török-Bál intőn lakó Bausznern Guido országgyűlési képviselővel, a ki tudvalevőleg a helységnevek magyarosításánál mint szász k'-pviselő oly hazafias magatartást tanúsított. A képviselő — miután épp a Petőfi-ünnepre utazni készült — a következőket mondta:

— Tessék csak elmenni a községházára. A mit ott lát, az jellemzi legjobban a viszonyokat. A főhelyen, a gyülésező asztal közepe lelett, ott függ Zimándy Ignácz életnagyságu arczképe, mig a királyné ott szerénykedik egy sarokban.

Zimándy Ignácz a napokban előkelő társaság előtt az ottani katholikus körben a következő kijelentést tette:

— Csak piszkoljanak, én nem félea senkitől, hátam megett egy igen hatalmas és egy igen nagv ur áll, megvéd az engem, a hajam szála sem görbülhet tneg. Pénz pedig van, a mennyi keli. A könyveimet ingyen adhatom. Ha kevés százezer torint, lesz háromszor annyi! . . .* És a törökbálintiak szentül hiszik, hogy papjukat csakugyan egy igen hatalmas ur pártfogolja.

'Tüdős .úriknak 'volt a'ika'inra é.yóí.i-i*ág egy tagjával is beszélgetést folytatni.

— Ne csodálkozzék — úgymond — hogy a három házat elfogadták. ínséges állapotok és viszonyok uralkodnak ebben a szerencsétlen községben. A lakosság roskad a sok adótól és azért drága itt minden. Milyen adókat is fizetünk mi, elszámlálom a neveit: házié*, egyenes adó, ezután pó'adó, községi pótadó, útadó, kutyaad't, legelő használati illetmény, házbér jövedelmi adó, tenyészáilati használati dij, "csordás, béres s mindennemű fogyasztási adó slb.

A törökbálinti nyaralók a történlek után a legkomolyabban elhatározták, hogy Kvssuth Lajosnak Török- Bálinton emlékei állítanak és a jól szervezendő gyűjtést legközelebb megindítják. Gondoskodni fognak arról is. hogy ha teret nein kapnak az emléknek, egy magántulajdont képező helyen állíthassák fel. Ez lesz a legméltóbb válasz Zimándynak.

A Petőfi-ünnep.

— Emlékezés a szabadság dalnokáról. —

Nagy ünnepe van ma Magyarországnak. Vagy száz helyen fényes üntiepség- gekkel ülik meg annak az eseménynek emlékünnepét, hogy a segesvári csatatéren nyomtalanul eltűnt a nemzet láng- lelkii dalnoka : Petőfi Sándor. Az ország Haitiden részéből oda zarándokol Segesvárra a kegyeletes nemzet szine java. Az előkészületekről a következőket közöljük :

(A fővárosban)

A fővárosban az ünneplés sorrendje a következő :

Délelőtt 1J ét iákor.

1. Honfidal, Petőfitől, zenéjét irta Huber K. Előadja a Budai dalárda, Canzgvári dalkör, Törekvés dalegylet és a Budapesti polgári dalkör, Bellovits Imre országos karnagy vezetése mellett.

2. Megnyitó beszéd,' "tartja Halmos János, Budapest székesfőváros polgármestere.

3. Szózat, tartja Jókai Mór.

4. Petőfi, irta Endrődi Sándor, szavalja Sánta Mihály egyetemi polgár.

5. Ünnepi beszéd. Az országos nemzeti szövetség részéröl tartja Rákosi Jenő.

ti. Egy gondolat bánt engemet. Költemény Petőfitől, szavalja Bénárd Ákos egyetemi polgár.

7. Ünnepi beszéd. Az egyetemi ifjúság nevében tartja ifj. Cebhardt Károly egyetem polgár.

■fi. Himnusz. Köleseitől, zenéjét jrja Ferencz. előadják a lentemliteü dalegyletek.

‘A Köszönik letelele Petőfi szobrára, a bejelentett küldöttségek által, a megállapított sorrendben.

Dél után:

1. Az egyes bejelentett testületek, egyesületek (ölvonulása a szoborhoz \ beszédek, szava1*' latok, dalelőadások és koszorúk letétele

2. Fölvomilás a Petőfi körképhez (Városliget), a hol a 48-as honvédek megkoronázzák Petőfi alakját s Bethlen Miklós gróf 48 as honvéd-őrnagy ünnepi beszédet mond.

Este:

Ünnepi díszelőadás a Krisztina-városi színkörben Szinrekenil: Apotheozis. Petőfi Sándor halálának télszázados évfordulójára irta Jókai Mór.

Polgártársaink! Kérünk benneteket, hogy az ünnepély méltóságának megfelelően jelenjetek meg s zavartalan lefolyásának biztosítása iránt tett intézkedéseinket betartani szíveskedjetek.

(Nagyváradon.)

Nagyváradon a Szigligeti-társaság már rendezett Petőfi ünnepélyt. A társaságot Segesvárod Kndrodi, Sándor és E. Elovács Gyula képviselik. Nagyvárad városát és a nagyváradi 48-as egyletet Szűcs István és Serényi Gusztáv képviselik^, kik koszorút helyeznek a szoborra. Az országos ünnep alkalmából a színkörben ma este az *1848-*at adják eiö.

(Az. ugrat ünnep.)

