Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

pap volna-e a fő ösztönző, összetartó erő ?! S lehet-e azzá, a ki — miként veszedelem idején a strucc a bokorba — bedugja fejét a maga tal- mudjába és tórájába és nem lát se istent, se embert, csak Adonájt és annak szent népét és nem tud egyébért lelkesedni, mint e nép boldogulásáért és messiási ábrándjaiért?!. . .

Jól ismerem azt a küzdelmet, a melyet a magyar zsidóság nemzeti szellemtől áthatott része, az orthodox rabbik által vezérelt zsidóság elfogultsága, csökönyössége és kizárólagossága ellen évtizedek óta folytat. Tudom, hogy mint szégyenkeztek az őszintén magyar zsidók a felségfolyamodványnyal okvetetlenkedő főrabbik miatt, a kik mellüket szegezték az uj idők egészséges áramlata ellen; tudom, hogy miként tiltakoztak ama rabbi felfogás ellen,*) mintha „a zsidó vallástudományok művelése a világi tudományokkal való foglalkozást kizárná“ s azt is tudom, hogy mennyi tiszteletreméltó kísérlet történt már a zsidók szent könyvének magyarrá tétele és magyarul való tanítása végett :— **) éppen azért kellő joggal szólalhattam fel az ellen a kivénült s időszerűtlenné vált felfogás ellen, a mely a talmud-tóra iskolákban — különösen a felsőbb vidékeken — még mindig kísért s még mindig uralkodik részben a társadalom közönyössége miatt is!! Meggyalázónak tartom különösen Sárospatakra nézve — a Barthos és Schneider urak ellenkező véleményével szemben is — hogy a talmud-tóra iskola itt is fészket tud találni s akadályává válik — éppen a vezetője miatt — a társadalmi összeolvadásnak . . .

Mert hát, gondoljuk meg csak jól a dolgot, kinek legyen kedve közeledni ahoz a zsidósághoz, a melynek a feje ignorálja legfőbb kincsünket, nemzeti nyelvünket ? ! Kinek legyen kedve szóba állani nagyobb érdekekért azokkal, a kiknek lelki életét idegen nyelvű és idegen szellemű egyén vezérli és táplálja ? Ki kapjon kedvet egyesülni olyanokkal, a kiknek a mi hazai nyelvünk nem élet-szükség, irodalmunk nem a legfelségesebb szellemi eledel s a kik az istennel és egymással való társalkodásuk közben nem is akarnak, nem is bírnak magyarokká lenni a magyar földön, a magyar ég alatt ?! . . Am tessék kinek-kinek meghallgatni, hogy milyen nyelven beszél, cseveg, perel uton-utfélen, templomban és templomon kívül a felvidéki s éppen sárospataki zsidóság is s gondolkozzék aztán, hogy ebben a nyelvben él-e az igazi magyar nemzet s Ítélje meg, hogy igazi magyar zsidóság-e az, a melynek a magyar nyelv csak a keresztyénekkel szemben szükséges s csak közvetítő eszköz, vagy üzleti érdek, de saját zártkörében teljesen felesleges luxus-cikk, vagy haszontalan, hitvány portéka!!

A pánszlávok stb. elfogultságáért a papokat teszszük mindig felelőssé; nem kell-e azért felelősekké tennünk a zsidók pan-galiciaízmusá- ért az orthodox rabbikat is ? ! . . „Főtől bűzö- södik a hal“ — a példabeszéd szerint. A társadalmi kívánatos egybeolvadásnak s az újabb törvények szellemének — akaratlanul is — ellensége tehát minden orthodox rabbi, minden

•) Lásd a „Msgyar Zsidó Szemle“ 1881. évfolyamában. „Ajesibák és talmud-tórák' c közleményt stb, R.

