Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

22. évfolyam. NAGY-KŐROSí HÍRLAPOK« 32-ik szám. adtunk ez újabb ellenségre, de most I úgy látszik, hogy ez ellen is csak olyan ' irtó hadjáratot kell kezdeni, mint a peronospora ellen, ha azt akarjuk, hogy épen maradjon szüretig szőlő termésünk. Hát van-e már valaminek annyi ellen­sége, mint a szőlőnek? Kerül-e bár­minek előállítása annyi költségbe és fáradságba, mint a bornak? Kiván-e valami annyi figyelmet, annyi gondot a gazdától mint a szőlő? Bátran felel­hetjük rá. hogy nem. És mégis ez a legdiágább föld ma nálunk, ettől adó­zunk legtöbbet, mert a gazda sok fáradsággal előállított borát is csak drága pénzért ihatja meg. Érzi és tudja ezt minden gazda, ezért szokták azt mondani, hogy nem szegény ember­nek való a szőlő. A szőlőmoly még nem régi ellen­ség. Csak egy pár év óta tette magát ismeretessé pusztító munkája által. Kezdetben fel se vették a gazdák. Ha hallottak róla, legfelebb káromkodtak neki egyet, de most már úgy áll a dolog, hogy nem káromkodni, hanem cselekedni és imádkozni kell. mert szépen mutatkozik a szőlő termése mindenfelé ez évben, de, ha elhárítot­tuk is a peronoszpora veszedelmét, a moly pillének a hernyója gondoskodik róla, hogy megdézmálja a szép termést. Oda Kirakodik az épen a szőlőfürtökre, ott keres kvártélyt és élelmezést, a hol legtöbb kárt tehet a gazdának. Úgy van most is. Hallani és olvasni lehet, hogy több helyen jelentékeny károkat okoz és alább szállítja az emberek reménységét a gazdag terméshez Pusztít a mi szölőkerteinkben is. Keserű érzés­sel látja az ember, hogy száradnak el és hogy feketédnek meg az ép szőlő- fürtök, melyek oly gazdag reménynyel töltötték el a gazda lelkét. Ez a rovar, a mint említettük, nem régi ellensége ugyan a szőlőnek, ezideig nagyobb károkat csak ilt-ott okozott. Fellépése óta, különösen azon helyeken terjed é s pusziit nagyobb mértékben, a hol az ellene való véde­kezést nem tették meg kellő erélvlyel. Hogy a szőlőgazdának figyelme ezen rovar tömeges elszaporodásából származható veszélyre fel legyen híva és, hogy az ellene való védekezés módját a birtokos gazdák megismerjék, annak a szükségét belássák: a töldmivelés- ügyi miniszter a rovar felismerésére és a védekezés módjára nézve tájékoz­tatóul szolgáló »Útmutatás« czimü füze­tet adott ki. E mellett felhívta a törvény- hatóságokat: haladéktalanul intézkedje­nek, hogy a szőlőgazdák figyelme a molypille tömeges elszaporodásából származható veszélyre minél szélesebb körben felhivassék; intézkedjenek abban is, hogy ha a molvpille fellép, az ellene való védekezés az útmutatásban ismer- | teteti módon a legerélyesebben foganato- | sittassék és hogy általában a hatóságok a védekezést szigorúan megköveteljék. A mint a körülmények mutatják a feisősegnek e téren tett intézkedésére szükség is van, mert hall ugyan a nép egye- dolgokat a szőlőnek ezen újabb ellenségéről, látja és tapasztalja is annak átkos működését,de nem ismeri alaposan se a rovart és annak fejlődését, se az ellene való védekezést. Ezért történ­hetett meg egyik nem messze fekvő községben az a komikus eset, a mit a fáma elhordott a szélrózsa minden irányában a következő formában. Egy özvegy szőlőbirtokos asszony kiküldi j egy napon cselédeit molyozni, meg­hagyván nekik élő szóval, hogy szedjék le a molyos szőlőt. A cselédek hallgatva a szóra, kimennek és nagy buzgósággal vagdalják le a szőlőfürtöket sorba azon tőkéről, a hol csak valami kis gubanczo- lást láttak, megkeresztelve mindenféle illedelmes és illetlen czimmel az olyan gazdát, a ki a cselédjeinek olyant parancsol, hogy szedjék le a szőlőt a moly ellen. Hát persze, hogy leszedték úgy, hogy nyoma se maradt a tőkén se a szőlőnek, se a moly pillének. A jóindulatú özvegy aztán sirva. örülhe­tett azon örvendetes esemény felett, ! hogy megszabadult a szőlője a moly­pillétől. Akár esett meg ez az eset, akár nem, de azt mutatja, hogy a nép csakugyan nincs tisztába a védekezés módjával Tudjuk, hogy szőlőbirtokosa­ink között vannak, a kik alaposan • ismerik a szőlőnek ezen újabb ellen­ségét és alaposan is védekeznek ellene. A csemőben B. Tóth Ferencznek ezen ; kiváló ügyes és szorgalmas birtokos­nak terjedelmes és mintaszerüleg kezelt szőlőtelepén lehet látni, hogy mit tesz a gondos és érteimes gazda a szőlő­moly elpusztítására. 