Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

A «Magyar Szalon« eredeti képe.

JELMEZ-ÜNNEPÉLY (VADÁSZTÁRSASÁG.)

Felvette : Mertens és Társa.

PETŐFI ZOLTÁN.

Irta Róna Béla.

Pár évvel ezelőtt ugyancsak e folyóirat hasábjain egy figyelemre méltó tanulmány jelent meg, mely első tárgyalta a legnagyobb magyar költő egyetlen gyermekének rövid virágzásu, kalandos életét. A mint általán kevesen foglalkoznak nálunk a Petőfi-irodalommal, nem csodálandó, ha fiáról sem igen emlékeznek meg. Pedig hálás tárgy az ő életének megírása. S ha a maga kiforratlan tehetsége nem is hagyott maradandó nyomokat irodalmunkban, a vele való foglalkozást igazolja a nagy költő emlékéhez fűződő kegyelet, mely ke- vésbbé érdekes alakot is érdemessé tesz, mint Petőfi Zoltán volt. Sok volt meg benne atyjából; sok az ő exczentrikus hajlamaiból, szenvedélyes természetéből s nem kevés költői

leikéből. Ha élete más viszonyok közé sodorja, ha ifjú szíve virágait nem hervasztja meg a kora dér: ki tudja, Petőfi Zoltán nem lépett volna-e apja költői örökébe is ?...

Most, hogy emléke a Petőfi családi élete körül való kutatásaim közben fölmerül előttem, egy pár, eleddig kevéssé ismert emlék alapján hadd vázoljam meg életének képét.

*

1848. deczember 15-én Szendrey Julia fiúgyermekkel ajándékozta meg Petőfit.

Ide, ide fiamat, kezembe,

Hadd szorítsam a szívemhez ót,

Mintha volnék újonnan teremtve,

Hogy életemnek ifjú lombja nőtt.

Magyar Szalon XXII.