Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
598 DR. BOROSS GÁBOR dalt» — kiáltá valaki. «Censorhoz nem megyünk, nem ismerünk többé semmi censort, el egyenesen a nyomdába» — felelt Petőfi. S nem kellett több fölszólítás. Mint vezérlő szóra tódult a nép s a sere- gesen csatlakozó egyetemi ifjúság a Landerer-féle nyomda, az akkori Hor- váth-ház elé a hatvani utczában. A nép nevében: Petőfi, Jókai, Vasvári és Vidacs a Talpra magyar s a tizenkét pont kinyomatását követelték a nyomdától. Itt nem lehetett szó ellenállásról. Minden késedelem nélkül hozzá láttak a szedéshez s még alig volt dél, már Irinyi József a nyomda erkélyéről e szavakkal mutatta föl az iratokat a szakadó eső ellenére türelmesen várakozóknak: «íme, a szabad sajtó első nyomtatványa». Míg odabenn szedtek, az alatt Degré, Jókai, Vasvári, Egressy lelkesítő beszédei foglalták el a népet. Eközben történt az is, hogy Jókait fölhívták a nyomda emeletén levő Nemzeti kaszinóba s ott egy konzervatív uraság azt a tanácsot adta neki, hogy a tizenkét pontot egészítsék ki még egygyel, mely a papi jószágok elvételét követeli. «Ugy-e bár azért, hogy a tizenharmadikkal megbuktassuk a többi tizenkettőt. Köszönöm a jó tanácsot» —felelt Jókai s ott hagyta a gonosz tanácsadót. Ezer meg ezer példányban osztották ki a szabad sajtó első termékét és ezzel megvalósították, a mit eddig csak óhajtott minden igaz honfi szíve. Délután a körülbelül tízezerre szaporodott néptömeg a városházára ment, hogy ott a polgármester aláírásával megpecsételjék az összes polgárság beleegyezését. Ez is megtörtént, bár előbb rövid eszmecsere előzte meg. De még akkor se történt semmi zavargás s hogy a lelkesedés utóbb se fajuljon veszedelmessé, Klauzál Gábor, az ellenzék egyik derék vezére s Nyáry Pál, Pest vármegye másod alispánja sürgetésére összeállnak a tizennégy tagú állandó bizottmányt a főváros ügyeinek intézésére. A nép Nyáry Pál elnöklete alatt követséget indított a helytartótanács ideiglenes elnökéhez, Zichy Ferencz grófhoz, hogy a közös követelésnek érvényt szerezzen a kormányszéknél. A kormányszék néhány percznyi tanácskozás után kimondta a kérés teljesítését; megígérte a rendelet kibocsátását, hogy katonasághoz csak az esetben folyamodik, ha azt maga a város úgy kívánja; biztosítá a küldöttséget a felől, hogy a censura e naptól fogva megsemmisül. A kielégített öröm ujongásai között vezette föl erre a tömeget Petőfi Budára, az úgynevezett vízi kaszárnya elé. Itt tartották fogva 1847 februárja óta Táncsics Mihályi, a szabad szó egyik vértanúját, az új demokrata tanok ren- díthetlen apostolát. Rég magára vonta volt a rendőrség figyelmét, de nem rettent meg az üldözésektől s a jellemszilárdság eredménye több havi fogság lett. Kitörő örömmel, valódi diadalmenetben kisérte az egész összegyűlt sokaság a kiszabadított írót Budáról Pestre a «Nádorhoz» czímzett szállóba. S ezzel kiküzdve volt a reformok legelseje. Ez volt a nagy nap, márczius 15-ike. így született meg a szabadság egyik tényezője : a szabad sajtó s a győzelem legelső bajnoka volt Petőfi. «Ezt a napot» úgymond Jókai «Sgent-Petöfi napjának» nevezze Magyarországomért a napot ő állítá meg az égen : igazabban, mint valaha Jozsue». Az a nap volt ez, mikor nemzetünk lerázta magáról hosszú évszázak békóit. Nem az erőszak, nem is az engedékenység volt az, a minek érintésére egyszerre fölpattant a szabad szó vértanújának börtöne, hanem a korszellem, mely előtt lehull a bilincs s eltörpül minden akadály. A gondolatnak, a szónak folyama megáradott s partján a fű, a szél mozgatta fának lombjai, a visszazengő sziklák, a lég, mind-mind csak ezt hangoztatták: egyenlőség, szabadság, testvériség. Újra nőtt a gondolatnak megszegett szárnya, hogy repüljön minden kor-
