Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

92. évfolyam.

NAGY-KÖRObl HinLÁPuK

33-ik szám.

4 a jeles-, 18 a jó-, 22 az elégséges- s 13 az elégtelen általános osztályzatú s 24-nek a szorgalma csekély, s csak 8-nak kellő. 18-nak változó. 7-nek hanyatló, s egyetlen egy sincs kitűnő alt. osztályzatú s kitartó szorgalmú; s minthogy évek óta ily gyarlónak tapasztalja az eredményt, nagyon közel fekvő» — szerinte —- »a teltevés, hogy az osztályozást ^szigorúnak tartsa« s »felkéri a leányaik miatt komolyan aggódó szülők nevében a közs. isk,-szék tagjait a fennforgó egészségtelen állapot orvoslására.«

Ezekre nézve kérem: megnyugtatásul a következőket közölni szíveskedjék:

Az értesítőnek »Az osztályzatok áttekintése tantárgyanként« czimű fejezete világosan feltünteti, hogy az összesen 743 osztályzat közül 30 az elégtelen; s az előző fejezete, hogy 61 tanuló kőiül 13-nak van egy vagy több tárgyból elégtelenje; s a legtöbb elégtelen osztályzat 8. a számtanból van s hogy ezek szerint a tanulók 79%-a minden akadály nélkül felsőbb osztályba léphet s 21°/0-a az általános elégtelen. S ez minden komoly mértékkel bíró iskolánál a legközönségesebb és leggyakoribb eset. Egyszersmind a természet törvényeinek is ez a legmegfelelőbb. Mert ugyan melyik, a legíokozot- tabb kultúrában részesülő növény termésnek legnagyobb részé prima minőségű? A kiváló rész a legjobb években is kevés és ritka! S az emberek között is nem kevesebb-e a nagy tehetség és a nagy szorgalom, mint a közönséges képesség s a dologkerülés ?!

Akkor lehetne igazán nyugtalankodni, és okkal szomorkodni, ha az elégtelen tanulók száma a 25°/o-ot meghaladná s az 50°/0-ot megközelítené. De az, hogy abban az életkorban. mikora 13-14-15 eves leányok nagy részének minden máson inkább kezd az esze járni, mint tanuláson, a 79°/0-ot képező, felsőbb osztályba lépésre jogosítottak közül egy sem nyert kitűnő-, csak jeles jó és elégséges általános osztályzatot, s szorgalomból kellőt és változót egyáltalában nem jogos ok az elégedetlenkedésre. Mert azt, hogy az illetők előmenetele és szorgalma igazságosan melyik fokozatnak felei meg: egyedül azok tanítói hivatottak és jogosítottak megítélni s abba beleavatkozni senkinek semmi joga nincs és nem is lehet; s biztosíthatok mindenkit, hogy ez irányban a tantestület tagjai lelkiismeretük szaván kívül soha senkitől semmiféle befolyásolást elfogadni nem fognak!

Tantestületünk sem túlszigorúan, sem túlenvhén nem osztályoz, hanem lelkiismeretes megfontoltsággal, legjobb meggyőződése szerint, elfogultság nélkül igazságosan s mindenkit érdeme és tehetsége szerint úgy, hogy a mit az illetőről mond, az a valóságnak megfelelő legyen és senkit félre ne vezessen s magát az illetőt se áltassa, mint sok iskolának előttünk megforduló bizonyítványa, melyben jelesek és kitűnők az osztályzatok, de csakis az osztályzatok s maga az illető tanuló tényleg már nem az.

Hogy némelyeknek a mi méltányosan igazságos mértékünk túlszigorúnak látszik: csak onnan lehet, mert talán az illetők a körülményekhez alkalmazkodni tudó hamis mértékhez vannak szokva s mert némely alsóbb és felsőbb iskolában is különösen a leányokat túlenyhén osztályozzák s mert általában a leány tanulókat nem tekintik oly komolyan, mint a fiúkat s a leányoknak erdem nélkül is bátrabban osztogatják a kitűnő és jeles osztályzatokat. Természetes azután, hogy az ekként kitűnő bizonyitványú, de épen nem kitűnő tanulók a mi iskolánkban, melynek a két előző megfelelő osztálya hiányzik, s melyben épen ennélfogva csak alaposabb előképzettséggel s kettőzött szorgalommal s nagyobb erőkifejtéssel lehet a két év aiatt a négy évre való tananyagot feldolgozni, nem igen könnyen boldogulnak.

