Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

V’ [V* évfolyam 210. szám. <- — _ B udapest, 1899. vasárnap, július 30, 1 krajczár POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési ára: Jtolyben: há_hoz hordva ingyenes. Jkölcsönkönyvtár használattal Z együtt egy hónapra 60 kr. Vidékeit; postai szétküldéssel egy , hónapra 60 kr. Megjelenik mindennap korát reg-g-el, fontos alkalommal naposé kint többször, hétfőn és ünnepnap után is. Szerkesztőség, kiadóhivatal él H előfizetők számára lngyeilM .&&!• csönkönyvtár s Ül. kér, kloavéd.atc»» Aawi jf JPetőű. Irta: JEndrődi Sándor. Hozsánna Néked, tündöklő Eszme: Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Élet! Vakmerő', tüneményes Alom, Ki több pompát sugároztál a világra. Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény, Hozsánna Néked halhatatlan Szellem, Dalok' kiapadhatatlan, Qrök forrása, Petőül Félszázada már, Hogy a segesvári csatatéren Lant és kard kihullt a kezedből, télszázada már. Csák röpke fűlő perez Örök életed nagy időmutatóján. — Az emberiség történelmének Zugó oczeánja fölött Komor madarakként Száll egyik század a másik után, S szárnya csapásaival Éjbe sodorja Mindazt, mi múlandó, mi veszendő, — De Téged, érczes erők hárfája, Mennyei dallam, Egyetlen ütése sem érint. Csengőn s tisztán zendülsz át Az idők minden viharán S diadalmasan állsz meg A hanyatló századok düledékén. Homlokodon reszket Az égi betűkkel jelzett titkos irás: Szellemed nagy egésze Örök-élő része az istenségnek, Mely a gyarló embereket A porból a csillagokba ragadja. Hozsánna Néked, földi csaták közt Atiisztult isteni lélek, Mindnyájunk szive melegéből Sarjadzó, duslombu babérfa, Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk! Ünnepelünk! — De nem úgy, Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja örökre bezárult, De mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét. fi' S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd — Te, a beteg emberiségnek .Megváltója, Jövendő! üdv, üdv Neked, Soha el nem enyésző Fiatalság, Dicsőségünk lángszirmu virága Petőfi, Petőfi! Csak gomolyogjon, borongva, vívódva, Mint rengeteg árnyék, Csak nyomakodjék zord útja homályán Ivadék ivadékra, öltőre az öltő S kergesse a földi szerencsét, — Te mindég egyiké lész, dicső szellem, azoknak, Kik a bősz rohanás zavarában, Az olcsó áruk e zsibvásárján, Szivökben az éggel az égre tekintnek, S szózatos ajkuk a mennyei ének . Tiszta malasztját Hullatja le vérző sebeinkre. Ha ki hall: döbbenve megáll S álmokat űzve Beleméláz a csillagos éjbe Hol édes dalaid Nevelő rózsái virulnák S csalogányod bűvös szava csattog Mindenható, diadalmas, örök Szerelem• Csák rázza bilincse vasát S döngesse sötét börtöne zárát Érczöklökkel a rabszglga-világ; Csak törtessen előre az árnyból Szétroncsolt rácsa szilánkjain át Az eszmék tündöklő dandárja: — - Te mindég egyike lész, dicső szettem, azoknak, Kik a hősöket, vértanukat Viharos dalod árjával — Mennyei gályákként — •Köpited tíz orkán tajtékán - Az emberiség nagy czélja felé. Ha ki hall: fölóillámlik a lelke. S ujongva rohan be A tisztitó zivatarba, Hol a te dörgő himnuszaid Hatalmas dallama harsog, És sassaid szálldosnák a napba, Mindennél szentebb, Hódítóbb örökebb ideál — Lelkünk igaz istensége: Szabadságig / A Petőfi-ünnep. — Saját tudósítónktól. — A langyos nyári éjszakában, mely legjob­ban tudja megihletni a költőt, két diszvo. nat robog előre. A száguldó gőzparipa a legdrágább és legszebb koszorúk garmadáit és a magyar értelmiség javát röpíti Seges­vár felé. Bizonyosan mesésen szép lesz az az ünnep. A pompás koszorúk mint a felhő a sziklát, úgy fogják elborítani a költő szobrát és sok-sok ezer ember ott a fejér- egyházi sikon imádásszerü hódolattal, eget- hstromló lelkesedéssel tesz tanúságot arról, °ogy élt egy magyar költő, aki nem halt meg. Nemcsak itt, túl e hazán, a tengere­ken, mindenütt él ő, ahol éreznek és sze­retnek, mindenütt, ahol a nép eped és ti­los a szabadság, hallják és hallgatják őti a szabadság iegcsattogóbb csalogányát. Zug, robog a két vonat a langyos nyári éjszakában Budapestről Segesvár felé. Nagy ut ez a gyalogos embernek, nagy volt Petőfi