Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI POLÉMIÁJA VÖRÖSMARTYVAL.

155

indulatos hangon felel s különösen szemére lobbantja szerkesztőtársának hálátlanságát s hogy mennyire csalódott benne, mikor azt hitte, hogy Jókai a legigazibb barátja.

Pedig mint látható, Jókai nyilatkozata semmi olyast nem foglal magában, a mi ezt mcgczáfolná. Ö, mint szerkesztőtárs, kötelességének tartotta külön véleménye közzétételét a lap érdekében, mivel a Petőfi költeménye igen rossz hatással volt olvasóira. Hogy ezt nem oly formában írta, hogy tuiérzé- keny társát meg ne sértse : nem igen csodáljuk azokban az izgalmas időkben. Jól mondá Vörösmarty, hogy a gyanúsítás könnyen tenyész ilyenkor s mindenki nagyon hajlandó reá.

Jókai nem hagyhatta szó nélkül Petőfi felszólalását, de épen oly hibába esett, mint a melylyel barátját vádolta, íme újabb nyilatkozata: «Petőfi nagy zajt üt szerkesztői tiltakozásom ellenében. Erre oka nincsen. En sem elveit,

sem személyét soha nem bántottam. A mi a hála dolgát illeti, velem jótéteményt senki a világon, Petőfi legke- vésbbé, sem követett el. Én barátságomat nem szoktam kölcsönbe adni, melyért kamatot várok. Petőfi engem sohasem szeretett (?!), én szerettem őt, s azért az ö kíméletlen szavai engemet legfeljebb bántanak, de ellenségévé nem tesznek. En ezentúl sem mulasztandok el egy alkalmat is, melyben Petőfivel szívességet követhetek el s mint eddig nem nyertem érte viszontszívességet, úgy ezentúl sem fogok várni, sőt ha azért nekem Petőfi ismét csak kíméletlenséggel fogna fizetni, azt neki előre megbocsátom. Ö arról nem tehet; ő úgy született.» (1848. II: 379. 1.)

Petőfi lázas izgatottsága, politikai elveiért való rajongása nemcsak őt magát tartá folytonos lelkiharcz közt, de magával sodort többeket s épen azokat, a kikhez a leghívebb barátság fűzte.