**) Lásd a ,Protestáns Szemle“-bon (ez óvi folyam) a magyar zsidó szertartásról írott bírálatomat. R.

eszembe) s végig hajókáztuk a főutcát: a „Canal Grande“-ot fez 3 kilométer hosszú). Meg is állapodtunk abban, hogy az összes paloták náthásak, mert állandóan láb vizét vesznek. Feltűnt nekem, hogy minden palota előtt a tengerben nagy íacölöpök állanak kijebb-beljebb. Mi ez ? kérdezzük a gondolást; ez uraim a mesgye, a határ; addig a tulajdona annak az illetőnek a tengervíz, a hol a cölöpök vannak. — Na, hát igya meg.

Micsoda építészet, micsoda palotasorok 1 A díszítések, arabeszkek, kariatidok, lépcsők, párkányok stb. mind gyönyörű márványból faragva ; az u. n.: „Aranyház“-nak csak a lépcsőháza — úgy mondták — fél millió lírába került (470—480 ezer ft!) A Rialto, ez a remek márványhid a „Grand Canal“-on, körülbelől fel* útja ennek a főutcának, itt már gyalog is át lehet menni. Érdeklődtem a vasúti állomás iránt: hogy az ördögbe repül át a lokomotív ezen a roppant tengeren ? Hosszú viadukt van épitve cölöpökre, ezen robog végig a masina, de nem szabad se jobbra, se balra néznie, mert beleszédül a sósvizbe.

A látnivalók koronája mégis az Akadémiában van. Ez a szépmüvészetek csarnoka. Talán 17—18 nagy terem dúsan megrakva a világ legszebb festményeivel. Tizián, Michel, Angelo, Veronése, Tintoretto, Bellini, Molinari stb. festő-művészek gyönyörű műveivel. Az ember szinte várja, mikor lépnek ki az alakok a rámáikból, hogy megkérdezzék, mit szól az olasz festőművészethez uram? A festmények túlnyomó része bibliai tárgyú, a mi érthető is

talmud-tóra-iskola és a dicsőséges, dédelgetett galiczia-német nyelv is az ! ! *)

Kérdezzük meg végtére azt is, hogy miképen történik a talmud-tóra-iskolák állami ellenőrzése, vagy legalább számba vétele ? ! A köz- oktatásügyi miniszter évi jelentéseiben szó van mindenféle emberbaráti tanintézetről, kisdedovo- dáról, mcnedékházakról, nép- közép- és felsőbb iskolákról; van, szó az egyetlen rabbi-képző intézetről s a zsidó nép- és reáliskolákról is stb., de nincs szó sehol (én legalább nem találtam!) talmud-tóra-iskolákról, pedig a keresztyén papnöveldék, theol. akadémiák és fakultások is ugyanám számba vannak véve tanáraikkal, tanítványaikkal stb. egyetemben s gondosan ki van mutatva, hogy melyikben hány magyar és nem magyar növendék nyeri oktatását, kiképez- tetósét!! Hol számolnak hát el a talmud-tóra- iskolák vezetői ? A hitközség, vagy valami országos bizottság előtt?! De talán ez utóbbi esetben is nyilvánosság elé kellene az évi statisztikai adatoknak’ jutniok ?! . . Úgy kellene csakugyan s akkor aztán kiderülne lassanként, hogy miféle készültséggel állanak a talmud- tóra-iskola növendékei egy-egy zsidó hitközség élére s miféle szellemi tartalommal lesznek a magyar nemzet egy részének vezéreivé!! Ez pedig nem közönséges érdek ám! Akkor aztán kiderülne, hogy megérdemli-e a zaklatást a tótlutheránus, a pan-román, a pan-szász, a pan- ruthén stb. gondolkozásu pap, és hogy nem érdemelné-e meg ugyanazt a rendőri figyelmet a pan-zsídó rabbi is. — nemzeti szempontból a magasabb, szentebb érdekek miatt?! . . . Talán egyébb is kiderülne a nagy közönség előtt is, az t. i., hogy ezek a bocher-gyerekek mi viszonyban vannak a népiskolával és tudományos ismereteikkel hogyan viszonylanak a népiskolai gyermekek ismereteihez és hogy nincsen-e valami törvényellenes az ő állapotaikban, rejtve,

lappangva fejlődő neveltetésükben ? !

