Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
az egész város és vidékről is számosán. — A látogatók száma körülbelül 4000-et tesz ki. Az a zsibongás, sürgés-forgás, hegedűnek, dobnak, trombitának hangja s a néptömeg hullámzó raja, melyben mint ékes virágszálak bólongatták fejecskéiket a szép besztercebányai lányok, feledhetetlen emlékű marad. Azt a sok bohóságot, a vidámságnak, tréfának, játszi kedvnek ügyes kezek szőtte hálóját, mely mindnyájunkat tőrbe ejtett, az alkalmi lap, mely ezer és ezer példányban forgott közkézen, körvonalazta finom elmés- séggel s igy alfától ómegáig részletezni annál kevésbé lehet a népünnepély gyönyöreit, mert erre lapunk kerete túlságosan szűk volna. Beléptidijakból 600 forint gyűlt be, a mi, tekintve hogy 20 és 10 kros belépők voltak, eléggé mutatja a látogatottságot. Óriási kelete volt a Ferency Ödön által összeállított képes alkalmi lapnak. Ah, nagyon is irodalompártoló ez a mi közönségünk, ha a puha kacsók kínálják az irodalmi termékekeit. Az alkalmi lap tárcájába „Népünnepélyen“ címmel lapunk főmunkatársa irt költeményt. A programmból külön ki. kell emelnünk a két arénái előadást, főleg az esti nagy gálaelőadást, melynek páratlan sikere Adámy Rezsőnek a zenevirtuóznak her- vadhatlan koszorújába font uj levelet. Az egyesület zenekara, jórészt hölgyek, adott itt elő szebbnél szebb darabokat s külön ez alkalomra szerzett nőegyesületi indulót. Oryllusz Vilmos joghallgatónak gyönyörű hegedű szólója, Klauz Árpádnak pompásan előadott monológja egészítette ki az előadást, mely Hricsovszky úrnak pompás citerajátékában s virtuóz dobolásában is gyönyörködtetett. Ä délutáni előadás telve volt bohósággal s egy vadászszakaszvezetőnek kitűnő orgánummal előadott vig kupiéit kell közülők különösen megdicsérnünk. Fénypontját képezte az ünnepélynek a kerékpáros hölgyek és urak virágkorzója d. u. 4 órakor, majd este lampionokkal. •A bemeneti pénztáraknál begyült 2239 drb. jegyért á 20 krjával 447 frt 80 ki\, 979 drb. jegyért á 10 krjával 97 frt 90 kr. Felülfizetések 21 frt 60 kr. Pro- grammokért 9 frt 20 kr. Ételek és italokért 629 frt. Édességekért 241 frt. Szivarokért 131 frt 42 kr. Kucsé- ber bevétel 23 frt 20 kr. Arénái jegyekért 143 frt. Látványosságok, kör és léghinta jövedelme 58 frt 75 kr., összesen 1802 frt 87 kr. Vár ősi ügyek. — Hivatalos rész. — Hirdetmény. A nagymélt. foldmivelésügyi m. kir. miniszter úrnak f. é. 49998. sz. a. kiadott rendelete szerint a hes- seni légy, (Cecidonyia destructor) az ország több részében még mindig elég jelentékeny károkat okoz s ennélfogva fentemlitett miniszter úr a hesseni légy ellen való védekezés tekintetében a csalogató vetések alkalmazását ajánlja újra figyelmébe a gazdaközönségnek. Erről Besztercebánya szab. kir. város tisztelt 'gzdagközönsége azon megjegyzéssel értesítetek, hogy a csalogató vetések alkalmazása és a hesseni légy védekezésre vonatkozó miniszteri útmutatás a város közigazgatási irodájában 30 napon át közszemlére ki van téve és az az érdkeltek által a kitűzött határidőben a hivatalos órák alatt megtekinthető. Besztercebánzán, 1899. évi júli hó 24-én. Csesznák Gyula, polgármester. társaságban csak legkisebb sejtelme is ama borzalmakról, a melyeket csakhamar el kellett szenvednünk. Másnap délelőtt tizenegy órakor erős havazás indult meg. Kevéssel azután, hogy Welden-falvát elhagytuk a rettenetes prairpusztában találtuk magunkat, mely lakatlanul számtalan mérföldnyire terjed a Jubilee- gyarmatig. A szelek, fel nem tartóztatva fáktól, domboktól vagy szétszórt szikláktól, őrülten száguldoztak a kopár pusztákon át, maguk előtt seperve a lohulló havat, mint a viharkorbácsolta tenger tornyosodé hullámok tetején táncoló tajtékot. A hó egyre magasodott, s mi a vonat lassudásából megértettük, hogy a