Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
t KÉSZT HELYI HÍRLAP (»KESZTHELY«) hangzik a szabadság dalnokának ajkáról, s ott egy gyászruhába öltözött bánatos j anya, amott egy szerető hitves, emitt j pedig egy ragyogó szépségű leány neki hevült arczczal, égő büszke szemekkel; int búcsút, — talán az utolsót — az oly szép reményű ifjúnak, a szeretett férjnek és a boldog jegyesnek ! A gyermekek nem sirnak atyjuk után, s az öreg szülők is csak csendes zokogásba fojtják fájdalmukat .... A költő pedig csak dalol tovább, az enyhe márcziusi szellő városról-városra viszi a dalt, ébred a nemzet és fegyvert ragad a jogtiprók ellen. Nemzet és király meghasonlik, véres csaták szinhelye lesz a magyar föld, csakhamar bekövetkeznek azután a válságos napok, a hadi szerencse a hős magyar nemzet ellen fordul, s a végső tusában ott a segesvári vérharmatos mezőn hősi halált hal a szabadság dalnoka is ............ A meteor eltűnt s csak fénye maradt meg a szabadságszerető szivekben ! A szabad szellemnek, szabad országban állandó eme fénye ragyogja be most, ötven óv múltán, a gunyhókat és palotákat egyaránt, s a nemzet a kiállott szenvedések és viharok után, kiengesz- telődve, békében mindenkivel, oltárt emel szivében nagy fia emlékének. Húzzátok meg tehát e lélekemelő magasztos ünnepen a harangokat, had tóduljon a nép a templomokba, hő imában kérni a magyarok Istenét, hogy az a szabadságszeretet, melyért véreink közül annyian vértanú halált szenvedtek ötven évvel ezelőtt, soha se haljon ki a szivekből, mig csak magyar ól e földön, az a szabad szellem pedig, mely Petőfi hazafias dalaiban él, legyen világitó fáklyája nemcsak a mostani ifjúságnak, hanem még a késő unokáknak is ! Csak szabad magyar élhet e hazában, szolgaleiket nem tűr meg a hátán ez any- nyi hősi vérrel megáztatott föld ! Imrik János. fiatal diák, Goldzieher dr.-nak, a hírneves budapesti egyetemi tanárnak szeretetreméltó fia, Beer Anna egy csinos bajor, szőke nevelőnő, a ki beszédünkből csak annyit értett, hogy „Hun- czut a német“ (és ezt is csak műfordítás alapján értette meg) továbbá ott volt még alulírott és alulirottné. (A feleségemet csak azért nem dicsérem meg, mert ha magamat sem dicsérhetem, akkor hadd osztozkodjék ő is velem az ismeretlenség homályában az anonimitás keserűségeiben). Kirándulásainknak részleteiről rövid beszámolót kellvén adni, azt lehető rövidséggel ezen • nel elkövetem. Három fiakker és vagy kétszer annyi czilinder bor a gyors és jó közigazgatás utján beszereztetvén, kocsikra ültünk és Keszthelynek jól kövezendő utain végigrobogva, kiértünk a határba. Lovaink úgy repültek, mint a sárkányok. Mivel pedig minden hasonlat sántít, tehát a mi sárkányaink is elkezdtek sántítani, úgy, hogy csakhamar mérsékeltebb tempóban haladtunk a kitűzött czél felé. Utunk részletei igazán megkapóak voltak. Szerényen és minden feltűnés nélkül akartunk a falvakon keresztül jutni és ime! mégis minő port vertünk fel. Egész lényünk valami csodálatos metamorfózison ment keresztül. Mint ünneplők, sötét ruhákban vonultunk fel a történeti nevezetességű várromokhoz és mint egyszerű szürke ruhás és szürke kalapos turisták térünk vissza. Útközben igaz magyar vendégszeretettel halmoztak el bennünket. Egész raj czigány és Petőfi Sándor. 