Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

XXII. évfolyam. Keszthely, 'S fii). julius’^o. 31 sza i .

(„KESZTHELY. )

Helyi es megyei erdekű társadalmi és közgazdasagi hetilap.

4 »KESZTHELY VIDÉKI GAZDAKÖR«, A »KESZTHELYI TAKARÉKPÉNZTÁR R. TÁRSULAT«, A »KESZTHELY-VII KIUTAK A R ÉK PÉNZT Á R R. T.» A »KÉSZT HELY-BAL A TON-SZT GYÖRGYI HELYIÉRDEKŰ VASUT-TÁRSULAT. A »HBYIZI FÜRDŐ INTÉZET«, A »SOPRO KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA« ÉS A »KESZTHELYI ÖNK. TŰZOLTÓ-EGYLET«

HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELEN H E T E N K I N T E G Y S Z ER: V A S A R \ A P.

Főmunkatárs : Imrik János.

Felelős szerkesztő : Dr. Lovassy Sándor.

Kiadó és laptulajdonos : IV!éréi Ignácz.

SZERKESZTŐSÉGI IRODA:

Keszthelyen, Hencz-ntcza, Lovassy-ház, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Rérmentetlen leveleket csakis ismert kezektől fogadunk el.

Kéziratokat nem küldünk vixxza

ELŐFIZETÉSI ARAK „ kl K1 őÜ5ü1 Í ■ ,

Keszthelyen. Fo-uteza, MEREI IGNACZ könyvkereskedés' hun Egész évre 5 írt — kr hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fe-lszn Kél évre 2 |,-t 50 kr lalások intézendók.

, , . , Hirdetéseket mérsékelt árjegyzék szerint szárnim >k Negyed evre , , , 1 Irt 25 kr. J

Egyes szám ars , , , , . — frt 10 kr Nyilttér pe túlsóra 50 kr.

tében, midőn a jogtalan elnyomatás bűnös medréből feltörő féktelen hullámok már-már a '"'üggedós szégyen- partja felé készüluek sodorni a magyar szabadság golgotái szenvedések között kész-ült hajóját : mindig akadtak hősök, akik szembe szállottak ezen hullámokkal és felrázták a nemzetet a magyarhoz nem illő csügge- désből.

így Kossuth lángszavára és Petőfi gyújtó dalára megmozdult 1848- ban az a nemzet, melynek szunnyadásán az ideális lelkű Berzsenyi it kesergett. Lelki szemeimmel szinte látom megjelenni hazánk sötét felhőktől takart égboltozatán azt a meteort, melynek istentől származott hatalmas fénye eloszlatja a sötétséget, bevilágít az alvó nemzet szivébe, lángra gyújtja a szunnyadó hazafi- sagot, s még a bénák és nyomorultaknak is kardot ád kezükbe, hogv •síkra szálljauak a magyar nemzet legszentebb jogaiért, hogy meg védelmezzék e nemzet legdrágább, legfeltettebb kincsét: a szabadságit;

Talpra magyar, hí a haza !

Itt az idő, most vagy soha! —

A szabadsagharcz hős dalnoka.

Van-e ugyan széles e hazában, ez annyi ellenségdúlta, vérrel locsolt földön csak egyetlen magyar is, kinek szive meg ne dobbanna , kinek lelke fel ne emelkednék, kinek vére fel ne pezsdülne ennek a névnek hallatára: Petőfi Sándor!?

Nincs, és nem is lesz soha, a mig csak egy fűszál fakad a szabadságért annyiszor vérrel áztatott Hunnia földjén; nincs és nefrt is lesz soha, a mig hitvány, szolgalelkü népet nem táplál ez ősi föld ; nincs és nem is lesz soha, a mig jogot tékozló könnyelmű fattyúhad nem tapossa az Isten kalapjának legszebb bokrétáját, a hősi halállal kimúlt nemzeti lantos gyújtó dalától még most is visszhangzó szép Magyarországot!

Ezer év a tanúság reá. hogy ha bár a temérdek csapás és hosszú szenvedések megtörték is ug}7 egy- időre testében e nemzetet, de lelkének a szabadságéit rajongó eszményi világát sem a tatárcsordák és

török hadak vandál pusztításai, sem pedig a bitorlók hóhérainak véres bárdjai nem tudták

megsemmisíteni.

S ha voltak is pillanatok e nemzet éleA ,GESZTHELYI HÍRLAP” TÁRCZÁJA.

Kirándulás Szigligetre.