gép az egyre növekedő akadályokkal küzködve tud csak tovább haladni. Sokszor meg-megállni látszott átalvergődve hóhalmokon, melyek mintegy óriási sírok domborultak a vasúti vágányra. Társalgásunk hangulata alább szállt. Vidámságunkat a megdöbbenés váltotta fel. Annak lehetősége, hogy a hó eltemet a lakatlan pusztaságban, ötven mérföldnyire az emberektől, mindenkinek lelki szeme előtt lebegett, s lesujtólag hatott a kedélyekre. Hajnali két órakor a mozdony mindennemű működésének megszűnése riasztott fel nyugtalan álmomból. A tény valósága bénitólag hátott rám —- foglyok lettünk a hó alatt! „Élőemberek, segitni kell!“ Valameny- nyien kirontottunk, hogy engedelmeskedjünk. A vad éjbe, a korom sötétségbe, a tornyosuló hóba vetettük magunkat abban a tudatban, hogy minden percnyi mulasztás a végveszedelembe dönthet. Ások, kezek, deszkák — szóval minden, mi alkalmas volt a hó eltávolítására, működésbe jöttek. Ijesztő látványt nyújtott a megrémült emberek kicsiny csapata, amint a hótömeg ellen küzdött részben koromsötét árnyékban, részben vakitólag megvilágítva a mozdony homlokára tűzött reflektor fényétől. Egy rövid órácska tökéletesen elég volt, hogy erőlködéseink hiábavalósága kitűnjék. Amig mi egy hóHirdetmény. Beszterczebánya sz. kir. város tanácsa közhírré feszi, hogy a városi képviselőtestület f. é. julius hó 19-én tartott rendkívüli közgyűlésében 79. sz. határozottal a városi kövezet utivára alap 1899. évi költségvetését elfogadta, s ezen költségvetés alapján a f. évben eszközlendö kövezési munkálatokra 22,271 frt 54 krt. megszavazott. Ezen munkálatoknak vállalatba adása végett a városház tanácstermében f. é. julius hó 31-én délelőtt 10 órakor nyilvános árlejtés fog tartatni, melyhez az érdekeltek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy erre vonatkozó szabályzati tervek és vállalati feltételek a városi épit. és gazdasági felügyelő hivatalos helyiségben a hivatalos órák alatt az árlejtés napjáig megtekinthetők. A vállalatba adandó utcza szabályozási munkálatoknak 1899. évi költségvetésileg megállapittott összege 22,271 frt 44 krt tesz ki, mely összeg után biztosíték czimére árlejtés napján 2272 frt bánatpénz teendő le. Az árlejtés nyilvános szóbeli és Írásbeli való ajánlat tekinte- tetbe vétetni nem fog. Beszterczebányán, 1899. évi julius 22-én. Csesznák Gyula, polgármester. Hirdetmény. Besztercebánya szab. kir. város tanácsa közhírré teszi, hogy a múlt évi 116. számú közgyűlési határozattal jóváhagyott városi temetői és temetkezési szabály- rendelet a nagym. m. kir. belügyminiszter Úr 123500/V. 98. sz. rendeletéhez képest 1899 évi április hó 29-én tartott rendes tavaszi közgyűlésében 45 számú határozattal módosiotta. Az erre vonatkozó összes iratok e hirdetmény keltétől számítva 30 napon belül a városi közigazgatási irodában a hivatalos órák alatt vannak közszemlére kitéve, s bárki által a hivatalos órák alatt megszemlélhetők s ezen határozat a 30 napi kihirdetési időn belül felebbe- zéssel megtámadható. Besztercebányán 1898 május 6-án. Csesznák Gyula, polgármester. Különfélék. — Egyházmegyei gyűlés. A zólyomi ev. egyházak lelkészei és világi kiküldöttei gyűltek össze szerdán városunkban. Papi gyónás után lelkészi értekezletet tartottak e napon s délután a gyámintézetnek gyűlése volt, melyen a világi elnökre beérkezett szavazatokat is felbontották. A zólyomi egyház kivételével minden szavazat Dr. Radvánszky Györgyre esett, kit meleg bizalommal üdvözöltek. Az uj elnök, kit az egyházi ügyekben tanúsított buzgóságáért anyira becsülnek, szép szavakkal köszönte meg a bizalmat s egyben 100 forinttal is járult a gyámintézet gyarapításához. A lefolyt évben kiiiömben az' eszközölt gyűjtések eredménye is minden eddigit felülmúlt. Csütörtökön déli 1 óráig tartott az egyházmegyei