Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
XXII. évfolyam. Nagy-Körös, 1899. Julius 30. 31-ik szám. Ipar, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi hetilap. Szerkesztőség es kiadóhivatal • Nagy-Kőrösön, Gondi-fcle ház, hova a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemény czimzendŐ. (£*•* líérvuri teilen le-omektt nem fogadunk el. KJni --/■ <’is-x'-n i)»m ’* Sil-ofissiéai <Uj; Egész évre . 5 írt. | Negyedévre 1 frt 2B kr. Félévre 2 írt.50kr. | Egyes szám 10 kr. Egyes számok kaphatók : Geszner Jenő könykereskedé- sében és Rothbaum Sándor hirlapelárusitó üzletében. Meoielen minueu vasárnapi.-írEC ird-etésels:: Árszabály szerint igen jutányos áron számíttatnak. Több szőri hirdetéseknél lényeges árkedvezmény adatik. — Elő fizetők rendkívüli kedvezményben részesülnek. Hivat aló. hirdetések külön árszabály szerint. Nyílt-tár sora 30,.ki Mimién. beiktatás ntdn 30 kr bélyegdij fizetendő. E hó 30-án lesz 50 éve annak, hogy Petőfi Sándor — hazánk legnagyobb költője s a világ irodalomnak is egyik legnagyobb alakja — a segesvári csata téren, mint honvéd, hősi küzdelem után elesett. E gyászos nap 50-ik évfordulóját a magyar nemzet kegyelete, a nagy költő és lánglelkű szabadsághős halhatatlan emlékénekdicsőitésére országos ünneppé avatta, mely vissza világit a múltba és beragyogja a jelent és jővén- j dőt, s mely ragyogó dicsfény mindig láthatóvá teszi nemzetünk e nagyfiának, s önvédelmi harczaik e lelkes dicső nősének nagy és fenséges alakját. Az országos ünneplésből Nagy- Kőrös város közönsége sem marad el s az ország annyi bálás kegyeletit városai között ő is hódoló kegyelettel ünnepli annak a lángelmének az ernlé- , két, a ki lantjával nemcsak a magyar nemzet milhóit, de a világ összes müveit nemzeteit hódította meg s akinél hazát, nemzetet szeretni senki jobban nem tudott, mert hiszen azért élt, azért halt. Honszerelme örök tűz, mint elméjének lángja, és hosszú századok sötét zivatara sem vethet rá homályt. Örök fényességű, mely kis nemzetet tett óriássá, mely most is éltet, mikor már a nagy költő és szabadsághős kezéből rég kiesett a lant és a hazát védő kard. Kinek lantjáról szállott föl szebb ima . . .? »Tied vagyok, tied Hazám! E szív, e lélek. Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? Szentegyház keblem belseje. Oltára képed. Te állj! — s ha kell a templomot > Ledöntöm érted!* S ledöntötte honszerelmének templomát. A templom ratp»j»v '.ni *’ • r - t a segesvári csatasik véres mezejét. . . . I Jertek magyarok, állítsunk föl neki ledöntött temploma helyett, drága szivének millió és millió véráztatott drága gyöngyeiből itt. . . és az országban mindenütt fényes templomokat, a hazafi elismerés, hála és hódoló kegyelet messzeragyogó templomait, a melyekben oltár a Haza s hirdető pap a Honszerelem. A Nagy-Körösön folyó hó 30-án, délután 5 órakor, a Széchenyi kertben rendezendő emlékünnepélyen Eötvös Károly országgyűlési képviselőnk, a kitűnő iró és publicista tartja az ünnepi beszédet. Az ünnepélyre városunk közönségét tisztelettel meghívja: A rendeső bizottság. Az ünnepély műsora: 1. Hymnus. Énekli: a helybe!* daloskor. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Ny. Szabó Ferencz polgármester. 