Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

Budapest, 1899. hétfő, szeptember 25.

MAG7ÁEORSZÁG

3

Nagy Károly Petőfi emlékét és szellemét méltatta. Az országos Petőfi-ünnepek közt ez messzire kimagaslott. Az ott megjelentek fényessé, feledhetetlenné tették ezt a napot, melynek kegyeletes megölése a vendéglátó városnak is elismerendő érdeme.

Szarvason az egyetemes evangélikus egyház gyámintézete tartotta országos közgyűlését és egybeesett vele a Luther-társ&ság közgyűlése is. Országos nevű vendégek, az evangélikus egyház oszloposai jelentek meg ez alkalomra és a város méltó fogadtatásban részesítette őket.

Mind a három helyre külön-tudósitókat küldtünk ki, a kik az ünnepélyről a következőkben számolnak be:

Kossuth-ünnep Csongrádon.

— Kiküldött tudósítónktól. —

Csongrád, szept. 24.

Szép és lelket emelő ünnepe volt ma Cson- grád városának. Kossuth Lajos szobrát, melyet Csongrád városa maga emeltetett, leplezték le nagy és fényes ünnepség keretében. Az ünnepre Kossuth Ferencz is lejött Csongrádra Lukács Gyula és Pichler Győző orsz. képviselők kíséretében.

Az ünnep lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be:

Az ünnep már Félegvbázán vette kezdetét, a hová 200 tagú küldöttség indult Csongrádról dr. Kovács János ügyvéd vezetése alatt Kossuth Ferencz és kísérői elébe. Kovács rövid üdvözlő beszéde és Kossuth Ferencz válasza után az egész közönség felszállt az élővirágokkal szépen feldiszitett különvonatra, mely Csongrádra vitte az ünneplőket. A csongrádi pályaudvarnál, a hová déli 12 órakor érkezett a különvonat, nagy néptömeg élén Sinkó Imre h. biró, majd L. Tóth István csongrádi biró üdvözölte Kossuthot, kinek rövid válasza után szitáló esőben megindult a menet a városba. Az egész város az ünnep alkalmából zászlódiszt öltátt. A főutczán pedig két diadalkaput állítottak fel. A menet élén lovas bandérium haladt, ezután következett a főbíró kocsija, majd a város díszes négyes fogata Kossuth Ferenczczel és Hegyi Antal plébánossal. Ezután következett a többi kocsi. A nép az ut mindkét oldalán haladt, folyton éljenezve Kossuth Fe- renczet.

Mikor a menet zeneszó mellett Kossuthnak a városházán levő lakására érkezett, Kossuth megköszönte a szives fogadtatást. Délben szükebb társas ebéd volt

a plébánián a fővárosi vendégek tiszteletére. Ebéd alatt Hegyi plébános Kossuthra emelte poharát Kossuth válasza után Lukács Gyula képviselő egyetértésre és összetartásra hivta föl a csongrádi függetlenségi polgárokat, Hegyi pedig az országos függetlenségi pártot éltette.

A tulajdonképpeni szoborleleplezési ünnep délután 3 órakor vette kezdetét taraczkdurrogás közt. Kossuth Ferenczért a plébániára L. Tóth József jegyző vezetése mellett a községi elöljáróság jött. A menet a plébániáról a városháza és a plébánia között elterülő Kossuth-téren felállított s élővirágokkal díszített szobor elé vonult zenekiséretmellett, a hol az iparos- ifjúság énekével az ünnep kezdetét vette.

Az ünnepre Csongrád apraja-nagyja, fiatalja-örege összegyűlt a zászlókkal díszített Kossuth-térre. Ezenkívül számos küldöttség is jelent meg a honvéd városokból és községekből. A Szózat elhangzása után Sinkó helyettes biró üdvözölte Kossuth Fe- renczet és a fővárosi vendégeket. Ezután Hegiji Antal plébános méltatta Kossuth Lajos működését lendületes szavakkal. Beszéde vége felé lehullt a lepel a szoborról. A szobor magas talapzaton álló szép ércz-mellszobor s Kossuth Lajos 1848/49-iki alakját örökíti meg. A szobron a következő felirat olvasható:

Testvériség köt össze bennünket,

Nincs nemes és Nemtelen többé,

Egy hazának Fiai, polgárai,

Testvérek vagyunk.

Csongrádon 1848. okt. 3-án E téren tartott beszédéből.

Hegyi plébános után Kossuth lépett a szónoki székre. Lelkes éljenzés tört ki erre, miközben az iparos ifjúság a «Tavasz elmúlt» hazafias dalt énekelte.