gyűlés, melyen az esperesi jelentést olvasták föl s az egyházmegye belügyein kívül nagyobb kérdéseket is tárgyaltak. Az alesperes jelentése szerint a tankötelesek 95 százaléka járt iskolába s a magyar nyelv tanítása is örvendetesen haladt elő. Állást foglalt a gyűlés a budapesti egyetemen létesítendő protestáns theologiai fakultás mellett s a papválasztási uj szabályrendeletre vonatkozólag határozottan tiltakozott a centralizáló törekvések ellen s az egyházi autonómiát hangoztatta. A pogány missio céljára istentiszteleteket fognak tartatni, melyeknek offertoriumai erre a célra fordittatnak, Megválasztotta ezenkívül a gyűlés a szept. 12-én Budapesten tartandó kerületi gyűlésre is az egyházmegye képviselőit. — Előléptetés. Járásbíróságunk érdemes birája Ole- rini János a VH. fizetési rangosztályba lépett elő. Legjobb szerencsekivánatainkat tolmácsoljuk a népszerű járás- birónak. — Kinevezés. Az igazságügyiminíszter fíácskor Antal, beszterczebányai kir törvényszéki Írnokot a zólyomi kir. járásbírósághoz segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. — Jegyzők közgyűlése. Zólyomvármegye községi és körjegyzői Breznóbányán augusztus hó 13-án (vasárnap) tartják meg ez évi rendes közgyűlésüket. — Áthelyezés. A pénzügyminister Kovács József zólyomi dohányáruraktári ellenőrt a kolozsvári dohányáruraktárhoz helyezte át. — Katonai szemle. Túsz Pál altábornagy f. hó 26-án Kassáról városunkba érkezett s itt e napon a külső gyakorlatokat vizsgálta felül, f. hó 27-én pedig a távolba való lövést figyelte meg, teljes megelégedésének adván kifejezést. — Adakozások. A póniki leégett ev. templomra adakoztak ; Csipkay Károly egyli. felügyelő 25 frtot, dr. Radvánszky György 50 frtot és Hodzsa Mihály 3 frtot. Az egyes leégettek felsegélésére : Cochins Ágnes 17 frt 50 krt és Hodzsa Mihály 2 frtot. — Fogadják a nemesszivii adakozók az egyház és a leégettek hálás köszönetét. — Ev. istentisztelet Szliácson. F. hó 25-én első ízben volt ev. istentisztelet Szliácson, mely alkalommal Paulinyi, garamszeghi lelkész mondott szent beszédet. Ezentúl két hetenkint tartanak ott ev. istentiszteletet. — A Stadler és Társa cég fűszer- és rőfösárú üzletét f. hó 21-én vette át Bárczy Károly, volt gyárigazgató. A személyzet f. hó 23-án vett búcsút volt szeretett főnökeitől: Knauer és Puschmann uraktól, a kik mélyen megindulva mondtak köszönetét a megemlékezésért. A személyzet könnyekig meg volt hatva, mikor humánus, derék főnökeitől megválni volt kénytelen. Az üzlet különben az uj főnök személyében oly kezekbe került, hogy mintaszerű vezetése és további virágzása kétségtelen. — Üdvözlet. A mennyiben barátaim és ösmerő- seimtől személyesen nem vehettem búcsút, ez utón mondok neki szives Isten hozzád-ot. Tiszauj helyi Uj helyi Tibor. — Nyilvános köszönet. „A zólyomi kerékpárosok, kik július 23-án, vasárnap a virágkorzón resztvettek, szives fogadtatásukért ez úton is mondanak köszönetét a rendezőségnek. — Iparstatisztikai felvétel. A kereskedelemügyi m. kir. Miniszter tudvalevőleg elhatározta a gyáripara vonatkozó adatok összegyűjtését és közreműködésre a a kamarákat kérte fel. Éz ügyben a kamara elnöksége körlevelet intézett kerületének gyárosaihoz. — Művészet. Olgyai Viktor hazánk nagy tehetségű festő — és rézkarezművésze hosszabb tartózkodásrí városunkba érkezett. Kiváló költői lélékről és nag' kompoziczíóról tanúskodik az a majd egy méter maga és félmóter széles Gdram-menü tájkép rézkarcza, melyei befejezésén dolgozik. — Kitűnő a a már elkészült éí müncheni művészkörökben nagy feltűnést keltett Ej tájkép, mely felfogás, kivitel és művészet tekintetébei minden hasonlót hazánkban felülmúl. Mint halljuk, í jeles művész remek-szép vidékünk festői részleteit akarja rézkarcz alakjában megörökiteni. Üdvözöljük! — Kedélyes