Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
EGYVELEG. IRODALOM. Mozgósítás a naturalismus ellen. Irta Fekete József. Zolára ugyancsak rossz idők járnak. Mióta tanítványai, kiket azelőtt még, Párisban sem ismert senki, legújabb regényé\,(a La Terre) ellen közzétett nyilatkozatuk által híressé váltak, azóta a franczia sajtó és a közvélemény nem szűnik folytatni ellene a harczot. Sőt úgy látszik, hogy a La Terre sorsa az'sgész iskola sorsára kihat. A közönség úgy találja, hogy túlságös gyöngédséggel, sőt talán gyöngeséggel viseltetett azelőtt kedvelt naturalista íróival szemben és most egy kis kíméletlenséget is megengedhet magának azok iránt, a kiket annyira elkényeztetett. A mozgósítás divatos eszméje Párisban átcsapott az irodalomra és ez a váratlan mobi- lisatio csaknem felér egy igazi revanche-há- borúval, melyet a jó Ízlés» az igazság és az erkölcs nevében viselnek. Brunetiére, a modern Frahcziaország egyik legfinomabb és elfogulatlan birálója, Zolának főleg ezen három szempontból tesz szemrehányást. Azt mondja: Még ha tudjuk is, hogy az ő naturalismusának kezdete’és vége, az ő egyetlent eredetisége abban állt,' hogy regényeibe olyan gorombaságokat írjon, a milyenek használatától magántársalgásaiban^i is bizonyára tartózkodik; akkor is meglepő,L hogy ezen regényében olyan szavakat hasz-' nil, mint azelőtt soha és hogy a naturális- rníist az aljassággal és durvasággal azonosítja. Soha,-%niég «Pot-Bouille»-ban sem merte az erkölcsök ezen különös magyarázója olvasóit ilyen módón ^elültetni és a valóság helyett hevült képzeletének obscön és kirívó képeit kínálni. Semmi tapintet vagy megfigyelés, semmi igazság, semmi p'&Hjosság; olcsó erőltetett hatások, melyek a vatuHtesnlle- és melodrámában már régen elkoptattako hallatlan \ brutális jelietek és tréfák, minőket Grenelle- külvárosban vagy Clignancourt vidékén szellemesnek tartanak. Minthogy a naturalisták nagy súlyt fektetnek arra, hogy ők csakis az igazságot keresik és ezen leküzdhetetlen,, szenvedélyükben nem riadnak vissza, a rút, a? aljas, a meztelen jellemzésétől sem ; a legnagyobb vád mi őket érheti az, hogy hiányzik Írásukban a megfigyelés és pontosság és hiányzik az igazságnak az a kelléke, mely nélkuka naturalista regények a közönséges obscön\ nyomtatványok miveaujára sülyednek. Oly súlyos vád ez, mely derékon éri a naturalismus széles hajtású törzsét 'és ezen iskola rendíthetetlen ragaszkodását az igazsághoz, furcsa színben tünteti föl. Mjndent, a mi ezen modern irók müveiben visszatetsző és unalmas: a hosszadalmas leírásaikat, a minutiosításig menő apró részletezést, a Vér és az átöröklés hatalmáról irt theoriájukat, a hús szenvedélyeinek kéjes ecsetelését, mindent megbocsájtottunk nekik azért az egyért, hog^ bennök láthassuk a rideg igazság apostolait,, hogy keresik a természetes: erkölcsök alapjait, igazságot szolgáltatva a bótorúl üldözött nyomornak és biztató reményt áfasztva az Ínségtől qaljasodott kába kedélyekre. Erős kifakadásokkal találkozunk a franczia lapokban, hogy a «La Terre» a legegyszerűbb tényeket elferdítve adja elő: Zola parasztjai karrikaturák, okmányai, miket a törvényszéki 'csarnokban szerzett, nem újak és ha újak, hamisak, nem ismeri a földet, és ledér leírásait ta vér, a bor és a trágya» keverék illata és a szenny gőze hatja át. Sőt Zíjla tanítványai maguk is azzal okolják meg elszakadásukat, hogy a mester «a szenny hangjegyét hagy nyomatékkai hangoztatta». És Zolának minderre nem volt más mentsége, mint egy rossz szójáték, melynek ismétlését itt szószerint tiltja a jó Ízlés. A mester
