Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
1899. Julius 30 3 Ezer nvolczszáznegyvennegyedik évben — írja Jeszenszky Danó — Pozsonyban jártam iskolába, hol az ágost. evang. lyceumban a physikai tanfolyamot hallgattam. Három tanulótársammal laktam egy szobában, az egyik lakótársam Portir Pál azonban ápril hóban kiköltözködött, s igy egy hely üresen maradt. Május hó elején egy napon a délelőtti tanórákról hazajővén, a mint a szobámba benyitottam, legelőször is egy barna, jóformán szine- hagyott idegen láda ötlött a szemembe. Körülnéztem, s egy sovány, sápadt arczu fiatal embert láttam az ablaknál állani. Egy ideig csak néztük egymást, hogy hát kik vagyunk, — azután bemutatkoztunk; — az ismeretlen fiatal ember Petőfi Sándor volt. Az a lakótársam, a ki ápril hóban kikőltözködött, Petőfinek aszódi iskolatársa volt, s Petőfi annak ajánlatára foglalta el szobámban a megürült helyet. Petőfinek akkor már országos hire volt, s én nagyon megörültem, hogy nemcsak megösmer- hettem, hanem hogy lakótársul is összekerültem vele. De feltűnő volt arczkifejezésének azon komorsága, melynek okát csak később s a következő esetből tudtam meg. Pozsonyban ugyanakkor országgyűlés volt. A ligeti arénában a Fekete igazgatósága alatt álló szinésztársaság tartotta előadásait s Petőfi azért jött Pozsonyba, hogy e társaságba színésznek vétesse fel magát Fekete azonban nem szerződtette őt és pedig azon ürügynél fogva, hogy a társaság létszáma akkor már teljes volt. Petőfit szándékának ezen meghiúsulása nagyon elkeserítette s hogy mégis Pozsonyban maradhasson, felvétette magát a dictaturára. Az országgyűlési tudósításokat az időben sajtó utján még nem sokszorosították, hanem a törvényhatóságokkal Írva közölték. Az országgyűlési tudósítások leírására többnyire jobb irásu országgyűlési ifjakat (a követek oldalánál levő jurátusokat s patvaristákat) alkalmaztak, minden írott ív után egy ezüst huszas díjazással. A leírás pedig (naponként a délutáni órákban) úgy ment végbe, hogy az országház egy termében az asztalokat körülülő íróknak az irodai főnök dictandó mondta tollba a szöveget, azért nevezték azt dietaturának. Megismerkedésünk első napjaiban Petőfi igen hallgatag s kedvetlen volt, később azonban mind barátságosabb modorú, sőt igen kelle- metes lakótárs lett. Ö reggelenkint rendesen sokáig maradt az ágyban, mig én és tanulótársam korán keltünk. Társalgásunk leginkább a reggeli órákra s a napi eseményekre szorítkozott. Petőfi délelőtt, mig mi iskolában voltunk, naponkint irt vagy olvasott, délutánonkint pedig a dictaturára járt s az estvéket az országgyűlési ifjak társaságában töltötte. Midőn Petőfi az első dictaturai díjazást, csak nagy tíiharország szülötteinél találhatunk fel. A tiszturak éltek haltak érte, mert férfias kedvtelésükben, a vadászatban, lovaglásban czéllövésben Jolán is részt vett. Jolán volt az a nap, amely a társaság minden tagjára kellemességével a jó kedv derűjét és az élénkség aranysugarait lövelte szét. Ily körülmények között báró Vogelstein és Homonnay versenyudvarlása már nem tarthatott sokáig. Egy társas kilovaglás alkalmával b. Vogel- stein megragadta az alkalmat arra. hogy szivét föltárja a bájos nádasfalvi tündér előtt. Sőt azon kijelentéssel zárta be vallomását, miszerint Jolán előtt szivén lövi magát, ha Jolán nem viszonozná szerelmét. Csengő kaczagás volt a tiszt ur kétségbeesett vallomására a válasz és az, hogy a leány ismételten ujjára mutatva, intette az elszánt udvarlót, hogy menyasszony lévén, vőlegényén kívül mást szeretnie nem szabad. Jolán ezen határozott kijelentésére a főhadnagy homlokán egy sötét gondolat árnya vonult át. A felmutatott jegygyűrű nem riasztotta visz- sza a két elszánt udvarlót, sőt ellenkezőleg, az mint akadály, még