nyári mulatságot rendezett a helybeli pénzügyi igazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztikara e hó 27-én szeretett főnöke névnapja meg- ünnepelése alkalmával. A tisztviselők teljes számmal vettek részt a megtartott mulatságon a pénzügyi igazgatóság részéről meghívott vendégekkel, névszerint Róka József igazg. helyettes, Bauer Gusztáv fogalmazó és Szabó Vilmos irodavezetővel a késő órákig igen jól mulattak. rakást eltávolítottunk, addig a szél tiz újat sepert a vágányra. És, ami még borzasztóbb volt, észrevettük, hogy az utolsó erőlködésnél, melyet a mozdony a hóval szemben kifejtett, a hajtókerék forgótengelye eltört, így még szabad utón is veszve lettünk volna. Elgyötörve a munkától, eltelve gondokkal ismét beszálltunk. Kályha köré gyűlve meghánytuk-vetettük helyzetünket. Élelmiszerünk nem volt, s ez okozta kiválóan zavarunkat. Meg nem fagyhattunk, mert fakészlet bőven volt a szerkocsiban. S ez volt egyetlen vigaszunk. Tanácskozásunkat a kalauz azon vigasztalan szókkal fejezte be, hogy mindenkire nézve, ki ily hózivatarban ötven mérföldnyi utat kisérlene megtenni, biztos halál. Teljes lehetetlenség valakit segélyért küldeni, de ha lehetetlen is, segítség nem jöhetne. Nem marad más hátra, mint megadnunk magunkat és türelmes bevárni a segítséget vagy az éhhalált! Azt hiszem, hogy e szavak hallatára még a legbátrabb ember szivébe is rettegés lopta be magát. E perctől fogva társalgásunk alig hallható morajjá változott, mely csak helyenkint volt észlelhető az egymást felváltó viharközökben. Sokan magukba szállva a komoran pislogó lámpa fénye körül helyezkedtek el pamlagjaikon és gondolatokba merülve iparkodtak — elfelejteni a múltat, ha ugyan lehetséges volt — s az álomban keresni vigasztalást. A hosszú-hosszú északa — nekünk úgy látszott, mintha egy örökkévalóság lett volna — végül nagy nehezen elmúlt és beállott a bús, a szürke hajnal Amint világosabb lett, az utasok lassan-lassan életjelt adtak magukról és egyik úgy, mint a másik feltolta homlokáról a széles karimájú kalapot, nyújtogatta megdermedt tagjait és kibámult az ablakon a vigasztalan vidékre. Valóban vigasztalan vott — sehol élő lényt, emberi lakot fel nem lehetett fedezni; végtelen, fehér sivatag tárult fel szemünk előtt; mint széltől dagasztott lepel siklottak ide s tova a hótömbök — az égboltozatot szerte koválygó hópelyhek takarták el szemünk elől. Az egész napot aléltságban töltöttük, keveset beszéltünk, de annál többet gondolkoztunk. Még egy végtelen, szjmorú éj és aztán — az éhség! Megint hajnal, — megint egy nap tele hallgatással, szomorúsággal, elemésztő éhséggel, vigasztalan segély-lesés, mely nem jöhetett. Egy másik éj, gyötrő szunnyadás, fényes lakomákról való álmok közt — nyomorult felébredés kínos éhség miatt. Jött és elmúlt a negyedik — az ötödik nap ! Öt nap borzalmas fogságban! Éhség szólt ki mindenki szeméből. Rémes sejtelmek jelét lehetett belőlük olvasni — baljóslatú valamit, mi bizonytalanul szivünk mélyén rejtőzött, de amit senki sem merészelt kimondani. Letűnt a hatodik nap is, a hetedik nap sovány, halovány és reménytvesztett emberek kicsiny csapatára virradt. Nem iehetett tovább titkolni azt, mi szivünk mélyén rejlett, s most már tökéletesen megérlelve ajkainkra lopódzott. Engedni kellett a természetnek, mely már a végsőig fel volt izgatva. Gaston H. Rihárd (Minnesota), egy magas, holt- halavány arcú férfiú felállt helyéről. Mindnyájan tudtuk, hogy mi következik. Mindnyájan előkészültünk — minden mozgás — az izgalom minden jele megszűnt — csupán nyugodt, bölcs komolyság honolt az előbb mé§ vadul forgó szemekben. „Uraim, ez állapot nem tarthat tovább. Az id< sürget! Ei kell határoznunk, hogy ki haljon mej közülünk, hogy a többinek élelmet szolgáltasson !“ (Folyt köv.)