30—40 embert neki állít a molyozásnak, a kik minden tőkét sorra vesznek megvizsgálnak, a rovartól megtisztítanak, de persze, nem olyan módon, mint ahogy ama falusi asszony cselédei végezték. E mellett pille fogó éjjeli lámpákat állií fel szélyel a szőlőbe, hogy a szaporodásukat meg­gátolja. Czifra munka az, de ha másként nem lehet, minden gazdának megkell j azt tanulni, mert nem nézheti el, hogy egy hitvány haszontalan féreg tönkre tegye a szőlőtermését. A szőlőmoly pedig, úgy látszik, hogy nem tágit, sőt évről-évre nagyobb erővel lép fel, azért ésszel és szorgalom­mal csak úgy meg kell ellene kezdeni a harczot, mint a peronoszpora ellen. Szerencse, hogy az egyre mutat­kozó veszedelem elhárítására a tudo­mány mindig a kezébe adja a fegyvert az embernek, csak ne legyen rest és ne maradjon tétlen a veszélvlyel szembe. A—s. Helyi és vidéki liirek. A kecskeméti egyházmegyei ev. ref. hitoktatók és tanítok csütörtökön tartottak meg varosunkban a szokásos évi gyűlésüket. A délig tartó gyűlés után bankett vplt, a nagyvendegiő nagytermében, a melyen 31-en vettek részt. f E Kovács Gyula a nagy színművész és jeles költő e hó 2-án elhunyt. A segesvári ünnepen Jókai •>Apotheosis»-ának elszavalása után napsznrás miatt hirtelen rosszul lett s nemsokára ezután meghalt 60 éves korában a kiváló művész és költő. Lapunk főszerkesztő­jét kegyeletes emlék fűzi a megboldogulthoz s jövő számunkban főszerkesztőnktől vissza­emlékezést közlünk a nemzet halottjáról. 4 ____ H elyreigazítás képen megemlítjük, hogy városunk nem a fővárosban tartóit Petőfi- ünnepélyen. hanem a Segesvári országos ünnepélyen képviseltette magát: Bicsó Bálint V. főjegyző és Szalay György tanácsnok ki­küldöttekkel ; a kik a város nevében a költő és szabadsághős sírjára gyönyörű babér koszorút helyeztek el, amelynek nemzeti színű szalagján a következő felirat állott: »A nemzet nagy harczosa hősi halálának 50 éves évfordulóján.« Uj sport. A »foot-ball« angol lapda já­téknak varosunkban is vannak már hívei a felnőttebb nemzedék között is. A kiváló test­edző sportot a kaszárnya melletti lovagló téren űzik nem ritkán nagyobb számú érdek­lődő közönség előtt. Vegyes kar. A nagykőrösi ev. ref. temp­lomban jövő vasárnap aug. t3-án, Ürvacsora osztáskor egy 30 tagból álló vegyes énekkar fog közreműködni. Szurmó Ambrús. községi felső leány népiskolai igazgató válaszul, a «Referens« műit számban tett észrevételere — hosszabb czikket küldött, melyei térszüke miatt jövő számunkban közlünk. Színészét. Szálkái Lajos, a székesfehér­vári színház igazgatója e hó 22-én kezdi meg városunkban szeptember hó végéig tartó színi-működését. Az előadások a nagyvendéglő nagytermében tartatnak meg. (Csóka Sándor szinigazgató. a ki már korábban nyert en­gedélyt vjuii 15-ikétŐl való működésre, a hely­beli szinügvi bizottságnak hozzá inté zett fel­hívására nem válaszolt, s ez az oka, hogy a rendőrkapitány — nagyon helyesen — a szin- ügyi bizottság ajánlatára Szálkái Lajosnak adta meg az engedélyt) Esküvő. Szabó Ambrús fiatal ev. ref tanító tegnap esküdött örök hűséget Tóth Margit kisasszonynak. Tóth Ferencz ev. ref. 1 tanító kedves leányának : Násznagyok voltak a vőlegény részéről: Fülöp Sándor nkőrösi népbanki s. könyvelő, a menyasszony részéről: | Szobonya Lajos tanitó. Tartós boldogságot i kívánunk az ifjú párnak. Beküldetett. Kiadjuk szószerint a hozzánk i beküldött, következő sorokat. Bár a beküldő j polgár levele utóiratában azon óhajának ad j kifejezést, hogy mi bővebben fejtegessük ezt a dolgot, de elégnek tartjuk, ha kommentár nélkül adunk helyet e felszólalásnak. így is | érthet belőle az. a ki akar. »Igen tisztelt szerkesztő úr! Juiius hó 29-én egy református temetésnek voltam szemtanúja a kórház udvarán. A temetést 5 képezdész végezte, a j kórházban lévő betegek nagy lármája és nevetése által zavartatva (és senki sem volt ki ezeket rendre útasitotta volna, mert a képezdészek a temetésnél az énekléssel voltak el foglalva.) Már pedig egy éiemedett keresztyén társunk megérdemlené. hogy végtisztesség tételen egy rövid fohászt mondjon a lelkész. (Más varosban ez mindenütt meg van). A | lelkész talán azért is kapja a fizetést ? Vagy ; ezért a szegény embertől is éppen úgy meg- i kívánja a temetési díjazást, mint a gazdagtól ! j ("Elég szomorú állapot.) De ha oly szegény. : hogy ezt épen nem fedezheti (mint a jelen : esetben) akkor már végtisztesség tétele alkat- j mával egy ima elmondásával ne nyugtassuk í meg hátra maradottjait ? Ez igy nem jól | van. A lelkészeknek épen azért kellene jó | példával elől járni, mert ők maguk hirdetik, (de úgy látszik csak szóval) hogy testvérek vagyunk mindnyájan s igy egyenlők, mért nem mondanak hát legalább egy imát egy

Next

/
Thumbnails
Contents