Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
KELET iH című 10 kötetes nagy művét és ebből egy kétkötetes magyar kivonatot. Ezzel monumentumot emelt magának nemcsak a magyar szabadkőművességben, hanem az egész szabadkőművesi irodalomban. Az utolsó másfél évtizedben nem fejtett ki nagyobb tevékenységet, sőt visszavonult a csöndes munkálkodás nyugodal- masabb terére és csak lazán tartotta főn a kapcsolatot páholyával. De amit addig alkotott, az föntartja nevét legérdemesebbjeink között. Profán életrajzi adatai a következők: Abafi-Aigner Lajos író, a Nemzeti Muzeum tisztviselője, 69 évet élt. Az elhunyt igen szerény, kedves modorú, művelt férfiú volt, aki mint könyvkereskedősegéd kezdte pályáját és saját szorgalmából küzdötte föl magát ama tekintélyes polcra, ahol a hetvenes és nyolcvanas években állott. Mint fiatal ember, nagy külföldi utazást tett, magába szívta a nyugati kultúrát s hazatérve, könyvkereskedést nyitott. Nagy intelligenciájáért és széles körű tudásáért az írói körök nagyon megkedvelték, boltját naponta fölkeresték s a sűrű érintkezés folytán igaz barátság fejlődött ki az írók és kiadójuk között. Aigner lelkes tisztelője volt a régi magyar íróknak s igen nagy anyagi áldozatokat hozott, hogy a régi magyar írókat népszerűsítse. így ő adta ki először olcsón, de elég csinos kiállításban Mikes Kelemen „Törökországi leveleit.“ Mint író a hatvanas években lett ismertté, amikor számos irodalmi tárgyú értekezést írt. Dolgozott Arany János „Koszorújába“ s a Kisfaludy Társaságnál „Az elegiaról“ szóló értekezésével pályadíjat nyert. Ezt követte A magyar népdalról és Mikes Kelemenről szóló tanulmánya. Majd megindította a Magyar Könyvesházat, amelyben olcsó pénzért kiadta régi költőink és íróink műveit, köztük Dayka Gáborét, Szentjobi Szabó Dávidét, Ányos Pálét, Csokonay Vitéz Mihály költeményének egy részét stb. 1878-ban pedig megindította a Nemzeti Könyvtárt, ezt a szintén olcsó füzetes vállalatot, amelyben a jelesebb magyar 268 írókat igyekezett népszerűsíteni. Sokáigszerkesztette a „Figyelő“-t, mely az irodalom- történet kultuszának voltszentelve. Irodalomtörténetünk tehát sokat köszönhet neki, mint általában az egész nemzeti irodalom, amelyet a külföldön is lelkes szeretettel ismertetett. Ungarische Volksdichtungjában ismertette a magyar népdalt és népköltészetet. Petőfis Poetische Werke címen pedig az elsők között volt Kertbeny Károly után, aki e csodás lángszellem örök értékű alkotásait a nemzetekkel megismertette. Mert nemcsak Petőfi életrajzát írta meg benne, hanem több költeményét is ő fordította le németre. Ezenkívül gondoskodott róla, hogy jeles költők műfordításában élvezhessék a németek Petőfi fenséges gondolatait. Eme érdemeiért a Petőfi Társaság 1876-ban tagjai közé választotta, 1878-ban pedig az Országos Magyar Könyvkereskedők egylete választotta meg elnökévé. Sajnos, a mi szomorú irodalmi viszonyaink mellett Abafi nemcsak hogy vagyont nem gyűjthetett, hanem még azt is elvesztette, a mije volt. Öreg napjaira küzdelmes időket kellett megérnie, az irodalmi körök azonban nem feledték el érdemeit, beajánlották az akkori kultusz- miniszternek, aki aztán kinevezte a Nemzeti Múzeumba tisztviselőnek. A boldogult már egy év óta betegeskedett. Véredény- elmeszesedése volt s ez az utóbbi időben teljesen munkaképtelenné tette. Pedig még sok befejezetlen munkája maradt, amiket szeretett volna megírni. Ő írta meg a szabadkőművesség történetét is magyar és német nyelven. Halála őszinte részvétet kelt mindazok körében, akik az egyszerű, puritán jellemű, csöndes, jólelkű öreg urat ismerték. Temetésén az irodalom és tudomány képviselőin valamint régi kollégáin kívül ott voltak a tt.-ek is, ások szép koszorú között pedig föltűnt a „Corvin Mátyás“-é. * Rótt Jakab t. Az igaz emberek egyike ment el tőlünk. Valóságos szabadkőműves, aki hivalgás nélkül élt és működött a mi eszméink szellemében. A kötelességtudás és a kötelességteljesítés mintaképe volt. Profán működésében csak munkájának és hivatásának élt. Mulatást, szórakozást alig ismert. Nemes gyönyörűsége volt a családja és a páholy. Itt üdült nehéz munkája után. Családja körében époly odaadó apa és férj volt, mint aminő kötelességtudóan töltötte be profán ügyvédi hivatását és amily