1823-1849. Holnap lesz 50 éve annak, hogy Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő, a magyar költészetnek a világirodalomban e legismertebb képviselője, szabadságáért küzdve, martyromsá- got szenvedett. Holnap lesz félszázada annak, hogy a szabadság és szerelem e lánglelkü dalnoka, honfiúi vérével áztatta és szentelte meg a haza földjét, hogy elnémult ajka, hogy a lant kiesett kezéből és hogy nemes szive megszűnvén dobogni : lelke felszállott az égbe, a halhatatlanok közé. Hosszú idő, öt teljes évtized már, mely azonban egy szempillantás csak ahhoz az időhöz képest, a melynek elmúlni kell, hogy az ő rövid életének dicsőssége a legcsekélyebb mértékben is elhomályosodhasson s hogy emléke fölé a feledés fátyola boruljon. Mert amig ezen égitesten, mit földnek nevezünk, emberek laknak s amig az emberek szivéből a szabadság iránti szeretet ki nem hal s a szerelem isteni szikrája ki nem alszik: Petőfi emléke élni fog. Az ő drága vérével áztatott földből virágok fakadnak, a honszeretet és szerelem nemes virágai, melyeknek illatát, himporát széthordja az enyhe tavaszi szellő messze földekre, hogy megtermékenyítse vele szivünket e két nemes érzelemmel. * Ünnepet ül a magyar nemzet; a kegyelet és hála, a szomorúság és öröm ünnepét egyszersmind, elhunyt nagy költője iránt; a szomorúság ünnepét, hogy oly korán vesztette el őt s az öröm ünnepét, hogy a világirodalom e kimagasló alakját magáénak mondhatja. A templomokban, a tudomány csarnokaiban, hegyen völgyön és bérczeken, palotákban és kunyhókban, szent zsolozsma hangjai törnek fel a magasba s a „Talpra magyar“ lelkesítő szózata feltüzeli, elragadja, megtisztítja és felmagasztalja az emberek szivét. E napon, egy varázsütésre, elnémul az élet profán, zsibvásári zaja és megszűnik az ádáz harcz az emberek között, mely a megélhetésért, az ellentétes eszmék diadalra jutásáért és legtöbbször önző czólokért, folyik. Az egyenlőség és testvériség szent érzésétől áthatva, nyújtanak egymásnak kezet még az ellenségek is ; ihletet- ten borulnak térdre és csókolják meg a haza földjét, melyet az ő vóie áztatott s a melynek sötét mélyében, jeltelen sírban alussza örök álmát mindnyájunk büszkesége, a szabadság fen- költ dalnoka és martyrja: Petőfi ! Kekem jutott volna a feladat, hogy ez al- j kálómmal s e lap hasábjain, röviden megírjam a nagy költő életrajzát. De minek ? hiszen úgy is mindenki tudja, czigánynő lelkes aklamáczióval szaladt utánunk kínálva önmagukat szivarjainkkal és büszkén apellálva hazafias áldozatkészségünkre. Nem keitek ritka forintokat, csupá i csak sürü krajczá- rokat. Összbenyomásunk egyébként az volt, ha a keszthelyi lokálpatriotizmus nem hiábajuevezi e vidéket paradicsomnak, derék czigányaink paradicsomi kosztümje mintegy allegorizálja ezt az állapotot. Ebből önként következik az is, hogy sarkig dekolletált és nyakig mezítláb czigányaink a lehető legfesztelenebb szívélyességgel fogadtak bennünket. Volt közöttük néhány „Madame sans géné“, a ki különös feltűnést keltett az emanczipácziót régen kiérdemelt önálló cselekvési akaraterejével. Megérkezvén a hegyre, bevallom, hogy négykézláb hódoltunk a vár előtt. Az örömében tulcsapongó szellő, hölgyeink ruháival kissé tulbizalmasan kezdett foglalkozni, mi jónevelésü férfiak pedig xgazhivő muzulmán módra ilyenkor Kelet felé fordultunk. Végre mégis csak feljutottunk valahogy, mire a derék Goldzieher elővette amateur fényiró gépét, felszólította a Csobánczot és a Tátikát, hogy nyájas arczot vágjanak, aztán lefotografálta őket', mintha csak valami szoczialisták lettek volna. Főleg a Tátika vágott roppant barátságos arczot. Aztán kezdetét vette a rögtönzött uzsonna. Hölgyeink kipakolták kosaraikat és nekünk s kosarakat