Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
VII. évfolyam 31. szám. Zenta, 1899. julius 30 Szerkesztőség és kiadóhivatal: DEÁK UTCZA 363. SZ. Kési átok visszaadására nem xállalkozik a szerkesztőség. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Egyes számonkint ni on árusittatik Petőfi Sándor. ötven évvel ezelőtt a lángész csillag- rendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt ? . . . Eltűnt a segesvári csa- tasikon, nem látta azután senki, de meghalt-e ? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy visszajő ? Legendás ködbe burkolt alakja nem tűnt e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok közölt nem látják-e most is bolyongani őt ? S mesevirágokkal átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mindegyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben és átragyog ezredévek homályán is. ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. Amikor a magyar szabadság egét elfedte, gyászba borította az északi felleg. akkor eltűnt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. Ö benne szinte testet ö.tött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az alföld tengersik vidékéről.“ És az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak úgy kellett élni, amint élt és kellett eltűnnie, amint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabadságharczunk egész felséges tusáját. Ő már akkor „véres napokról“ álmodott, mikor még senki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mind- I végig a harczban. A márcziusi nagy napon is, de akkor is, amikor „három napig dör- gött az ágyú Vízakna és Déva között.“ És az utolsó ágyudörgéssél elnémult ő is. Ötven esztendő elmúltával ime ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen önönmagunkat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük benne. Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szive rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, amikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége ; annak a népképviseletnek a küldöttsége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány: képviselője, azé a parlamentáris kormányé, amelyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, diüeffrfék 'o 'dicsőséget szerzett, amely őt a szivébe fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sándort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, amely megbecsüli nagyjait.“ Ö ; úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Őt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesit és kibékit mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzét a hideg szivekbe. ötven év óta a Petőfi Sándor hatása Előfizetési ára: egész évre 4- frt, félévre 2 frt. Hirdetések és nyilttér díjazása megá'lapodás szeiiut. alatt áll a nagyar nemzet. Ötven év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar“-ja lángol márczius idusán az ajkakról, ü benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté levése az ő diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, akik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagyszivének még az a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő a világszabadságért, az egész emberiség üdvéért har- czolt. Azért esett el ott a segesvári csatasi- kon, ahová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. Aki visszatért az istenségbe, amelynek része volt. Slóriás alakja egyre- no. Glorias alakját mesevirágokkal fonja át a nép szeretete. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is dalai nyomán. Petőfi Sándort most ünnepli a magyar nemzet és szivében hordja örökké. Mert amig magyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepeli minden idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. A ..ZENTAI HÍRLAP“ TARCZAJA. Petőfi. Terólad zengek dalt ma, rólad. költő, Te napja a magyar költészetnek, Kinél nagyobbat nem szül emberöltő Es nem adott az Isten e népnek. Dicső fia te a magyar hazának, Elhat hozzád szivemnek hő dala ? Nem zug, nem zeng körötted, ég karának, S Apostolodnak menydörgő szava? Kezembe veszem költeményeid könyvét, Mi benne van, oly lélekemelő. Egyszer komoly, vig, lelkesítő, gyöngéd S másszor haragtól villámló felhő. S látom János vitézt a bujdosásban, Az alföld legelésző nyájait, Hallom betyár dalát a- vén csárdában, S az őrült bősz kifakadásait. Midőn az ég a hon felett sötét lett És zsarnok ült a magyarok nyakán, A két szép ország sóhajtott, esengett, De senki nem mert szólni igazán : Te törtél elő hü bajtársaiddal, Szavatok áthatá a két hazát S a népet dörgő Talpra magyaroddal A szabadságszerzésre buzditád. Mi minden voltál te a bus magyarnak ! ■Minden voltál, mi szép, szent, nagy, dicső. Majd forgatója zsarnokvéres kardnak, Majd az Istentől ihletett költő. Egyszer a szent szabadságot zengetted, Mint a véres szabadság harczosa, Majd ismét a szív húrjait pengetted, Mint az édes szerelem dalnoka. Elzengted lantod ihletett szavával, Hogy a halál a csatasikon ér. Hol a szabadság küzd a zsarnoksággal És a szabadságé lesz a babér ... Te ott haltál meg, ám győzött a zsarnok, A szabadság és te is elveszel. Talán azért vesztél el a csatában, Mert szabadság nélkül nem élhetél! Es üstökös valál a magyar égen, Mely a mélyből egyszerre tört elő Es úgy ragyogtál lelked fenségében, Ahogyan még soha magyar költő. Miként az üstökös, úgy jöttél hozzánk És úgy mentél el, mint az üstökös. Nem tudja senki: sírod merre fekszik, Hol alszik a nagy költő és a hős ? Tán itt alszol, a hon szentelt földében, Amelyről olyan szépen zengettél? Talán Szibéria örök jegében, Ahol még a nap is csak halni kél ? De légy bár itt honodban eltemetve, Vagy födjön el a zord, észak hava: Te élni fogsz minden magyar szivekbe’, S örökkön él költészeted szava. Lantos. Petőfiről. Soha ki nem alvó lángok törnek az ég felé az ismeretlen sírból, melyben Petőfi Sándor alusz- sza a halhatatlanság álmait. Vájjon mit álmodha- tik odalent a költő, akinek lángelméjének tüzénél millió ember érzése tisztult meg ? Sokszor elgondolkodom afölött : kinek énekelt ő inkább : a szerelmeseknek ? a hazafiaknak ? vagy a forradalmároknak ? Hajlandó vagyok ahhoz a nézethez .csatlakozni, hogy a forradalmároknak. Ezeknek a világ teremtésével egy idős és minden históriai esemény alkalmával föl-föl tűnő szilaj apostoloknak, kik egyaránt hordozzák kebelükben a világ megváltozást és megrontását. Nincs eszme, mely jobban magával tudná ragadni az embert, mint a forradalmi. Nincs tűz, mely szivet és lelket jobban megperzsel, mint a forradalom. Petőfi, aki mindenben az abszolút érzések embere volt, a forradalomról dalolva, emelkedett ihletének zenithjéig. Egyébként azt hiszem, hogy a Petőfiről keletkezeit irodalom egyetlen olyan művet sem produkált, melyből tisztába tudnánk jönni a költő egyéniségével. A legtöbb Petőfi-biografia csak arra alkalmas, hogy fogalmat tudjunk magunknak alkotni Petőfiről. Azt mondják hogy az élet- és jellemrajz, melyet Gyulay Pál, a jó költők elkeseredett ellensége, irt Vörösmartyról, tökéletes. Tagadhatatlanul igen tartalmas költő és nemes költői egyéniség volt Vörösmarty, de ő ugyanegy maradt minden művében. Ez persze nem hiba, de Gyulay feladatát rendkívül megkönnyítette. Petőfi más a szerelmes verseiben, más a hazáról Írtakban és