5 mikor az ilyenek csekély előmenetelük és igyekezetükre addigi tapasztalatuk ellenére nem nyernek itt is jeles és kitűnő osztályzatot : akkor a csalódás miatt készek magukat azzal mentegetni, hogy itt túlszigorúan osztályoznak.

Kitűnő és kitartó osztályzatú tanulók iskolánkban némely évben igy az 1883/4-, 1893/4-, 1894/5-, 1896/7-, 1897/8-, s 1898/9ben tehát azért nem voltak s más években is csak kisebb számmal, mert a nagyobb tehetség általában ritkább s azoknak is ritkán van meg a kellő előképzettségük s még ha meg van is, a mi két évfolyamú iskolánk nem rendelkezvén a négy évre való tananyag feldolgozásához s megfelelő ismétléséhez kellő idővel, a sok kihagyással történhető hézagos és vázlatos tanítás mellett egészen kitűnő eredményt itt csak nehezen képesek azok is elérni Egyébiránt komoly eredményhez, igazi alapos tudáshoz a négy osztályú iskolában is csak odaadó munkássággal lehet jutni. Épen azért tessék első sorban az illető szülőknek leányaik iránt, másodsorban a tanulóknak önmaguk iránt otthon kellő szigorúsággal viseltetni s tessék a család kebelében a kötelességérzetet, a munkát, a komoly tanulást, minden egyéb világi hiúságnak elibe és fölibe helyezni: akkor azután a komoly munkásságnak az iskola által megkövetelése nem fog túlszigorú- ságnak feltűnni!

Ssurmó Ambrúss,

közs. felső leányiskolái igazgató.

Tájékoztatás

és jó tanács a t. szülőknek.*)

Az állami felsőbb leányiskola czélját »Szervezet»-ünk a következőképen szabja meg: »A felsőbb leányiskola czélja alkalmat nyújtani arra. hogy benne társadalmunk nőtagjai nemük sajatlagossága és a társadalmi jelen viszonyok által feltételezett s élethivatásukra szükséges általános műveltséget, szerezhessenek.«

Nagyon fontos, hogy a felsőbb leányiskola czéljának ezt a meghatározását minden szülő jól megértse és helyesen értelmezze. Mert a nevelés és a műveltség nagy áldása ugyan az emberiségnek, de csak akkor, ha iránya helyes, ha czélja igaz ; ellenkező esetben ép úgy lehet a társadalomnak átka is. — Okom van rá. hogy szóljak; mert úgy vettem észre, hogy igen kevesen fogják fel helyesen iskolánk czélját és hivatását. A legtöbben abban a balvéleményben vannak, hogy a felsőbb leányiskola is csak olyan folytatása az elemi népiskolának, mint akar ugyanannak V. és VI. osztálya, vagy a felső népiskola, vagy mint a polgári leányiskola, a melyhez joga van bárkinek a kit a törvény kötelez, hogy leánygyermekét bizonyos életkorig iskolába járassa. Ez igen nagy tévedés, a melyből a szülőket kiábrándítani első sorban nekem köteleségem. Tettem ezt eddig is alkalomadtán egyes esetekben, de szükségesnek látom, hogy ezen az úton is nyíltan szót emeljek és rámutassak arra a veszedelemre, a mellyel ez a felfogás az illetőket és velők együtt társadalmunkat fenyegeti.

A felsőbb leány iskola már »felsőbb« czimébe is magán hordja megkülömböztető jellemvonását. Azért felsőbb, mert meg akarja magát már nevében is külömböztetni attól az iskolától, a melynek felette áll, s a melynek neve: felső leányiskola. S hogy nem a törvényszabta kötelezettség iskolája, azt elég érthetően megmondja szervezetének fentebb szószerint idézett czélja is, a mely azt követeli tőle, hogy leánygyermekeinknek olyan képzettséget adjon, a milyent társadalmunk mai viszonyai tőle megkövetelhetnek, s a melyre é'ethivatásuk czéljából szükségük van.

Világos ebből, hogy iskolánk

1. az általános műveltség iskolája;

2. hogy olyan műveltséget kell nyújtania, a milyet a társadalom mai viszonyai egy müveit nőtől megkövetelhetnek;

3. hogy tanítványainak élethivatásához tartozik az a műveltség, a melyet nvujt.

De vájjon követelheti-e társadalmunk mai viszonya a társadalom minden rétegétől, hogy leánygyermekének olyan képzettséget adjon, a milyet egy művelt nőben keresünk ?

*) Kivonat az egri m. kir. állami felsőbb leányiskola értesitőjéből.

