Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
2 nyomán terjedő erkölcstelenségért, általában a politikai erőviszonyok oly alakulásáért, mely hova-tovább a magyar faj hegemóniájának vesztére vezet. Ez az érdekuralmi politika felelős azért, hogy ennek az országnak autonom köz- igazgatási szervei teljesen megromlottak s hogy a régi magyar karakterek helyén orfeumba való alakoskodók, elv nélkül való kufárok és stréberek tenyésznek. És nem is leszen gyógyulás mindaddig, a mig a magyar politika nem szakit a nemzetközi, hazátlan szabad- elvüség hagyományaival s a mig a kormányzás czéljait másban keresi és nem a magyar nép védelmében. Hiszen Magyarország ereje népében van, mely a haza földjével összenőtt s melyet e hazának keresztény hagyományai neveltek. És ha arról lesz szó, hogy e hazát újra megvédjük idegen hatalmi inváziók ellen, kire appellálhatunk akkor, ha nem ismét ennek a népnek hazaszeretetére és szabadságszeretetére ? Petőfi is ennek a népnek gyermeke és soha sem lett volna oly nagygyá, ha lelkében nem a magyar nép lelke él, szivében nem a magyar nép szive ver. Legyen hát Petőfi ünnepe a magyar nép ünnepe s őrizzük meg emlékezetét önzetlen hazaszeretetének! Egyház-zenei tanfolyam Bécsben. T. Szerkesztőség! ígéretemhez képest ezennel referálok — lehető rövidre szabva — a bécsi egyházzenei tanfolyamról. Méltóztatik tudni, hogy a német földön már két évtized előtt mozgalom keletkezett az egyházi zene megtisztítása, az igazi egyházi zene meghonosítása érdekében. Egyletek, társulatok alakultak ott, amelyek már is oly szép eredményeket hoztak létre e téren, hogy az utóbbi két évszázadban elvilágiasodott egyház-zene — amely még többek közt honunkban is oly sok helyütt teszi a templomot színházhoz, orfeumhoz hasonlóvá — a német földön elvesztette uralmát, a dobok, klarinétok, trombiták, czintányérak kivándoroltak a templomokból, a Lohengrin-félé elbájoló s a megírta és a hol egyszersmind rendje alapításának fenséges gondolatja fogamzott meg benne) — 1634-ben az Emausba telepitett spanyol benczések hoztak oda. A szorgalmas művészek annyira siettek uj apátságuk kegyelmi helyének helyreállításával, hogy a montserrati szűz tiszteletének 1000 éves emlékünnepét Schwartzenberg bíboros her- czeg-érsek a gyönyörű góth stilü dómnak már teljes díszében ülhette meg. Ezeket előre kell bocsátanom, hogy a benroni sz. B. r. kongregáczió gyors felkarol- tatását indokoljam. Nem múlt el emausi tartózkodásuk harmadik éve és egy újabb megtisztelő küldetést kaptak. Ez vezet bennünket tulajdonképeni tárgyunkra. 1883. juh 3. apostoli királyunk Grácz- ban időzvén, dr. Zwerger János herczeg- püspöknek megadta beleegyezését, hogy főpásztori elődeink elhagyatott ősi székhelyére, a seclcaui püspöki várkastélyba a benroni benczéseket hivassa meg Emausból. Alig egy negyedév múlva még ugyanez év (1883) kisasszony napján vezette be az egész egyházmegye nagy örömnyilatkozatai között dr. Zwerger János seckaui herczeg- püspök a hazájokból kiüldözött szerzetesek SZOMBATHELYI ÚJSÁG Wacht am Rein-féle föltüzelő u. n. misék és gradualek a lomtárba kerültek. Ezek helyett első sorban a tiszta korái-, s az ebből fejlett polyphon-műének és az egyszerű, de magasztos nép-ének hangzik ott fel, amely nemhogy elvonná az ájtatoskodók figyelmét az oltárnál végbemenő szent ténykedéstől, de sőt oda irányítja, oda szegezi, oda lánczolja a figyelmet. Emez igazi egyházi zene meghonosítására már nálunk is mutatkoznak törekvések. Irodalmunk is van már e téren; de sajnosán észleljük azt, hogy