Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

KIS ÚJSÁG 209. szám. (2) Vasárnap, jnlius 80. Petői! él! Budapest, julius 29. Nagy ünnepet ülünk. — A nemzet ünnepel. Magyarország ma egy szív egy gondolat. E hazának minden népe elhagyta ma vallását és beállt csillagimádónak. Ol­tárt emelt szivében a haza szeretetnek s ez oltár fölé annak a képét helyezte aki e szenthitvallásnak, a haza szeretetnek meg- dicsőüit apostola volt — Petőfiét. Gazdag és szegény szeretettől áradozó szívvel borul le ez oltár előtt és mindany- nyian egy éneket zengenek, a hallhatatlan­ságról, az ölök dicsőségről. Arról a hallhatatlanságról mely azok­nak jut részéül akiknek emlékét a nép szi­vében őrzi szent áhítattal s firól lira örökül hagyja s arról a dicsőségről melyei elárasz­totta népét a leikéből kiragyogó fénynyel Ő, kinek nevét oly büszkén hangoztatjuk az egész világ előtt. Mint üstökös vonult végig a szabadság- harc egén s mindőn lehullott fényes sugár ivet hagyott maga után, hogy megmutassa az utat a melyen haladva juthatunk el abba a templomba a hol ő áldozott, a haza sze­retet templomába. A megdicsőülés ünnepét üljük. Megdobbanta magyarnemzet szive s ez a dobbanás Kárpátoktól Adriáig elhangozva azt hirdeti fennen a nagyvilágnak, hogy Petőfi é!. Él örökké annak a népnek, annak a nemzetnek emlékében, a melyet'nagygyá, ha­talmassá tenni volt életének egyedüli célja, szirének egyedüli vágya. Soha nem hervadó babért font homloka köré hálás nemzete, a melyet hazát sze­retni megtanított. Az 0 nevét említi az anya gyermeké­nek, a midőn a hazaszeretetről regél, az Ö jBB«iaaM»mgiraBB3irowBBKÉiro^/^ lángleikének fénye tükröződik vissza az if­júság lelkesedésében. Jertek ifjak, hozzátok el a bércek ormá­ról a tölgyek ágait, tépjétek le a mezők vi­rágait s borítsátok el vele azt az utat, mely hozzá vezet, az 0 sírjához, ahol ezerszer áldott porai nyugosznak a halhatatlannak. Zengje az Ö glóriáját minden fü, fa, virág s a magasba szálló pacsirtadal, Dicsőitse Öt minden, Öt, a legnagyobb dal­nokot, a magyar dalköltészet felkent királyát És Te, megdicsőült nagy lélek, tekints le reánk a mai nagy napon, lásd a Te népe­det, amely ma ünnepet szentelt a Te neved­nek. Dicsőséged fénysugaraival árassz el bennünket, hogy megtanuljuk benned és általad, jni a hazaszeretet, hogy megtanul­junk küzdeni azért a szabadságért, melyért Te vértanú halált haltál s amelyből feltá­madtál a mai napon, hogy bizonyságot tégy nemzeted mellett, mely ezredévek múlva is azt fogja hangoztatni: Petőfi nem halt meg, Petőfi él! Él nemzete szivében, él nemzete ajkán — dalaiban. És e dalok öröklött imádságai lesznek századokon át mindazoknak, akiknek sza­badság a szenthitvallásuk, egyenlőség leg­szebb reményük és a testvériség örök sze- retetük. Bártfay. ÁZjOfr&Z í)Öf — Krieghammer báró. A király Krieg- hammer közös hadügyminiszternek öt ven éves tiszti jubileuma alkalmából a b á r ó- ságot adományozta. — A hátszegi mandátum. Ponory Sándor brassói törvényszéki elnököt ma reggel egyhangúlag országgyűlési képvise­lővé választották szabadelvű párti prog­rammal. Budapest a párisi kiállításon. A főváros budapest szebb pontjairól tájképet festet s a képeket elküldi a párisi kiállításra. A művészek bemutatták a képek vázlatát. A képzőművészeti bizottság, Szabó Károly tanácsos elnöklésével, ma ülést tartott. Almády Géza tanácsjegvzó bemutatta Mednyánszky László báró, S z 1 á n y i Lajos, M i h a 1 i k Dániel és 0 1 g y a i Ferenc festőművészek vázlatké­pét. A bizottság a vázlatokat elfogadta. Yizvezetéki csövek a Margit hídon. A Margit-hidon két vízvezetéki csövet fektettek le, hogy a budai vízmű vizét szük­ség esetén áthozhassák Pestre. A pénzügy- minister már többször megsürgette a csö­vek eltávolítását. Legutóbb pedig azt irta, hogy a csövek akadályozzák a Margit-szi- get hídjának az építését. A vízvezetéki bi­zottság tegnapi ülésén bejelentette, hogy a káposztásmegyeri telep most már elegendő vizet ad s a Margit-bidról a csöveket el­vihetik. Tűzoltók kegyelete. A milénium évéhen történt, hogy az ő- budai pipagyárban dúlt tűzvésznél iij, Szi- d a n i c s Ferencz önkéntes tűzoltó sza­kaszparancsnok oltás közben oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy sebeibe be­lehalt. A boldogtalan embert a budai Far­kasréti temetőben tették örök nyugalomra. Sírja fölé a budapesti tűzoltóság díszes márvány síremléket állíttatott, melynek leleplezése holnap, vasárnap délután lesz. Az ünnepi beszédet dr. S z i 1 y József ön­kéntes tűzoltó tőparancsnok mondja. Nyári ünnepély. A »Mercur« társaság vasárnap, augusz­tus hó 6-án a 11. kerület medve-utca ü. szám alatt levő »Fácán«-féle kerthelyiségben, valamint összes termeihen hangverscnynyei egybekötött nagy nyári táncestélyt rendez. Szemelvjegy 50 kr. Családjegy 1 Irt 20 kr. Uri gyilkos. Regény idegen eredetiből. XXIV. (86) Az örült. Johanna híven követte az öreg tapasz­talt orvos tanácsát, kiben feltétlenül meg­bízott. Irt azonnal Norman grófnak, beszélné rá sógorát, hogy üilbertet ide küldje. A grófnak minden befolyását latba kel­lett vetni, hogy célt érhessen Flamarensnél. Johanna es Magdolna Toulouseban vár­ták be Giiberiet. A fiatal Norman gróf leány Casterede Mihály kíséretében érkezett, ki már hosszabb ideig volt a gróf intézője. Toulonseből Luchonba utaztak. Normann gróf szinte megrémült midőn szegény Magdolna eltorzult arcát meglátta. A beteg nem ismerte fél sem őt, sem Magdolnát, csak mikor gyermeke hangját hallotta, volt sovány testén némi remegés észlelhető. — Gilberta! — suttogá nagy megeről­tetéssel. Midőn e nevet kiejtette mérhetetlen szomorúság honolt szép arcán. A merev tekintet, az eltorzult arc, szive mélyéig megrendítek a grófot. A szerencsét­lenség a kétségbeesés megtestesülését látta benne. folyton maga előtt látta a szegény nőt s szemeiben ilyenkor mindig köny csil­logott. Mialatt Gilberta őrült anyját dédel­gette, az már ismét elfeledte gvermeke je­lenlétét. Nem tudva magáról semmit sem foly­ton mosolygott. Merev tekintete olykor a kezére tévedt s ilyenkor hallkan mondá. — Igen eladtam a gyűrűimet, hogy el- temettessem Albertet. Nem, nem . . .minket nem fognak elásni! Johanna elbeszélte a grófnak a temető­ben lejátszódott rémes jelenetet s annak kö­vetkezményeit nem feledkezve meg Antal gazságáról sem. — Kétszázezer forintot örökölt — ki- áltá Norman gróf megbotránkozva — s mégis vonakodott szegény Albertért ötszáz forintot kifizetni ? Nyomorult gazember ! Biztos vagy benne Johanna, hogy itt nem forog fenn tévedés ? — Sajnos igen! Bár tévedés volna. Ez az embertelen tett mindenkit megbotrán­koztat. Magam sem akartam elhinni s más­nap az intézet igazgatójánál voltam felvilá­gosítást kérni. — Nos és ? — Az igazgató még emlékezett min­denre sőt még a bátyám levelét is megmu­tatta. Nagyon jól ismerem apró betűs olvas­hatatlan aláírását, s esküszöm, hogy a levél nem hamisítvány. Mig a gróf és Mihály visszatért Tru- jába, a kis társaság, melyhez most már Gil­bert» is csatlakozott, Luchonban telepedett meg. Négy év múlt ez azóta, a mióta Jo­hanna először időzött üt a gróffal s akkor szive fájó sebtől vérzett. E négy év alatt a nyugalom visszatért szivébe. Mint asszony, még szebbé lett s bárhol jelent is meg, mindenütt feltűnést keltett s hódoltak neki. De a szive egyetlen egyszer sem do­bogott hevesebben. Mi sem zavarta nyugalmát, csendes megelégedettségét. Eddig megtartotta az Ígéretét. E közben húsz éves lett s szive még mindig szabad volt. XXV. A r o ni. Midőn Normann grófné a sógornője Róza és Gilberta társaságában volt. Zaj, mozgalom és pezsgő élet volt mindenfelé. Reggel a legelegánsabb ruhákat lehe­tett látni. Este elegáns közönség sétált a fasorokban a zenét hallgatva. Vigság és kacagás hallatszott min- denünen. Johanna azonban attól félt, hogy ez a folytonos zaj megárthat sógornője beteg anyjának. Az orvos hosszú sétákat rendelt a he­gyekben, de csak a reggeli üde levegőben. Kora reggel mindnyájan sétára indul­tak, könyveket s kézimunkát vive ma­gukkal. Ha Magdolna betegebb, gyengébb volt, már az első lejtőnél megállották s jókor hazaérkeztek. Gyakran azonban a puha fűben pihen­ték ki az ut fáradalmait. Az a völgy, amelyben Luehon épült, a Pyreniinek legtermékenyebb és legregé­nyesebb helye volt. Kivált este szép ez a táj, mely a le­nyugvó nap fényénél igen vadregényes. A város zaja csendesül s csak a sebes folyam patakzugása hallatszik.

Next

/
Thumbnails
Contents