— A Keszthelyi Hírlap eredeti tárczája. —

A Balatont és annak vidékét dicsérni túlhaladott álláspont. Hazánknak ez a csodaszép része olyan kincse a magyarnak, mint a verőfényes Itáliának az ő Nápolya, a melyről az olasz azt zengi, hogy: Vedere Napoli, e poi móri. Csak az a külömáség az olasz és a magyar lelkesedés között, hogy mi viszont azt valljuk : Vedere Keszthelyi, e poi non móri. Legleljebb muri legyen utána. Mert bárminő szép is legyen a Balaton vidéke, mi látása után nem meghalni, de élni akarunk, már csak azért is, hogy a mielőbbi viszont-vedere bekövetkezzék.

Nem mondok tehát újságot a keszthelyieknek, ha konstatálom, hogy mi budapestiek nagy lelkesedéssel és szeretettel keressük fel nyáron a Balatonnak poétikus vidékét. Az ország szive, Budapest meghódolt az ország szemefénye a Balaton előtt. Ezért minden nyáron csapatonként zarándokolunk Keszthelyre, a hol, úgy a kedves lakosság, mint a napsugarak részéről meleg, sőt forró fogadtatásban részesülünk. Nem tagadjuk, hogy a mikor ide jövünk, nem csak a

Balatonnak szeretete vezérel bennünket ide, de az önszeretet érzése is. Fiatalok akarunk maradni, testünket edzeni, lelkünk harmóniáját konzerválni akarjuk. Vájjon ez sikerül e nekünk? Csak részben. A lelki harmónia csak meg volna valahogy, de a fiatalság egy keleti express vonat sebességével száguldozik tova és előre. Utóvégre is azt veszem észre, hogy bármennyire magasztalom is a keszthelyi parknak júliusi és augusztusi enyhe szellőit, a természet hízelgéseimmel szemben hozzáférhetlen és az én für teimmel a Zefir nem játszadozik többé

No de hát ne sirassuk most az elveszett paradicsomot, hiszen mi vigadni jöttünk ide, és nem panaszkodni. Ezen már segíteni nem lehet. Semmi áldozattól vissza nem riadnánk, ha szép fiatalságunkat vissza szerezhetnék. Képesek lennénk néppártiak lenni érette. De hát a meg- vénülós ellen nincsen apelláta. Azért hát legyünk filozófusok, ne fogjuk fel tragikusan az időknek úgynevezett vasfogát, hanem legalább markirozzuk a fiatalságot.

A keszthelyi nj'aralóknak egyrésze, egy szeretetreméltó kis klikk, annyi sok szépet hallott már Keszthely történelmi nevezetességű, kies vidékéről, hogy ellenállhatlan vágyat’ érzett megismerni annak legalább egyes részleteit. Főleg a nagyhírű szigligeti várromok voltak azok,

letekig felcsigázták.

melyek fantáziánkat a vég

Elhatározták tehát, hogy a csütörtöki napot e várromoknak szenteljük. Kicsiny klikkünknek vezére és lelke Csák Árpád, a keszthelyi járás szolgabirája, ez a lelkes, önzetlen buzgalmu, kedves úri ember volt, a ki nem csak csicseró- nénk vala az útban, de egyszersmind Cicerónk is, mert ő lelkesített berniünkét hazafias dik- 1 czióval, történelmi magyarázataival- Azt mond- ják róla a keszthelyiek, hogy kiváló régész, én úgy vettem észre, hogy mi köztünk inkább a j fiatal asszonyok és leányok körül forgolódott. Társaságunk tagjai a következőkből állottak :

! özv. Csák Antalné, a szolgabiró urnák nagy- müveltségü, örökifjú lelkületű édes anyja kis leány unokájával, Blau Lajos dr. a budapesti j szeminárium nagyhírű, tudós tanára, annak bájos felesége és a feleségének elragadó lelki és testi szépségű nővére Herczog Ilonka (mindketten Herczog urnák, a magyar államvasutak nagytekintélyű főfelügyelőjének kedves és szellemes leányai), L e n d v a y Sándorné, a „Pénzügyi Hírlapi tulajdonosának ód felelős szerkesztőjének élénk kedélyű, szép, fiatal felesége és három aranyos gyermeke. P o 1 1 á k Emánuel egy „gemütlich“ bécsi kereskedő, aki magyar ember és jó hazafi, annak hasonlóképpen derék magyar honleány felesége, Goldziehe r Miksa