Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
XXIV. évfolyam Si, szám. 1899. julius 30- íín. Szerkesztőség és kiadóhivatali Kossuth-utcza 12. sz. alatt I. kör, a hová kéziratok, hirdetések és előfizetések intézendők. zmmmzLö Előfizetési dij : Egész évre 4 kor. Fél évre 2 kor. Egyes szám ára 5 kr. Hirdetési dijak; 3-szor hasábozott Detits o YÄ RE AS ALMI, S2ÉPIÍÍÖEAL&0 Is ÍÍ^YIL^.?. 10 kr. kincst. iUeték 3 Ok.ir Megjelenik : minden vasárnap. Felelős szerkesztő : SZABADOS SÁNDOR. Főmunkatárs: NYILAS. Kéziratok nem adatnak vissza. Petőfi Sándor. Ötven évvel ezelőt a lángész tcsillag- rendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt? . . . Eltűnt a segesvári csa- tasikon, nem látta azutan senki, de meghalt-e? . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában? Nem varta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy visz- szajő? Legendás ködbe burkolt alakja nem tűnt e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyongani őt? S mesevirágokkal athatalma>an tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőri Sándornak úgy kellett élnie, amint élt ős ugv kellett eltűnnie, amint eltűnt . 1 I Zengő csatadala végig kiserte szabad taga magyar népuek, a melynek ő dicsőséget szerzett, amely őt a szivébe foga dta. Nem érdemeinek meg Petőfi Saodo rt, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, amely megbecsült nagyjait,“ harczuuk egész felséges tisáját. Ö már 0 úgy szerette volna nemzet t nagynak akkor „véres napokról“ álmodott, mikor és egységest ek látni. Ót ünnepelvén ime még senki sem sejtette a forradalmat. ! nagy és égj séges ez a nemzet. Az ö És ott volt mindvégig a harczban. A neve egyesit és kibékit mindenkit, aki marcziusi nagy napon is, amikor „há- magyarnak vallja magát, az ő reá való rom napig dőrgött az ag;u Vízakna és i emlékezés belopja a lelkesedés tiizét a Déva között.“ És az utosó ágyudörgés- i hideg szivedbe. sei elnémult ő is. Ötven esztendő elmultá'a! ime ünneóta Petőfi Sándor hatása alatt all a magyar nemzet. Ötven év óta az ő „Taipra magvar“-ja lángóP* már- czius idusán az ajkakról. Ú benne ■ találta meg a mag ar irodalom a magyar népet és ő általa hóditotta^pieg a ma' gyár nép Magyarországot. ^ !>• A magyar uepuek nemzetté ievése az szőtt története gzájról-szájra száll, S alak- peljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert ja mindegyre tisztábban tündököl amythv- ■ j,iszen önönmagunkat, a nngyar faj dia- kus fényes ködben és átiagyog ezred-. dalmis géniuszát ünnepeljüt benne, évek homályán is. j Ünnepli őt az egész orság. Ennek a Ötveu éve annak, hogy utoljára lát- magyar fólduek a szive reiiül talán meg tak. őt. Amikor a magyar szabadság egét eí?y bánatosan szerelmes lobbanásban. elfedte, gyászba borította az északi aníjkor ezrek összegyűlnek a segesvári fel leg, akkor eltűnt ö is. Es azóta, mezőu és az ő nagyságát innepliW. A folvtoa növekvő szeretettel veszi kö i ^t»agvár’ ,v,evAra elzaraudonl az országit a nemzed M4ft hiszen ‘vannak ; gyűlés küldöttsége; ‘ n-pKcpusepoéíáink, nagyok és nagyobbak. De J Jetnek a küldöttsége, am^et o segdetr. j közül való, tőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szi- megteremteni. Elzarándokol a ko-mán vünknek az igazi egyetlen költője. Ő ben- képviselője, azé a parlamentáris körne szinte testet öltött a magyarság gé mányé, amelyet ő segittt megalkotni. ! néhány emberé. Hiszen az niusza és az ő költészete onnan való i Elzarándokol az az irdalmi társaság, vének még az a szeretet i; az alföld teugersik vidékéről.