adtak. Áldva legyenek érte valamenyien. A lelkekre varázs1899. julius 30. ismeri azt, akinek csak magyar vér forog ereiben ! E helyett inkább előveszem s olvasom verskötetét, e valódi imádságos könyvet és imádkozom belőle s elmélkedem. De. hogy elvállalt kötelezettségemnek mégis megfeleljek, ime a következőkben adom a nagy költő élettörténetét: Született Kis-Kőrösön, 1823. évi január első napján, Petrovics István és Hrúz Mária nevű, szegénysorsu szülőktől. Küzdött, szenvedett, fenékig kiürité a szenvedések és megpróbáltatások csordultig telt poharát. E küzdelmek, nélkülözések és szenvedések közepett irta meg verseit, a magyar irodalom e drágagyöngyeit, örök dicsőségére a magyar költészetnek és gyönyörűségére minden költői lelkületű embernek, a melyeknél szebbeket, szivhezszólóbbakat sem előtte, sem utána még nem irt senki. Majd fegyvert ragadott, midőn hazája szabadságát veszély fenyegette. 1849. julius 31-én vértanuságot szenvedett és nagy lelke a segesvári csatatérről szállt fel a magasba, a fényes csillagok közé — ragyogni! Csák Árpád. A művészi érzék. Az utóbbi időben mind jobban hangoztatják a művészi érzék szükségességét. Az egész testet átjáró kellemes szellőcske lengedez a nagyon is sivár élet mezején. Bár parányi erejű még e természeti tünemény, de elég erős, hogy visszaemlékeztessen bennünket a rég letűnt korra, melyben a szép és nemes iránti vonzalom a lélek nemesítésére hatva, az ifjúság evvel is foglalkozott és nem ölte de- jét az éveit rövidítő éjszakázásba, vagy az Htjában rögöt találó, nem nyúlt azonnal fegyverhez. A világtörténelmet lapozgatva tapasztalhatjuk, hogy csak a kellő művészi érzékű nemzetek tudták magukat a többiek példájára felküzdeni, mig törpeként tűntek el a lelki szépre nem törekvő kicsinyes országok. A régi görög és római civilis.itiót mai napig bámuljuk, a jelen franczia és olasz országok művészi magassága a többi államok Hintájául szolgál. Mi tulajdonkép a művészi érzék ? Lelki szükséglet folytan beálló törekvés minden után, mi ezt kielégítse. Lakástmk, ruházatunk, táplálkozásunk olyan tér a szép iránti érzék gyakorlati alkalmazásúnak, hogy csak akarni kell s egész életünk harmonicus összhangban fog lefolyni. Ne gondoljuk, hogy ez érzék kielégítése draga képek és szobrok vásárlásában áll ; ez igen szép, de gazdag embernek való, a közepes vaerővel ható Herczog Ilonka kisasszony elénekelte a Hyn nust, és a Szózatot és néhány magyar dalt, mi pedig kíséretünkkel veszélyeztettük a hatást, a szolgabiró ur paródiákat követett el, a tudós Blau tanár pedig a fűben végig feküdve, mint filozof-tanár igazi filozófiával pihent és hagyott bennünket, kevésbbé bölcseket, ide-oda ugrálni. Egyébiránt a legnagyobb bölcs köztünk mégis csak Pollák ur, a bécsi kereskedő volt. 0 kezelte a boros czilin dereket és még ott a helyszínen kellett őt szentté avatnunk, mert folyton Maga felé hajolt a keze. Ez ß mi szigligeti kirándulásunknak története. Nyájas olvasó I Ezzel a tárczaczikk véget ért. Ez nem baj. Ennél nagyobb baj, hogy ezzel az én egyhavi szabadságidőm is véget ért és most már elhagyom Keszthelyt. Az a sok szép asszony, elbűvölően kedves leány eltűnik szemeim elől és következik utána : a mindennapi élet. De augusztus végén ismét visszatérek köz- z^jük néhány napra Addig is gondoljanak reám, ürítsenek néha-néha jóvoltomra egy pohár bort, de hagyjanak nekem is abból a balatonvidéki jó borból. Mert a ki önök között egészen józan tud maradni, annak igazán nincsen józan esze. Aba.