fokozta erélyűket. Sándory e közben letevén az ügyvédi vizsgát, sietett vissza menyasszonyához. A vőlegény megérkeztével mindenki azt hitié, hogy most már vége lesz a nagy ataque-nak; de nem igy történt. A két tiszt vak szenvedélyében sem a vőlegényt, sem annak jogait Nógrádi La"ok és Honfi Híradó (tizenöt ezüst húszast) megkapta, — engem meghívott a ligeti kávéházba egy ozsonna elköltésére. A mint a liget felé mentünk s a kapuczinusok zárdájához értünk, bementünk egy ódondász könyvkereskedésbe, a hol Petőfi Shakespeare-nek általa élőbbről kiszemelt három kötetnyi színdarabjait vette meg német fordításban. Ezen színdarabokat s Goethe költeményeit igen szorgalmatosán olvasgatta. En Petőfivel junius hó végéig laktam, midőn az iskolai szünidő bekövetkeztével Pozsonyt elhagytam. Azóta vele ezernyolczszáz negyven- kilenczben még egyszer találkoztam s többé nem láttam, mert elindult a hősök csatájába, meghalni azért a szeretett hazáért, melynek szeretetét az ő nevével oltjuk bele gyermekeinkbe, unokáinkba. S a mikor kis unokám egyet-mást kérdez tőlem, hogy és mint volt, reszkető kezemre mutatok, mely ötven év előtt még aczélos szoritásu volt s melyet most is tüzelni érzek, ha kézszoritására gondolok: — Ládd fiam, ma már nem tudok többet — csak azt, hogy kezét itt éreztem az enyémben! Feltűnt és eltűnt mint egy fényes meteor; de a fénye még mindig tündöklik! * A Petöfi-ház fölépítésére ma jelent meg a Petőfi Társaságnak a nemzethez intézett fölhívása. A lelkes hangú fölhívás a következő: Minden háznál otthon van ő, csak magának nincs otthona. Munkái, sokféle kiadványokban, kéziratai, emléktárgyai, arczképei, szobrai egész múzeumot megtöltenének, ha volna ilyen muzeum. Ennek a létrehozását tervezi a Petőfi-Társa- ság: a Petőfi-házat. Egy emlékcsarnokot a nagy költő nevének megörökítésére, a székes főváros egyik legdíszesebb pontján, mely klasszikus stylü építészetével, oszlopcsarnokában a nagy költő szellemi bajtársainak mellszobraival, Budapestnek is egyik ékességét képezné s az utókor számára megtartogatni méltó ereklyéit, munkáit lehetőleg többi remekíróink ereklyéivel együtt, belső helyiségeiben megőrizné. De a Petőfi-ház egyúttal, mint a Petőfi-Tár- saság irodalmi gyűléseire szánt díszes helyiség, mely más irodalmi egyesületek előtt szintén készséggel megnyílik- állandó templomául fog szolgálni a magyar Múzsának. A kegyelet oltárán lobogni fog itt azon szellemi tevékenység éber lángja, melyből nemzeti irodalmunk annyi nagy bajnoka adott életerőt századokon át a fenkölt hazafias érzületnek, nemzeti műveltségnek. Minden magyar kegyelete? önérzettel fog tekinteni irodalmunk e Pantheonára. az idegen pedig a magyar név tiszteletével, látva, hogy mint a nyugat: kelet népe is megbecsüli irodalmát, mint a nemzeti élet főtényezőjét. nem tartván kellő tiszteletben, Jolánt továbbra is azzal az illetéktelen hódolattal és szenvedélyes rajongással vette köröl, mint azelőtt. Sándory és a két állhatatos udvarló között ez okból heves szóváltás, párbaj és Sándory halála következett. A párbajban báró Vogelstein szivén találta ellenfelét, Sándoryt. A gyászba borult Jolán most még nagyobb ingerrel hatott udvarlóira. A bajtársi viszonyból származó érdekközösségnél fogva a két udvarló, mint a közös czél érdekében működő szövetséges jelent meg eddig a porondon. A végzetes párbaj itt is fordulatot eredményezett, mert a két tiszt most már mint ellenséges vetélytárs állott egymással szemben. A győző jogát a hölgyek jól ismerik. Jolán is nő volt. Álhatatos udvarlóit ezentúl még nagyobb érdeklődéssel látszott fogadni, mint azelőtt. A helybeli és a vidéki lágyszívű kisasszonyok ezért nagy felháborodással Ítélték el Jolánt. De a beavatottak azt mondják, hogy ebben a megbotránkozásban nagy