Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
Balassa-Gyarmat, 1899. július 30 31. szám XXVII. évfolyam NÓGRÁDI LAPOMONTI HÍRADÓ POLITIKAI, TÁRSADALMI S'KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. ElöfizetéNft ár: Hlgész évre 5 frt. Fél évre 2 frt 50 kr. Negyed évre 1 frt 25 krZEer3T«e szára, ára: 3.0 kxajczár. Előfizetni csupán a kiadóhivatalban lehet B.-Gyarmaton Előfizetési pénzek, reclamátiók és hirdetések a kiadó- hivatalhoz intézendök. A lap szellemi részére s a Nyilt-térre vonatkozó minden közlemények a szerkesztőhöz küldendők. Hirdetések I árszabály szerint számíttatnak. — Nagyobb és többször hirdetések jutányosán eszközöltetnek. Bélyeg minden egyes beigtatásnál külön 30 kr Nyilttér petit sora : 20 kr. APOTHEOSIS.-'“'v Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára. Irta Jókai Mór. (Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stílben épült csarnok, e felirattal „Petőfi házu, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, LiszDay, Terényi, Bérezi, Obernyik, Vajda, Degre, Pálffy, Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry, stb. Szabadság nemtöje : fején diádéin, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánczczal összekötve. Sötét van : csak egy, csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugara a szoborra dereng alá.) Nemtő. (Tompa, gyászoló hangon:! nem magad estél el: veled együtt száltak Em1 éktelen sírba, Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért a vérhalált kiáltad, A rombadült ország, szegény Magyarország'. A sírt fölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, — kísértetek éje Úr lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából. A pokol közel volt az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki, Melynek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e lidérezhozó éjszakának vége 5 szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még vissza-hozza a jövő a múltat, Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben Él még magyar nemzet, él még magyar Isten. Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle. Eltartott ez álom egy emberöltőbe, ,,Ne rettegj jövődtöl, múltadat ne vesd nieg!u Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek 6 a kik hívek voltak, azok még hivebben. Idegen lelkekből honszeretők lettek. S napnál fényesebbre: feltámadt hazádra Ez imádott földre, bérczedre, rónádra: Bérezek, rónák hazaszerető népére, Kit Isten teremtett a saját képére. Kiben az ősöknek buzog honfi vére. Lásd és hevüljön át érczalakod tőle. Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálvánnyá a szabadság nemtője. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve, S dobbanjon érezszived tulvilági kéjbe. S az ég meghallgatta a holt költő dalát: Remény csillagait sorba gyújtogatta Bilincsét lánczait a nép szétszaggata. S a nemzet feltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény, majd napfény derül.) Nemtó. (Ketté szakítja a kezén levő lánczokat.) Hajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kelő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérczet, A te érczalakod, visszanyerve élted. Érczből volt a szived, mig dobogott élve; De égett a haza és szabadság névre. Most érez vagy egészen : hát szív vagy egészen ; Fejedet az égig emeled merészen ; S szemednek engeded, hogy a napba nézzen. (Nemtő, ledobja kezeiről a lánczokat.) j Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát Sötét visszavonás nem félelmes ellen Árulás daemona nem győz lionszerelraen. Az utolsó hang, mit földön élve hallal, Sebektől vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrah! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán Kik dalaid zengik, szájról, szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermő kalászt aratva, kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor hal Iái élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke. Most palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményidde! S miként a palota, a gunyhó is büszke. S a porbahullt zászló, mit véreddel lestél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodnak a régi kor honvédi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt van körüled, a dicső hon, a régi. S ezt köszöni e hon kihullott vérednek, Ami soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid, diadal neked egymagádnak. Sírod, csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar sző nem zengett oly szépen. Mag volt mit elliintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menheiyéül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják, i S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. Amig e kicsiny tiép, kit magyarnak hinak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz, mert ellent sokan vinak, De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtője mindig mellette lesz. Neratö (Felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett, nemzetiszin zászlót e felirattal: „szabadság, egyenlőség, testvériség“ s Petőfi szobra felé nyújtja.) Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe, Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érezszobor, vedd te. Legyen veled együtt hallhatatlan élte.