3. Ünnepi beszéd. Tartja: Eötvös Károly orsz. képviselő. 4. Inczédy László költeményének elszavalásct Haragó La—zló által 5. »Tied vagyok tied hazám* (Petőfi Sándortól). Énekli: a dalárda. 6. Költemény. Irta és szavalja Erdős René úrhölgy. 7. * Talpra Magyar«.• Énekli a daloskor. 8. Szavalat. Domby Béla által. 9. Szózat. Előadja: a daloskor. szulut érzések embere volt, a forradalomról dalolva, emelkedett ihletének zenithjéig. Egyébbként azt hiszem, hogy a Petőfiről keletkezett irodalom egyetlen. Olyan művet sem produkált, melyből tisztába tudnak jönni a költő egyéniségével. A legtöbb Petőfi-biog- rafia csak arra alkalmas, hogy fogalmat tudjunk magunknak alkotni Petőfiről. Azt mondják, hogy az élet- és jellemrajz, melyet Gyulay Pál, a jó költők elkeseredett, ellensége, irt Vörösmartyról, tökéletes. Tagadhatatlanul igen tartalmas költő és nemes költői egyéniség volt Vörösmarty, de ő ugyanegy maradt minden müvében. Ez persze nem hiába, de ben tartott biográfiát irni nem közönséges feladat. Aki tudni akarja hogyan élte belső világát és ki volt Petőfi Sándor, az ne tegyen mást, mint olvassa az ő költeményeit, olvassa, forgassa azt a megbecsülhetetlen értéket, melyet hét-nyolcz keserves esztendő alatt szivével összeforrott, lelkének kincsesbányájából kiaknázott és nemzetére hagyott. Amit Petőfi érzett és tudott, azt mind megírta költeményeiben, semmi sem maradt előttünk rejtély^ ami gondolat benne meggyőződéssé vált. Az irodalom tudósai és tanítói ennek daczára sem tudnak róla olyan jellemrajzot alkotni, mely a Petőfi költeményeinek szelleTÁRCZA. PETŐPIEŐL. Soha ki nem alvó lángok törnek az ég felé az ismeretlen sirból, melyben Petőfi Sándor aluszsza a halhatatlanság álmait. Vajon mit álmodhatik odalent a költő, akinek lángelméjének tüzénél millió ember érzése tisztult meg? Sokszor elgondolkodom a fölött: kinek énekelt ő inkább : a szerelmeseknek ? a hazafiaknak ? vagy a forradalmároknak ? Hajlandó vagyok ahhoz a nézethez csatlakozni, hogy a forradalmároknak. Ezeknek a világ teremtésével egy idős és minden históriai esemény alkalmával föl-föl tünedező szilaj apostoloknak, akik egyaránt hordozzák keblükben a világ megváltozást és megrontását. Nincs eszme, mely jobban magával tudná ragadni az embert, mint a forradalmi. Nincs tűz, mely szivet és lelket jobban megperzsel, mint a forradalom. Petőfi, aki mindenben az abGyulay feladatát rendkívül megkönnyítette Petőfi más a szerelmes verseiben, más a hazáról Írtakban és más. ő egészen más, a a forradalmiakban. Annyira más, hogy csak az öregek iránti köteles tiszteletett tart vissza annak fejtegetésétől, hogy Petőfi, ha élnei internaezionális költő lenne, soha meg nem békülő harczossa a szocziiizmusnak. Nos hat, ilyen egyéniségről a statisztikai tankönyvekmébe behatolni tudó olvasót kielégítse. S én tudom, hogy ismét kihivom magam ellen a kritikát, ha ennek egyik nagy okául azt hozom S fel, hogy a kritikusok és életrajzírók nem foglalkoztak érdem szerint Petőfi legnagyobb és legegyszerűbb költeményével, az Apostollal- Mintha nem is irta volna, olybán veszik. Hallottam olyan kijelentést, hogy Petőfi í legjobb költeménye a >Falu végén kurta