Sándornak is. A falvakban, váro­sokban, ahol most ünneplő sokaság várja a két Petőfi-vonatot, csaknem mindenütt megfordult Petőfi Sándor s ahol most ün­nepekkel, diszlakomákkal emlékeznek róla, ottö úgy élt, mint a mezők lilioma. Aludt az utszéli fák alatt, étkezett a csárdákban és jól esett neki, ^ia szívesen látták vendégül. Gyenge teste fázott a hidegben és iz­zadt a melegben, eső, szél, por mind el­lensége voit neki. S mialatt átszenvedte a szegények és vándorlók minden buját baját, anyagi nélkülözéseinek közepette lelke fenn járt anagy magasságban,ahová a mi szemünk nem hatolhat már és onnan szólt le a világ­hoz. A hang, amelyen szólt, oly hatalmas if varázsos, hogy minél távolabb esünk tőle, minél nagyobb lesz az idő, mely.az élő emberiséget Petőfitől elválasztja, annáj tisztábban halljuk az ő lelkének hangját. ,Oh, ha felébrednél ma, te kopott, sze* gányes költő ? . . . All még a ház Kis-Kőrösön, ahol Petőfi Sándor, Petrovics István székálló legény és felesége Krusz Mária cseléd fia szüle­tett. Kevés ékesebben szóló bizonysága van ember egyenlőségének, mint ez a házikó' Itt született egy ember, ki híresebb és ma­radandóbb és százszorta erőteljesebb emlé­ket hagyott maga után, mint királyok se­rege. Ez az ember többet küzködött tiz sze­gény embernél. Már a gyerekből kicsapott a lángész és sem egyszerű szülei, sem ta­nárai nem értették meg. Így lett aztán Petőfi Sándorból kicsapott diák, színész, katona, majd ismét diát ismét színész. De e számos változásiján mindig egy ma­radt: költő é$ mikor lelkét megérintette az emberiség forrongó vágya, a szabadság, ennek költője lett ő és dalolt róla ugyj ahogyan senki, sem eiőtte, sem utána. Költő volt életében, minden tettében. Szent meggyőződéssé vált benne, hogy azért született, hogy szivének, lelkének minden erejével a hazát szolgálja. Ez a meggyőződés vitte a segesvári csatába: ahol elesett, amint azt előre megdalolta. Próféta volt, megjósolta egy költeményé­ben azt is, hogy felesége, kit imádott, egy évvel halála után férjhez fog menni. Így is történt. Ma éri el tetőponját a nagy ünnep, melynek Budapest és Segesvár a két gócz- pontja. Az első helyen nagygyá lett Petőfi, a másikon halhataiianná.És szerte az ország­ban milliók szivét dobogtatja meg a magyi* költő emléke. A köznapi életből, mink valami magasztos érzés ragad ki kicsinyt és nagyot a tudat, hogy ő volt; a mienk volt és ma van az ő napja. Mért hogy oly kevés az ilyen szép nap a Duna, Tisza Iáján? JLB utolsó készülődés- A budapesti ünnep rendezésének előmun­kálatait befejezték és ezekből következ­tetve a holnapi emlékünnep igen nagy szabású lesz. A fővárosban óriási az ér< deklődés, ami abból is kitűnik, hogy ma délig az uj városházán 5700 részvételi je* gyet vittek el. Nem csekélyebb azonban az érdeklődés 1 a segesvári ünnepségek iránt sem. Az or­szág minden részéből zarándokolnak oda, hogy kegyeletüket ott rójják le, ahol a lánglelkü dalnok hazája szabadságáért küzdve a csatában elesett. A keleti pályaudvar ma délután négy óra tájban igen élénk képet öltött. A Se­gesvárra utazó küldöttségek, testületek, egyesületek, magánosok gyülekeztek ott. A különvonat két részből állott. Az első vitte magával két kocsiban a Petőfi-szo- borra küldött mintegy hatvan koszorút. A küldöttségek külön-külön szakaszok­ban helyezkedtek el és a két vonat miha­marabb megtelt. A kormány képviselői: Vörösmarthy Béla és Zsilinszky Mihály államtitkárok külön kocsiban utaztak. A vonattal ment a mentóegyesület egy mozgó. őrsége is. Az első vonat 4 óra 60 percz- kor, a második 20 perczczel később robo­gott ki a pályaudvarból a jelen volt nagy­számú közönség lelkes éljenzése mellett. Jókai Petőfiről. A holnapi segesvári ünnepen Jókai Mór beszédét Bartók Lajos fogja felolvasni. A levél a következő: »Mintha most is előttem látnám azt a délezeg alakot, azzal a lángoló, sugárzó arczczal, a daczos fejjel. Mintha most is hallanám a hangját, azt a szívből jövő,, szivig ható hangot, amely hü kifejezője volt lelke indulatainak. Minden igaz volt nála! szerelem, ba­rátság. .gyölöletpharag, rajongás a haza­1 Petrovics István. Petőfi Sándor. Krusa Mária.

Next

/
Thumbnails
Contents