Vájjon van-e. lehet-e, a társadalom bármely rétegéből szármázó leánygyermeknek olyan élethivatása, a melynek czéljából neki akkora képzettségre legyen szüksége, a mekkorát a felsőbb leányiskola adni hivatva van? Vájjon a társadalom bármely rétegéből származó leánygyermeknek ugyanaz-e a hivatása és czélja s ugvanazok-e a kötelességek, a melyek ra az életben várakoznak, és a melyekre az iskolának elő kell készítenie?

Mindezekre könnyen megfelelhet bármely józanul gondolkozó ember. S felelete nem lehet más, mint az, hogy bizony a társadalom minden rétegének megvan a maga sajátszerü hivatasa, a maga élete czélja. de az nem egy és nem azonos, hanem nagyon is különböző. A miből természetesen következik, hogy a rá készítő iskolának is különbözőnek kell lennie. A népiskola — a népéletre készít elő. azokkal a fokozatokkal, a melyekre szüksége iehet; u. m. elemi népiskola. felső népiskola, polgári iskola. A középiskola (gymnasium. reáliskola) a tudományosabb képzés iskolája; s ezt a czélt szolgálja a felsőbb leányiskola is. melynek eredeti hivatása szerint az a feladata, hogy olyan magasabb képzettséget adjon nőnemzedékünknek. a mely őt társadalmi állásában megilleti, s a milyent a fiuk a magok élet- czéljához képest a középiskolákban nyernek. De csak azoknak, a kiket ez valóban megillet, Skiket illet meg? Azokat, a kiknek társadalmi, vagy vagyoni helyzetűknél. meg műveltségűk fokánál fogva több és magasabb képzettségre van az életben szükségük, mint a minőt a népoktatási intézetekben nyerhetnek, de a kiknek szülői nem képesek arra, hogy akár a házukhoz alapos képzettségű jó nevelő erőket szerezzenek, akár pedig, hogy leányaikat erre hivatott, de drága nevelőintézetekbe adhassák. Világosan szólva: a felsőbb leányiskola az intelligentiának, a müveit közép- osztálynak iskolája Általában is veszedelmes játék tehát az, a melyet űzünk ifjúságunk nevelésében, mikor nem a valószínű jövő élethivatásuk és társadalmi helyzetük szerint való iskolákba küldjük őket. hanem abba, a mely nekünk legkényelmesebb, vagy a mely nagyzó hóbortjainknak legjobban kedvez. Ez teremtette meg a férfi proletárok nagy seregét, — s ez teremti meg, ha résen nem állunk, a nőproletárokat is, a kik pedig amazoknál százszorla veszedelmesebbek lesznek társadalmunkra nézve..

Károsnak, társadalmunk és a közerkölcsök ellen való vakmerő támadásnak tartom tehát, ha az iskola olyan útra tereli a leány- gyermeket, a mely út nem az ő várható boldogulásának természetes útja. Mert olyan ambitiót, olyan várakozást kelt lelkében jövője iránt, a milyent várni joga nincs, s a milyent a való élet ritkán is ad meg neki. S a mily arányban szívja magába azt a magasabb műveltséget, a melyre nem termett rá, s a mely őt meg nem illeti, épen oiy mértékben idegenedik el saját körétől, a melyet kicsinyei és magához méltatlannak tart. Végre meghasonlik egész környezetével, meg önmagával. Az a világ, a melybe jutni törekszik, csak ritkán fogadja be, s ekkor is leg- többnyire csak tűri; az meg, a mely befogadná, s a melyben egész léteiének gyökereznie is kellene, — neki nem kell. — Vége nem lehet más, mint boldogtalan, csalódott élet. S még szerencse, ha ez a kárba veszet élet csak magát emészti fel. de jaj annak a családnak, a melynek sorsa az ilyen kiaszott lelkű nőhöz, vagy anyához fűződik.

Így fogom én fel a leánynevelést és vele a felsőbb leányiskolák hivatását. S leifogásom folyománya nem lehet más, mint hogy lehetőleg arra törekedjem, hogy a vezetésemre bízott intézet valóban az legyen, a minek lennie kell. s hogy társadalmunknak áldása, ne pedig átka legyen.

Ehhez képest figyelmeztetem a szülőket hogy első sorban a hivatottaknak nyitom meg intézetünk ajtait, s első sorban azoknak a családoknak leánygyermekeit veszem fel s csak azokat részesítem a megengedett ked- kedvezményekben, a melyek számára iskolánk alapult; ezek pedig a felsőbb körök s a művelt középosztály családjainak, az intelligentiának gyermekei. Más, a társadalom

3