Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI ISTVÁN.

(1825—1880.)

Irta Szana Tamás.

Csak hét esztendeje, hogy meghalt s ma már az ö sírján is ott ingatja a vándor fuvalom «a feledésnek tüskebokrait».

iMikor megjött a híre, hogy a csákói puszta lakossága könnyező szemekkel kísérte sírjába a kicsiny, fürge, szürke emberkét, ki áldása volt a vidéknek, s a csákói uradalomból szorgalmával, ritka becsületességével valódi mintagazdaságot teremtett, a lapok nem késtek elmondani, hogy ez az igazi jó gazda Magyarország legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak édes testvére volt, s hébe-korba, amúgy unalomból, maga is Írogatott verseket.

Azután napi rendre tértek a dolog felett, mintha csak kedveskedni akartak volna a megholtnak, ki, noha a legfényesebb nevek egyikét viselte, s ki volt téve a hiúság legféktelenebb csáb- jainak, sohasem beszéltetett magáról, s akkor volt boldog, ha vidéki magányában elrejtőzhetett. Pedig könnyen ki- vehette volna részét a dicsőítésből, melylyel a világ testvérbátyjának adózott, mert mi nagyon is tudunk lelkesedni és rajongani nagyjainkért, ha azokat — eltemettük. O azonban soha sem követelte, hogy a világ benne a

(Utánnyomás tilos.;

Petőfi-vért csodálja, s mindig szerényen húzódott vissza minden megtiszteltetés elöl, melyről azt hitte, hogy reá bátyja érdemei folytán háramlik. Elvonulva a világtól, éveken át élt a csákói pusztán. Szorgalmával, erélyével, rendkívüli becsületességével tiszteletet szerzett ne- , vének, s «Pista bácsi»-ja lett az egész környéknek, mert mindenki bizalom- mai és szeretettel közeledett hozzá. A nyugodt, komoly, csak elvétve tréfálkozó emberről ki sem mondta volna, hogy ereiben Petőfi-vér foly, s voltak idők, midőn neki is bőven kijutott a része az élet izgalmaiból. Még kevesebben sejtették, hogy a prózai gondok közé temetkezett gazda egykor igazi szenvedélylyel verselgetett, vagy ha sejtették is, nem kerestek abban egyebet, egyszerű szárnypróbálgatásnál.

Pedig a nagy költő genie-jéből Petőfi Istvánnak is jutott egy sugár. Nem azért, hogy ragyogásával csodálkozást keltsen, hanem hogy bevilágítson az ifjú életének sötét napjaiba. Mert, fájdalom, ilyenek is voltak. Petőfi István, mint tudjuk, apja mesterségét folytatta. Már jó üzlete s tisztességes jövedelme volt, mikor Kossuth azt izente, hogy nincsen elég regimentje. Fölcsapott

Magyar Salon. VIII.

7