Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
KIS ÚJSÁG 209. szám. (2) Vasárnap, jnlius 80. Petői! él! Budapest, julius 29. Nagy ünnepet ülünk. — A nemzet ünnepel. Magyarország ma egy szív egy gondolat. E hazának minden népe elhagyta ma vallását és beállt csillagimádónak. Oltárt emelt szivében a haza szeretetnek s ez oltár fölé annak a képét helyezte aki e szenthitvallásnak, a haza szeretetnek meg- dicsőüit apostola volt — Petőfiét. Gazdag és szegény szeretettől áradozó szívvel borul le ez oltár előtt és mindany- nyian egy éneket zengenek, a hallhatatlanságról, az ölök dicsőségről. Arról a hallhatatlanságról mely azoknak jut részéül akiknek emlékét a nép szivében őrzi szent áhítattal s firól lira örökül hagyja s arról a dicsőségről melyei elárasztotta népét a leikéből kiragyogó fénynyel Ő, kinek nevét oly büszkén hangoztatjuk az egész világ előtt. Mint üstökös vonult végig a szabadság- harc egén s mindőn lehullott fényes sugár ivet hagyott maga után, hogy megmutassa az utat a melyen haladva juthatunk el abba a templomba a hol ő áldozott, a haza szeretet templomába. A megdicsőülés ünnepét üljük. Megdobbanta magyarnemzet szive s ez a dobbanás Kárpátoktól Adriáig elhangozva azt hirdeti fennen a nagyvilágnak, hogy Petőfi é!. Él örökké annak a népnek, annak a nemzetnek emlékében, a melyet'nagygyá, hatalmassá tenni volt életének egyedüli célja, szirének egyedüli vágya. Soha nem hervadó babért font homloka köré hálás nemzete, a melyet hazát szeretni megtanított. Az 0 nevét említi az anya gyermekének, a midőn a hazaszeretetről regél, az Ö jBB«iaaM»mgiraBB3irowBBKÉiro^/^ lángleikének fénye tükröződik vissza az ifjúság lelkesedésében. Jertek ifjak, hozzátok el a bércek ormáról a tölgyek ágait, tépjétek le a mezők virágait s borítsátok el vele azt az utat, mely hozzá vezet, az 0 sírjához, ahol ezerszer áldott porai nyugosznak a halhatatlannak. Zengje az Ö glóriáját minden fü, fa, virág s a magasba szálló pacsirtadal, Dicsőitse Öt minden, Öt, a legnagyobb dalnokot, a magyar dalköltészet felkent királyát És Te, megdicsőült nagy lélek, tekints le reánk a mai nagy napon, lásd a Te népedet, amely ma ünnepet szentelt a Te nevednek. Dicsőséged fénysugaraival árassz el bennünket, hogy megtanuljuk benned és általad, jni a hazaszeretet, hogy megtanuljunk küzdeni azért a szabadságért, melyért Te vértanú halált haltál s amelyből feltámadtál a mai napon, hogy bizonyságot tégy nemzeted mellett, mely ezredévek múlva is azt fogja hangoztatni: Petőfi nem halt meg, Petőfi él! Él nemzete szivében, él nemzete ajkán — dalaiban. És e dalok öröklött imádságai lesznek századokon át mindazoknak, akiknek szabadság a szenthitvallásuk, egyenlőség legszebb reményük és a testvériség örök sze- retetük. Bártfay. ÁZjOfr&Z í)Öf — Krieghammer báró. A király Krieg- hammer közös hadügyminiszternek öt ven éves tiszti jubileuma alkalmából a b á r ó- ságot adományozta. — A hátszegi mandátum. Ponory Sándor brassói törvényszéki elnököt ma reggel egyhangúlag országgyűlési képviselővé választották szabadelvű párti programmal. Budapest a párisi kiállításon. A főváros budapest szebb pontjairól tájképet festet s a képeket elküldi a párisi kiállításra. A művészek bemutatták a képek vázlatát. A képzőművészeti bizottság, Szabó Károly tanácsos elnöklésével, ma ülést tartott. Almády Géza tanácsjegvzó bemutatta Mednyánszky László báró, S z 1 á n y i Lajos, M i h a 1 i k Dániel és 0 1 g y a i Ferenc festőművészek vázlatképét. A bizottság a vázlatokat elfogadta. Yizvezetéki csövek a Margit hídon. A Margit-hidon két vízvezetéki csövet fektettek le, hogy a budai vízmű vizét szükség esetén áthozhassák Pestre. A pénzügy- minister már többször megsürgette a csövek eltávolítását. Legutóbb pedig azt irta, hogy a csövek akadályozzák a Margit-szi- get hídjának az építését. A vízvezetéki bizottság tegnapi ülésén bejelentette, hogy a káposztásmegyeri telep most már elegendő vizet ad s a Margit-bidról a csöveket elvihetik. Tűzoltók kegyelete. A milénium évéhen történt, hogy az ő- budai pipagyárban dúlt tűzvésznél iij, Szi- d a n i c s Ferencz önkéntes tűzoltó szakaszparancsnok oltás közben oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy sebeibe belehalt. A boldogtalan embert a budai Farkasréti temetőben tették örök nyugalomra. Sírja fölé a budapesti tűzoltóság díszes márvány síremléket állíttatott, melynek leleplezése holnap, vasárnap délután lesz. Az ünnepi beszédet dr. S z i 1 y József önkéntes tűzoltó tőparancsnok mondja. Nyári ünnepély. A »Mercur« társaság vasárnap, augusztus hó 6-án a 11. kerület medve-utca ü. szám alatt levő »Fácán«-féle kerthelyiségben, valamint összes termeihen hangverscnynyei egybekötött nagy nyári táncestélyt rendez. Szemelvjegy 50 kr. Családjegy 1 Irt 20 kr. Uri gyilkos. Regény idegen eredetiből. XXIV. (86) Az örült. Johanna híven követte az öreg tapasztalt orvos tanácsát, kiben feltétlenül megbízott. Irt azonnal Norman grófnak, beszélné rá sógorát, hogy üilbertet ide küldje. A grófnak minden befolyását latba kellett vetni, hogy célt érhessen Flamarensnél. Johanna es Magdolna Toulouseban várták be Giiberiet. A fiatal Norman gróf leány Casterede Mihály kíséretében érkezett, ki már hosszabb ideig volt a gróf intézője. Toulonseből Luchonba utaztak. Normann gróf szinte megrémült midőn szegény Magdolna eltorzult arcát meglátta. A beteg nem ismerte fél sem őt, sem Magdolnát, csak mikor gyermeke hangját hallotta, volt sovány testén némi remegés észlelhető. — Gilberta! — suttogá nagy megerőltetéssel. Midőn e nevet kiejtette mérhetetlen szomorúság honolt szép arcán. A merev tekintet, az eltorzult arc, szive mélyéig megrendítek a grófot. A szerencsétlenség a kétségbeesés megtestesülését látta benne. folyton maga előtt látta a szegény nőt s szemeiben ilyenkor mindig köny csillogott. Mialatt Gilberta őrült anyját dédelgette, az már ismét elfeledte gvermeke jelenlétét. Nem tudva magáról semmit sem folyton mosolygott. Merev tekintete olykor a kezére tévedt s ilyenkor hallkan mondá. — Igen eladtam a gyűrűimet, hogy el- temettessem Albertet. Nem, nem . . .minket nem fognak elásni! Johanna elbeszélte a grófnak a temetőben lejátszódott rémes jelenetet s annak következményeit nem feledkezve meg Antal gazságáról sem. — Kétszázezer forintot örökölt — ki- áltá Norman gróf megbotránkozva — s mégis vonakodott szegény Albertért ötszáz forintot kifizetni ? Nyomorult gazember ! Biztos vagy benne Johanna, hogy itt nem forog fenn tévedés ? — Sajnos igen! Bár tévedés volna. Ez az embertelen tett mindenkit megbotránkoztat. Magam sem akartam elhinni s másnap az intézet igazgatójánál voltam felvilágosítást kérni. — Nos és ? — Az igazgató még emlékezett mindenre sőt még a bátyám levelét is megmutatta. Nagyon jól ismerem apró betűs olvashatatlan aláírását, s esküszöm, hogy a levél nem hamisítvány. Mig a gróf és Mihály visszatért Tru- jába, a kis társaság, melyhez most már Gilbert» is csatlakozott, Luchonban telepedett meg. Négy év múlt ez azóta, a mióta Johanna először időzött üt a gróffal s akkor szive fájó sebtől vérzett. E négy év alatt a nyugalom visszatért szivébe. Mint asszony, még szebbé lett s bárhol jelent is meg, mindenütt feltűnést keltett s hódoltak neki. De a szive egyetlen egyszer sem dobogott hevesebben. Mi sem zavarta nyugalmát, csendes megelégedettségét. Eddig megtartotta az Ígéretét. E közben húsz éves lett s szive még mindig szabad volt. XXV. A r o ni. Midőn Normann grófné a sógornője Róza és Gilberta társaságában volt. Zaj, mozgalom és pezsgő élet volt mindenfelé. Reggel a legelegánsabb ruhákat lehetett látni. Este elegáns közönség sétált a fasorokban a zenét hallgatva. Vigság és kacagás hallatszott min- denünen. Johanna azonban attól félt, hogy ez a folytonos zaj megárthat sógornője beteg anyjának. Az orvos hosszú sétákat rendelt a hegyekben, de csak a reggeli üde levegőben. Kora reggel mindnyájan sétára indultak, könyveket s kézimunkát vive magukkal. Ha Magdolna betegebb, gyengébb volt, már az első lejtőnél megállották s jókor hazaérkeztek. Gyakran azonban a puha fűben pihenték ki az ut fáradalmait. Az a völgy, amelyben Luehon épült, a Pyreniinek legtermékenyebb és legregényesebb helye volt. Kivált este szép ez a táj, mely a lenyugvó nap fényénél igen vadregényes. A város zaja csendesül s csak a sebes folyam patakzugása hallatszik.