“ amelynek az ő neve ad ^jogosultságot. j amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ” Es az ő élete, az ő pályafutása oly ! És mindenekfelett elzaradokolnak ezrei1 ö a vüagszabadsagérr, az egész emberigein produkált, melyből tíitába tudnánk ; mind megírta Költeményeiben, s=>mmi sem jönni a költő egyéniséged. A legtöbb ; maradt előliünk rejtély, ami gondolat PetŐfi-biograAd c*ak arra iKalmas, hogy j benne meggyőződéssé vált. Az irodalom tudósai és tauitói ennek d.czára . em tudnak jóla olyan jellemr^jzot alkotni, mely « Petőfi Költeményeinek ó diadala. Petőfi Sáudor jjatási nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a k órára volt, hauem mi reánk is, é i azokr. a is, akut ur üt»..-: taíjk ij itiűyr kozüi való, akik örökké fii a *5?ha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szivének még az a szeretet is kevés veit, TAROZA. PETŐFIRŐL. Soha ki nem alvó lángon törnek az ég felé az ismeretlen sírból, melyben Petőfi Sándor aluszsza a halhatatlanság álmait. Vajon mit álmodhatik odalent a költő, akinek lángelméjének tűzönéi millió ember érzése tisztult meg { Sokszor elgondoluodom afölött: kinek énekelt ő inkább: a szerelmeseknek? a! uhzárói írtakban és má«, egészen ma®, a forradalmi akban. Anna naás, hogy csak az öregek iránti teles tisztelet tart vissza annak fejetésétől, hogy Petőfi, ba ma élne, mteczionáiis költő fogalmat tudjunk magunkra alkotni Pető firől. Azt mondják, hogy : óiét- es jei- lemrajz, melyet Gyulay I, a jó költők elkeseredett ellensége, irt7örösmarty ról, tökéletes. Tagadhatatlanuigen tartalmas költő és nemes költői gyónisóg volt szellemébe be atoiui tudó olvasót kielégítse. S én tudom, hogy ismét kihívom magam ellen a kritikát, ha ennek egyik Vöiösmarty, de 6 ugyan? maradt min- í nagy okául azt hozom fel, hogy a triti den müvében. Ez perszenem hiba, de j kusok es életrajzírók nem foglalkoztak Gyulay feladatát rendkivü. gköunyitette. ! Petőfi más a szerelmes veiben, más a hazafiaknak ? vagy a forradalmatoknak ? Hajlandó Vagyok ahhoz a nézethez csatlakozni, hogy a forradalmároknak. Ezeknek a világ teremtésével egy idős és minden históriai esemény alkalmával föl-föl tünedezö szilaj apostoloknak, akik egyaránt hordozzák kebelükben a világ megváltozást és megrontását. Nincs eszme, mely jobban magaval tudná ragadni az embert, mint a forradalmi. Nincs tűz, mely szivet és lelket jobban megperzsel, mint a iorra- daloru. Petőfi, aki mindenben az abszolút érzések embere volt, a forradalomról dalolva, emelkedett ihletének zenithjéig. Egyébként azt hiszem, hogy a Petőfiről keletkezett irodalom egyetlen olyan müvet lenne, soha meg nem béő harciosa szoczializmusnak. Nos hilyen egyéniségről a stilisztikai tankvekben tanított biográfiát Írni nem ínséges feladat. Aki tudni asarja, hogy yan élte belső világát és kí volt Petőündor. az ne ! tegyen mást, mint olvasz ő költeményeit, olvassa, azt a megü hetetlen értéket, melyet hót-uyo!cz?rves eszteudő alatt szivével összeforrlelkének kincsesbányájából kiatnázós nemzetére érdem szerint Peiőfi legnagyobb és leg- nagyobbszerübb költeményével, az Apostollal. Mintha nem is irta volna, olybá veszik. Hallottam olyan kijelentést, hogy Petőfi legjobb költeménye a „Falu végén kurta kocsma“. Ugyanez az ur, mikor az Apostolról kértem a véleményét, hidegen váilar, vont. Igazán sajnos és fölötte bosszantó, hogy a magyar értelmiség között akadnak, kik a mi legnagyobb költőinket ennyire félreértik. Ebbői látszis, hogy sem az iskolában, sem az életben nincs alkalmuk Petőfivel helyesen foglalkozni. A mindenek aitai kicsinyitet Apostol a viiág legnagyszerűbb költeménye. Gyönyörűbb bibliája soha nem lesz a forradalmároknak. A sok ráfogás közül, melyekhagyott. Amit Petőfi érés tudott, azt* kel az Apostolt elhalmozzák, a leghatósabb