Az ének elhangzása után Kossuth lelkes éljenzésekkel megszakított, következő lendületes, szép beszédét mondta el:

Itt áll az érczszobor előttünk ; némán s nyugodtan, mereven •, és én még is hallok egy hangot, mely harsogva szól szivemhez — nem halljátok-e ti is Csongrádiak?

Azt mondja e hang, meghaltam, mert halandó voltam, de az eszme, a mely bennem összpontosult — él és örökké élni fog. (Lelkes éljenzés.)

Azt mondja e hang : hamuvá lettem, mint a hogy porrá fog lenni ez az érez és kő, de a láng, melyet meggyujtottam, örökké élni fog, mert ez a honszerelem lángja, a mely nélkül magyar ember nem lehet magyar.

És az én lelkemet átrázza e hang, mélyen behatol szivembe, mint fiú leborulok atyám szent

emléke előtt, mint hazafi aczélozott karral és akarattal emelem magasra a zászlót, melyet a halál kiragadott az áldott kezekből. (Lelkes éljenzés.)

Csongrádiak! Fölavattuk a magyar szabadság és függetlenség megtestesülésének szobrát, esküdjünk e szoborra, hogy mindegyikünk megteszi kötelességét — mint hazafi, addig mig meg nem valósul az az álom, a melyet a a mi közös édes atyánk életében álmodott — és független lesz a magyar haza, szabad lesz a magyar polgár ! (Lelkes fölkiáltások : Esküszünk 1 Esküszünk !)

És most köszönetét mondok nektek azon emlék nevében, a mely örök zölden, fájón és még is édesen él szivemben.

Köszönöm, hogy érezbe öntöttétek ezt az emléket és még inkább azt, hogy ti is sziveitekben hordozzátok.

Az ég áldása legyen veletek addig, mig hazafiak maradtok ! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Kossuth után Lukács Gyula orsz. képviselő mondott gyújtó beszédet, lelkesedésre keltette az ünneplő közönséget. Utána Pichler Győző üdvözölte a csongrádiakat választókerülete nevében.

Most az egyes küldöttségek rakták le koszorúikat a szoborhoz rövid beszédek kiséretéhen. Szentes városa nevében Szentes város polgármestere, Kun- Félegyháza város nevében Szer elemhegyi Károly polgármester, a szentesi 48-as függetlenségi kör nevében Sima Ferencz orsz. képviselő rakott le szép koszorút.

Ekkor Sinkó h. biró átvette a szobrot a város gondozásába, mire az iparos ifjúság a Szózatot énekelte s ezzel a leleplezési ünnep véget ért.

Kossuth Ferencz kíséretével ezután a 48-as népkör helyiségeit tekintette meg, majd elment Faragó Antal gazdag földbirtokoshoz, a hol körülbelül 200 csongrádi előkelő gazda — mind függetlenségi ér- zelmüek — üdvözölte. Kossuth válasza után a vendéglátó gazda és neje dúsan terített asztal mellett megvendégelte a fővárosi vendégeket.

Este 7 órakor fáklyászene volt. A városháza előtt, hol Kossuth szállása van, dr. Kovács János intézett beszédet Kossuthoz, a ki válaszában utalt a magyar százados bűnére : az átkos széthúzásra s ezért a csongrádi függetlenségi polgárokat egyetértésre, ösz- szetartásra ösztönözte. Szavait a több ezerre menő néptömeg lelkes éljenzéssel fogadta. Végül még Pichler szólt a néphez.

Este 9 órakor a 48-as népkör helyiségeiben körülbelül 1000 teritékü bankett vplt, a milegfényesebben igazolja a csongrádi tőzsgyökeres magyar nép lelkesedését. A banketten számos tószt hangzott el.

Holnap reggel 8 órakor Kossuth Ferencz képviselő- társaival s a csongrádiaktól kisérve Csany községbe látogat át, a honnan még délután visszatér Budapestre, mivel az e hó 25-ére hirdetett hódmezővásárhelyi népgyülés elmarad.

Petőfi-ünnep Nagy-Károlyban.

Nagy-Károly, szept. 23.

A segesvári csatamezőn csak néhány hét előtt hódolt az egész ország Petőfi szellemének. Ott a harezost, a szabadsághőst ünnepelték. Szeptember végén pedig Nagy-Károlyban rendeztek nagyszabású ünnepet Petőfi emlékének, a ki e vármegye területén zengte legszebb dalait, a ki Nagy-Károly városában látta meg először azt a nőt, a ki szerelmével bearanyozta a lánglelkü költő napjait.