Nagy-Bölöny József, a kolozsvári orsz. nemzeti színház intendánsa és ugrai nagybirtokos -emléktáblává! jelöli meg Ugra élö-ségnek refor- málus paplakát, a hol a nemzet nagy lantosa Petőfi Sándor Erdélybe vezető útjában, t849_ julius 19-ére virradólag meghall. Az emléktáblát a költő halálának ötvenedik évfordulója alkalmára rendezendő ünnepségek keretében ma leplezik le.

1. Délelőtt fél 10 órakor: Istentisztelet az

Atyja gazdatiszt volt és tnély rokonszenv- vel csiiggott leányán, a ki szabadon és korlátlanul gyűlölt minden köznapit. A gazda életét és foglalkozását egyformán nyomorúságosnak tartotta : nem érezte magát jól az uradalmi körökben, unta a száraz és szellemtelen gazdasági üléseket, még jobban az atyja alatt álló hivatalnokok széptevéseit s teljes szívvel megvetette azokat a simára fésült, képzelgő és üres fejű vidéki nevezetességeket, kik azt hitték, hogy boldogíthatják, ha megkülönböztetik vagy megkérik.

Szelleme a pajzánság és komolyság különös vegyületéböl állott, mely vonzott is, meg bátortalanitott is. Már élete tavaszán érezte és tudta : mit és mennyit ér ? Ábrándjaiból nem lelhetett lealkudni semmit s kik égő szívvel közeledtek feléje: elgázolt szívvel vonultak vissza tőle.

Ez a boldogtalan teremtés — szerencsétlenségére nem a Gänseblümchenek fajtájából való volt.

Lénye tüneményes, szertelen, fenyegető és vad, mint a körülötte készülődő idő, mely sajátságos világosságával, tüznapjának kévékben hulló nyilaival, izzó levegőjével, bizarr alakú, zavartan hömpölygő s félelmes robaju vész- felhőivel nyilván orkánt hirdetett mindenfelé.

Az ily szokatlan szinü levegőben minden tárgy elveszti a maga rendes arányait. A jelenségek mintha reszketnének, a körvonalak nőni és hulkunzani látszanak; valami különös rángás,

idegesség czikáz végig mindenen és jaj annak, kinek különben is hajlama van az exaltáczióra, mert ilyenkor az álmok ténylöbbek és lázasabbak — a vér nemcsak lüktet: viilámük is s a képzelet semmit sem tart lehetetlennek, még azt sem, hogy diadalmaskodjék végzetén, mely menthetetlenül szerencsétlenné lógja tenni s ízenként tördeli szét merészen süvöltő szárnyait, mielőtt végkép alábuktatná égi magasából.

E szenvedélyes, különcz lény egy még fel- lengősebb és különczebb természettel szövetkezett egy minden egyéb, csak nem szép küLejü, éles és savanyu modorú ifjúnak nyujtá kezét.

Megdaczolt a szülők ellenkező akaratával, oda lökte az élet minden bizonyosságát, kényelmét a kétes, de dicsőséges jövőért s azt hitte: elég ereje lesz megküzdeni a sors minden viszontagságaival és terheivel, nem bízva egyébben, mint abban a világokat fentartó hatalomban, mely mindent elvállal s mindenről le tud mondani : a szerelemben.

Egy lángelmének, Petőfi Sándornak a neje lett . . .

Ivét szertelenül lobogó láng, két korlátokat nem ismerő szellem szilaj egyesülése volt ez Vészteljes, viharos, pusztító szerelem. Csók, mely öldököl; villám, mely végig villogja az eget s kilobban . . .

A leghevesebb érzelmek tűzi veszedelméből támad a legkopárabb sivatag. Az exaltáczió mellett ott leskelödik a kétségbeesés s jóformán észre sem vesszük: a büszke szív, mely indula- *,

taival az eget vívta, éktelen düledékké torzul az idők szennyében.

Petőfi elég erős volt arra, hogy neje költői és különcz lelkének illúzióit egy időre fentartsa, de mégis gyöngébb az ábrándokat lassanként kijátszó életnél.

A túláradó boldogság legragyogóbb hetiben, Koltón, már elvonult egy-egy baljós felhő e kiszámíthatatlan kedélyű asszony homlokán és szedetvén.'

A bérezek »mint szerelem nélkül jegyesek« tekintenek reá s naplójába a következő titokzatos sorokat Írja:

»Olyat érzek, mintha életemnek egy igen szép, de régen-régen visszahozhatlanul eltűnt öröméről gondolkodnám ...»

Alig néhány hét múlva pedig ezt irja egy Erdődön maradt barátjának: »Van kifejezhellen, kimondhatatlan érzelem. Nem barátság, nem szerelem, nem vonzódás, nem rokonszenv. Mindegyik! Egyik sem! Ha távol él tőlem, ha elveszett nekem, nyugalmam alapjában nem zavaró- dik meg. szivem és vérem rendesen lüktet. Mégis kérdezősködöm: szép-e a vidék, hol napjai folynak? Jók e annak emberei? Ön boldog-e? . . . Ennek igy kelle történnie. Vágytam lelkének hacsak egy részecskéjét is bírhatni s e vágyam teljesült. Lelkének e része sajátom, ezt többé vissza nem veheti. Széttéphetetlenül köti ez önt hozzám. Ezért fog ön örökös vágygyal reám gondolni, lelkének azon hiányzó, azon hozzám átszállóit részét fogja nálam keresni — ez vonja