ott, ahol már tiszta egy- házias énekfajok kerülnek is a kórusra, ott sem hangzik igazi egyházi zene; mert nem elég oda az ének kiválasztása, nem elég a kóta-ismeret, nem elég még a jó éneklési képesség sem: szükséges az igazi egyházi zene szellemébe való alapos behatolás ; szükséges az egyház ide vonatkozó szabványainak teljes ismerete. És szükséges az egyházi hanginenetekben való tájékozottság — vagyis a valódi egyház-zenei tudomány, amely élesen különbözik a modern zenétől. Hányán vannak, akik egyházi énekfajokat adnak elő — a modern zene hangnemeiben. Hányán vannak ilyenek, a kik a modern zene minden hangnemében teljes jártassággal bírnak s kiváló zenészeknek tartatnak és az egyházi hangmenetekről fogalommal sem bírnak. Legfölebb úgy névről hallottak valamit, hogy van dóriai, van frigiai, van lidiai stb. hangmenet, de az énekdarabnál a hangmenetet föl nem ismerik s igy azt a hangnemet sajátossága szerint kezelni sem bírják. Pedig hát itt van a dolog sarokköve. Itt van a megoldása annak a nem ritkán előforduló jelenségnek, hogy egyes helyeken kedv keletkezik az igazi egyházi zene behozására. Csinálják is egy darabig, nagyobb szorgalommal mint képességgel, több fáradsággal mint tudománynyal — és — és, amikor már egy darabig próbálgatták, akkor egyszerre csak unalmasnak találják azt, nem látják eléggé ünnepélyesnek és lassan- lassan előlopdozzák újra a lomtárból a csin- nadrattás miséket, amelyekben mégis csak nagyobb gyönyörűségek telik, amelyek mégsem oly unalmasak. * Persze! Nem elég ám a székelygulyást sem csupán a szakácskönyv szerint készíteni. Azt látni kell, hogy miképp csinálják. Jó, igazán jó szakácsok előtt kell azt próbálni és készitgetni mindaddig, mig az az igazi szakács azt helyesnek nem találja. A hasonlat profán, de nem igen sántít, és találó még abban is, hogy az Ízlés is fejlesztendő. Mert talán a kevésbé jól készi- tett székelygulyást is elég jónak tartja az, aki jobbat még nem Ízlelt, akinek Ízlése még fejletlen,—de éppen a tanulás, a próbálgatás folyamán fejlődik ki és finomodik az Ízlése. első küldötteit Stayerország e regényes helyén emelkedő főpásztori ős fészekbe. A sz. Benedek-rend „ara et labora“ jelszavánál fogva itt is rögtön hozzáfogtak fáradhatatlan regeneráló munkálkodásukhoz. Ezen a világ zajától elzárt, havasok közé szorított, igazi méhkast nem régiben megszemléltem s ennek ismertetése e sorok feladata. A nagy szünidő legnagyobb részét Felső- Stayerországban, a Mura folyó árja által átszelt legtágasabb völgyének délnyugati végén, a Liechtenstein nevű hegy sziklás tövében töltvén, onnan a hasonlithatatlan gyö- nyörüségü vidék minden irányában tettünk kirándulásokat. Egyike a legérdekesebbeknek volt az, a melyet a nevezett havasi völgy túlsó végére, a három órányira fekvő Seclcauha tettünk. Előtte való napokon az esőzések sürü havat hoztak e nyári időben is a hegylánczo- lat kiváló kúpjaira. Elhagytuk délre a Zirbitz- és Speik-kogel ősz fejeit s a völgy délkeleti szögletét határoló Tauern hegylánczolat elejét képező seckaui alpesek felé tartottunk. Útközben gyönyörködhettünk balra a Lichtenstein herczegi család Gabelhofen nevezetű régi várának szép arányaiban, majd tovább a fohnsdorfi kőszénbánya mellett, a honnan azokat a jó minőségű, fekete gyémántokat 31. szám. Az igazi egyházi zenénél is hiában van egy egész könyvtár, hiában van orgonálási, éneklési, hangszerelési képességünk: ezt is látni, hallani, s tökéletes szakemberek előtt próbálgatni kell. Ily tanulmányozásra, próbálgatásra nyitott alkalmat a bécsi „Verein der Priester der Anbetung der allerh. Altars-Sacramentes“, amidőn a folyó julius 16—23. időközben egyházzenei tanfolyamot rendezett Bécsben. A gyakorlati tanítással Molitor Nép. János leitmeritri székesegyházi karnagy, a kitűnő egyház-zenész és ez irányban egyik legkiválóbb komponista bízatott meg. Molitor Regen sburgban tökélyetesitette különben is rászületett egyház-zenei képességét s ő ma irányadó tekintély egyház-zenei ügyekben a legmagasabb egyházi fórumok előtt is. Az elméleti s különösen egyház-zene-jogi és történelmi előadásokat P. Weidinger innsbrucki jezsuita atya tartotta, a ki szintén Regensburgban képezte magát s aki 30 éven át működött mint egyházi karnagy a legkiválóbb székesegyházaknál. Valóságos apostola az egyházi zenének s nagy tudománya, lebilincselő modora és kiváló előadási képességével elragadja a hallgatókat. Az előadások, tanítások, gyakorlások 6 napon át, naponkint 6 órán át tartottak. Jelen volt a tanfolyamon Ausztria majd minden országrészéből összesen'mintegy 30 egyházi karnagy, többnyire a székesegyházaktól küldetve. Magyarországból is mintegy 15 hallgató volt jelen, köztünk a veszprémi, budavári, egri székesegyházi karnagyok és más városok, sőt néhány kisebb helységek orgonistái is. Volt több pap is a hallgatók sorában, sőt volt egy kisasszonyunk is, egy kiváló jó orgonista. A tanfolyam befejezése a szent ferencz- rendiek bécsi szép templomában történt, ahol főt. Schneider János fölszentelt püspök, generál-vikárius ő méltósága tartott nagy assis- tentiával ünnepélyes szent misét. A szt. mise alatt Molitor karnagy vezetése alatt a tanfolyam hallgatói énekeltek, — sőt a szt. mise végeztével még egy 12 számból álló éneksorozatot adtunk elő, melyek folyama alatt a püspök ő méltósága az assistentiával a főpapi trónon foglalt helyet. Végül áldást adott ő méltósága az Oltáriszentséggel s sz. Ambrus Te Deumával fejeztük be éneklésünket. Lenn a nagy templom zsúfolásig telve volt, noha köznapra esett az ünnepélyesség, mert a lapok és kath. egyletek utján úgyszólván egész Bécs tudomással birt a tanfolyamról. S a nagy közönség meg sem mozdult helyéről a szent-mise végével, hanem meghallgatta a teljes programmot, amelyben az egyházi zene minden műfaja képviselve volt. S hogy milyen volt az eredmény, arról hozzák napfényre. Elhajtattunk a nagyszerű vasgyárak, kohók, hámorok kéményei s kürtői nagy számából egész erdőt képező Zeltweg mellett, a melynek egész légköre nagy ellentétben van a havasok többi szüztiszta légáramlatával. S ezért megkönnyebbülve lélegzettünk fel, midőn a modern kultúra e romlott légköréből kibontakozva, újra a kedvelt Mura ősi természetességü partjaira értünk és jobbra- balra ismét a jó idők egy-két szép emléke jótékonyan hatott szemünkre. A Murán túl ugyanis Than, innen pedig nemsokára Spielberg vára fehérlett a sötétzöld fenyves erdők borította sziklás hegyormokon. Onnan mindjobban balra tartva, az üde kristálytiszta forrásvizet közvetítő Ingering nevű hegyi patak mentén a tág Mura völgyéből a keskeny mellékvölgybe hajtottunk. Ez az Ingering- völgyecske oly igéző, hívogató vonzerőt gyakorolt az egész társaságra, hogy meg nem tudtuk állni, miszerint le ne szálljunk egy kis botanizálásra. Egész Makart-csokrokat szedtünk e havasi flórából. Innen azonban már vadregényesebb is lön az ut, többet kellett gyalogolnunk, mint kocsikáznunk; mignem, amint ez hegyvidékeken többnyire úgy van, mintegy egyhangúlag adtunk önkénytelen kifejezést ámulatunknak, midőn a hegyre felérvén, egy uj világ tárult elénk.
