Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
Á hatásos költeményt, a mint a közönség éljenezte, a karzaton egyszerre csak a munkás-Marseil- laise hangzott föl. Néhány szoczialista gyújtott rá erre a nótára, de a közönség szava csakhamar elnyomta. Vészi József képviselő, a Budapesti Újságírók Egyesületének elnöke tartott most «Bilincs nélkül» czímű felolvasást, két ifjú poétáról szólt, a kik elhatározták, hogy teremteni fognak nemzetet, s dallal, szívhez érő szóval meg is tették. Az egyik most is itt él közöttünk. (Zajos éljenzés.) Koroda Pál «Eskü» czímű költeményt olvasott föl. Jókai emelkedett föl végűi. Tapsolták, éljenezték. A költő pedig így kezdte : «A mustármagból czédrusfa nő fel. A biblia mondja, tehát hinnünk kell, hogy igaz. Előttünk, szemeink láttára történt meg ; tehát tudnunk kell, hogy igaz. Mi volt a mustármag ? Egy szózat, mely 184-8 márczius 15-ikén elhangzott, s mi az a tere- bély czédrus ? A mai Magyarország: a szabad Magyarország. Anélkül az elvetett mustármag nélkül bizony nem volna itt ez a mai czédrusfa.» Tovább így folytatta : «De legyen szabad a nagyra- nőtt czédrusfától egy-egy zöldágat kölcsön kérnünk azok számára is, a kik a korszakkezdő jelszavakat kimondták. Bizonyára, ha a magyar nemzet az ő hívó szavukra, mint egy ember, talpra nem áll: ezek a fiatal apostolok vagy a budai Vérmezőn, vagy a bécsi bolondokházában végezték volna életüket. Most már alusznak valamennyien. Megérdemlik, hogy sírjukra a nemzet nagy életfájáról egy ágacskát letörtünk. Csak magam maradtam itt közülük. A kinek nincs egyéb kívánságom, mint hogy a czédrusfa árnyékában meghúzódva nézhessem továbbfejlődését, felvirágzását ennek a szép hazának, a kit az Isten tartson meg, erősítsen meg, örökítsen meg «in secula seculorum. Amen !» Fel-felzúgó éljen hangzott minduntalan Jókai szavai nyomán. A Petőfi-Társaság tagjai az ülés után Petőfi szobra elé vonúltak, hol Bartók Lajos néhány lelkes szó kiséretében letette a szobor talapzatára a társaság koszorúját. Az egyetemi ifjúság a szabadság napját kettős ünneppel ülte meg. Délelőtt díszgytílést rendezett az újvárosháza közgyűlési termében, délután pedig a Múzeum lépcsőházában emléktáblával jelölte meg azt a helyet, a honnan ötvenkét esztendővel ezelőtt Petőfi először szavalta a «Talpra magyart». A délelőtti ünnepen Ábrányi Emil elszavalta «Márczius 15-ike» czímíí költeményét; utána Polónyi Géza mondott ünnepi beszédet; Sántha Mihály elszavalta a «Talpra magyar»-!, Horváth Zoltán és Köpösdy Dezső az egyetemi kör elnöke hazafiasságra buzdító beszédeivel ért véget az ünnepély. A Petőfi-emléktábla leleplezése délután ment végbe. Beöthy Zsolt indítványára jelölték meg a múzeum lépcsőzetének oldalán azt a helyet, hol Petőfi 1848 márczius 15-ikén elszavalta a «Talpra magyar»*t.