A Petőfi-társaság a nagy-károlyi Kölcsey-egyesüle- tet kereste meg, hogy rendezze a nagy-károlyi Petőíi- ünnepet. A Kölcsey-egyesület készséggel sietett teljesíteni ezt a kérelmet és bizottságot választott a alakított száz tagból álló női bizottságot s e két bizottság fáradhatatlan buzgósága országos ünneppé avatta azt a napot, a melyen Nagy-Károly város vendégéül fogadta a Petőfi-társaságot, a szomszédos megyék törvényhatóságának, irodalmi társaságának küldötteit, a kik áldoztak a legnagyobb magyar lírikus soha el nem múló emlékezetének.

Szombat este 8 órakor érkeztek a Petőfi-társaság tagjai Nagy-Károlyba Bartók Lajos vezetése alatt. Bakost Viktor, Lanka Gusztáv, Sebők Zsigmond, Pósa Lajos, Ábrányi Emil, Abaffy Lajos, dr. Prém József és Bodnár Zsigmond. Debreczeni István Nagy- Károly polgármestere falragaszokon hivta föl a város közönségét, hogy az irodalmi társaság tagjainak megérkezése alkalmából világítsa ki ablakait, menjen elébük a vasúti indóházhoz. És a mikor a gyorsvonat berobogott a nagy-károlyi pályaudvarba, a váegyszerübb ruhákban járt, takarékoskodott, számolt, hogy minden igényeknek megfelelhessen. Nővérei előtt mégis a kellemetlen vénleány volt, a ki a szülők házában elhelyezkedett és a kit gondtalan élete miatt irigyeltek.

Mariannet néha kétségbeesés fogta eL Egy éjjel azt tervezte, hogy világgá megy: inkább napszámosnak áll be, mintsem tovább tűrje az anyja szeszélyeit, a ki évről-évre idegesebb, izgatottabb lett. Másnap reggel pedig az öreg asszonyt a csúz kínozta, az öreg urnák is volt valami baja és a kötelességérzet ismét otthon tartotta Mariannet. így vénült ő napról-napra.

Mikor szülei elhaltak, az ő ifjúsága is eltűnt az apró, örömtelen áldozatok közt. Aztán magára is maradt. Nővérei irigy, féltékeny szemekkel vigyáztak rá az örökség kiosztásánál és legádázabb ellenségként gyanúsították.

De a mikor nagyon föléjük kerekedtek a gondok, segítségért ismét csak hozzá fordultak és a mikor Carla gyermekei megnőttek, néha eszébe jutott a néni és karácsonyra elküldte a leginkább elkényeztetett sarjadék arczképeit és azt, hogy a baba mit kíván. Sydov Claus, Marianne hajdani sógora, ax az ember, a kit titkon vágyva szeretett, időnkint beszólt régi barátnéjához és gondjairól beszélt neki. Második házassága sem hozta meg neki a kívánt boldogságot és egy alkalommal, a mikor már mindkettőjük baja megfeliéredett, kedvetlenül emlegette, hogy milyen czifrálkodó és felületes a felesége.

— Látod, Marianne, olyan feleséget kellett volna találnom, a milyen te vagy. Neked a kellő helyén van a szived. Te igazi hitvestársam lettéi volua ..

Marianne ajkai megreszkettek. Keserűséget, fájdalmat, gúnyt fejezett ki az arcza az elkésett vallomás miatt.

— Én? — kérdezte aztán nevetve.

De ez a nevetés úgy hangzott, mint egy sebzett szívnek a sírása.

— És ? . . . Hiszen rólam mindig az állították, hogy nincs szivem; hogy kemény vagyok, mint a kő . . . jéghideg !

— Oh nem, nem ! — A ki ismer téged, az nem hiszi azt. Csak az hiányzott belőled . . . hogy is mondjam csak . . . tulokosnak, tuleszesnek tartottak és képtelennek arra, hogy te valakit valaha szenvedélyesen szerethetnél! Vagy nem is szerettél soha ?

Marianne elfordult. Ne tudja meg az az ember,

hogy mennyit szenvedett miatta, ne tudja meg, a mit egész ifjúsága alatt elhallgatott. Hangja meg is rezgeti egy kicsit, a mikor igy felelt:

— Megmondom, Claus, hogy mi nem volt meg bennem . . . Nem volt kedves kis arczocskám, nem tudtam melegen mosolyogni, hizelkedve nézni . . . Ezt szeretitek ti a nőkön! Ez hódit el és nyer meg benneteket! Ki keres mélyebb tulajdonokat ? Ki tudja azt, hogy igazában mik és kik vagyunk ? Ki fáradozik azon, hogy kiismerjen bennünket! Édes szőke haj, édes kék szemek ... Ez a nőiesség eszméje ! Ne panaszkodjatok hát, ha csalódás ért.

Claus bólintott, ez a keserű hang meghatotta.

— Igen . . . igazad van! A szép női arcz oka a legtöbb szerencsétlenségnek!