szerepet játszott az irigység. Mitagadás benne, Homonnay és báró Vogelstein oly csinos és gazdag két huszártiszt volt, akiken minden hölgynek megakadt a szeme. Ily két tisztet még továbbra is és bizonytalan időre lekötni bizony-bizony halálos vétek — a szerelmes hölgyek előtt. A nők szeszélyesek, különösen udvarlóikkal szemben. Ilyen volt Jolán is. A magyar nemzethez fordulunk a tervezett Petőfi-ház létesítése végett. Ha mindazok, kik Petőfi müveiben lelki gyönyört találtak, ha mindazok, kik Petőfi lángjában hazaszeretetük aczélját megedzették, összerakják áldozat-filléreiket; ez emlékcsarnok hirdetni fogja a magyarnemzethálájátlegnépszerübb költője iránt és lelkesítő elismerését a magyar szépirodalom iránt, melynek Petőfi világraszóló alakja volt. Számítunk az egész magyar nemzetre, kicsinyére és nagyjára egyaránt. A legkisebb összeg is köszönettel fogadtatik s föl lesz jegyezve a pergamenre a Petőfi-ház emlékkönyvében. Most, Petőfi vértanúi halálának ötvenedik évfordulóján, intézzük e fölhívást a magyar nemzethez s hisszük, hogy ezen napokban, midőn minden honfi-sziv nyitva van, kérő szavunk helyére fog találni. Budapesten, 1899. julius havában. Bartók Lajos, Jókai Mór, a Petöfi-Társaság alelnöke. a Petöfi-Társaság elnöke. Petőfi ünnepélyek. A vármegye székvárosában B.-Gyarmaton nem az elöljáróság, mint Losonczon, hanem egy külön rendező bizottságJVette kezébe a Petőfi-ünnep rendezését, melyre külön felhívást intézett a polgársághoz, mondván, hogy : „a költő megérdemli, hogy emeljétek az ünnepélyt megjelenésiekkel, jer- tek tehát el mindannyian a kitűzött helyre.“ Az ünnepély a kaszinó nyári kertjében ma d. e. 11 órakor folyik le. Sorrend: „Talpra magyar!“ szavalja Krmann Lajos ur. Ünnepi beszéd, tartja: dr. Kossaczky Arnold ur; végül egy hazafias költeményt fog szavalni Küllő György ur. Nagy kár, hogy a dalegylet ez ünnepélyen nem ad hangot magáról. B.-G yarmaton ma este az iparegyleti mulatságot megelőzőleg a Zrinyi-féle sörcsarnokban Petőfi emlékére ünnepélyt rendeznek következő programmal: 1 «Hymnusz», előadja a kath. legényegylet énekkara. 2. «Talpra magyar!» szavalja Bodroghy Mihály, nemzeti iskolai tanító. 3 «Alkalmi beszéd», mondja Jeszenszky Kálmán, székes-fővárosi róm. kath. hitoktató. 4. «Petőfi» Ünnepi óda, irta Varsányi Gyula, szavalja Nádosy Ferencz. 5. «Talpra magyar!» énekli a katholikus legényegylet. Egy sétalovaglás alkalmával hirtelen azt kérdi a kisérő két tiszttől, hogy tüdnak-e pisztolyból jól czélozni. Igenlő válasz után Jolán egy finom művű pisztolyt vont ki nyeregtáskájából s rövidre fogván a gyeplőszárat, az erdő szélén külön álló csemetére czélzott, — lőtt s a következő pillanatban a 20 lépésnyire álló csemete koronája a földre borult. A sikerült lövésért a tiszturak üdvözölték a hölgyet. — Én azt hiszem, szólt Jolán, hogy önök is mesterileg kezelik a pisztolyt. Két hét múlva születes-napom lesz, mely alkalomra szívesen meghívom az urakat czéllövészetre. A legjobb lövőnek magam tűzöm a mellére az emlékjelet. A két vetélytárs örömmel fogadta a meghívást s mindkettőnek erős vágy szállotta meg szivét, hogy az ünnepélyes cséllövészet alkalmával ellenfelét fölülmúlhassa. Mi természetesebb, mint az, hogy ezután a két tiszt teljes erejével, de egymás tudta nélkül, titokban gyakorolta a pisztolyból való czélzást. Két hét alatt már oly tökélyre vitték, hogy 25 lépésnyi távolságból golyót golyóra lőtt a két versenytárs. A tervezett lövész ünnepélyt Jolán talán szeszélyből, talán egyébb elfogadható okokból elhalasztotta és a lövész-ünnepély helyett egy nyáréji tánczvigalmat rendezett, a melyen br. Vogelstein Imre főhadnagyot annyira kitüntette, bizalmaskodása és felbátorító modorával, hogy Homonnaynak a legnagyobb önuralomra volt 9
