Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

1899. augusztus 15.

8. szám.

XIX. évfolyam.

KÖRLEVÉL

A BUDAPESTI KERESKEDŐ-IFJAK TÁRSULATÁNAK

És

A SZEGEDI ROKONEGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Főszerkesztő :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Egész évre

...................1 írt.

D

EMJÉN LAJOS.

Budapest, IV., Magyar-u. 3.,

Társulati tagok a lapot ing yen

Felelős szerkesztő:

I.e. Kereskedő-Ifjak Társulata.

kapják.

LOHR GYULA

Eapkiadótulajdouos : a budapesti KeMegjelenik minden hó i-én.

reskedő-Ifjak Társulata.1

(L.) Félszázada történt, hogy a magyar szabadságharcnak csodás tüneménye: Petőfi, a segesvári csata- mezőn vértanúhalált halt. Félszázada, hogy ez istenembernek fönséges lelke kivetkőzött földi porhüvelyéből és elfoglalta azt a birodalmat, melyet szent honának: a hazaszeretetnek bűvölő igéivel örökidőkre megszerzett magának: minden magyar szivét!

Félszázad ,— nagy idő! Ez alatt kimerül az emberi emlékezet: nagy idők nagy emberei is csak halvány körvonalakban jutnak szemeink elé: az önző elme azoknak csak egy-egy parányát veti fel olykor-olykor a fele- dékeiység ködös tengeréből. És Te, nagy szellem? Te folyton gigási nagyságodban állasz előttünk, ha csak szent nevedet is olvassuk vagy halljuk. Hát mi adja meg Neked e bűverőt, mivel uralod még halottaidból is az ember gyarló érzékeit?

Költő valál! Lantod egy delejes hatalom, mely bűvkörébe von minden érző szivet, lebilincsel minden igaz lelket.

Szeretni tanítod a szülőhazát, gyűlölni annak ellenségeit. Dalod a honfi imája a haza szent javáért, melynek

minden szava — érezzük — feljut a magyarok^. Istenéhez: majd szilaj, fékeveszett, knrdcsapások súlya alatt halálra görnyed a zsarnok ellen. A hazaszere e^aiie goriája vagy, Petőfi, fejed föl ÖT a szabadság, testvériség, egyen lő.-.cg glóriájával.

Az ifjú sziveket a boldogság álomérzetébe ringatod. Dalod a szeplőtlen szerelem zsolozsmája", mely a nőtisz- j telet és a ferfibecsűlés tiszta talajára | épité a családi szentélyt. Ebben a szentélyben a Te képed lesz minden kor a házi áldás: a hű szerető, a gyöngéd hitves, a gondos szülő szimbóluma !

Rajongással csüggesz a fönséges természeten. Szépséges Magyarhon délibábos rónáiról, hullámzó vizeiről, árnyas erdeiről regeszerü képeket festek E képeid legméltobb oltárképei az öröktermészet templomának!

Hős valál! Mig lantod balodon hordod, s annak húrjait magasztos prófétaiéi ked buzdító danára zenditi, addig jobbodban villogó karddal magad veze.ed népedet »előre«, a hősies halálba. Nemcsak a szó volt elemed, de a cselekvés is. Megmutattad, hogy a hazaszeretet nem egyesek erénye, de mindnyájunk kötelessége. És jellemed ott is törhetlen maradt, a hol