*

* *

Nem tudom, ha ezek után jobban megértenek-e engem az érdekelt felek ? ! Igen-e, nem-e: az ő dolguk. Az ellen azonban tiltakozom, hogy felszólalásomat (csak egy 1 betűvel, tehát nem főszolgabírói orthogragphiával!!) személyek, vagy felekezet elleni gyülölségre magyarázzák. Én, a ki annak idején lelkesülten cikkeztem a zsidókeresztyén házasság mellett (a mit a főrendek méltóztattak leszavazni) s a ki hazai viszonyaink között szükségesnek, üdvösnek kirdettem a polgári házasság behozatalát; csak a tudatlanok előtt eshetem gyanúba múltkori feljaj du- lásom és mostani magyarázataim miatt. En egy müveit, faji ábrándoktól s elfogultságtól megtisztult magyar zsidóságért lelkesedem, a melynek vezérei általában s kivétel nélkül azzal a magasabb kvalifikációval s azzal a nemzeti szellemmel vezérlik híveiket az isten-országa felé, a melylyel a legműveltebb keresztyén és a leg- magyarabb magyar lelkész. Azért a zsidóságért, a mely itt él és itt hal ezen az Istenadta jó földön, s a mely teljesen azonosítja magát a magyar nemzet zömével és őszintén segíti ezt a nemzeti nagy célok elérésében. Azért a zsidóságért, a mely büszke arra, hogy a Kazinczy-Petőfi nyelvét beszélheti otthon, az iskolában s ezen

*) Ez tartja fenn az orthodox zsidóság körében a tengernyi német vezeték nevet is. Sárospatakon p. o. évtizedek alatt alig egy pár intelligens zsidó érezte szükségét annak, hogy német nevét magyarra változtassa. R.

ilyen buzgó vallásu városban, mint a minő Velence. Csak temploma 96—98 van. — Megtekintettünk vagy 10—12-őt. Egyik méreteivel imponál, másiknál a művészi arhitektura a meglepő, ez különleges gót stílust, amaz bizánci ízlést tüntet fel, itt a dózsék temetkező helye, a.mott remek lovas márványszobrok, oltárok. Épp kezdették fekete fátyollal betakargatni. Közeledett a Nagypéntek. Legjobban érdekelt a templomok között az u. n. Mezitlábosok temploma. En ugyanis azt hittem, hogy az egész templomi közönség mezítláb tartozik az Űr elé járulni, hát nem utolsó élvezet lesz egy sereg szép velencei hölgyet mezítláb látni. De csalódtam. Csak a papok járnak mezítláb. Az pedig egy sem volt a templomban. Valószínű, hogy otthon készültek a másnapi böjtre. így tehát csak arra szorítkoztunk, hogy a templomszolgának minél kevesebb borravalót adjunk.

A^délutáni gondolázás a legkedvesebb emlékeim egyike marad. Egyéb emlékem tulajdonképen nincs is, mert azt a szép karrarai hófehér márvány fátyolos hölgyszobrot, mely a csikágói világkiállításon a 2-ik dijat nyerte, csak a tokaj-hegyaljai szőllőm árán tudtam volna megszerezni: de meggondoltam a dolgot, mert a márvány-menyasszony is jó valami (még jobb a nem márvány) ; de a kellemes izü „szamorodni“ sem megvetendő csemege. Megelégedtem tehát ebből a hires velencei tükör és dísztárgyak gyárából — egy árjegyzékkel. Nem azért emlékszem én kellemesen vissza erre a gon- dolázásra, mert 7 hölgyet vagy 49-szer emeltem ki a gondolából, sem azért, mivel óránként egy

imádkozik a templomában, ezen esküszik örök hűséget a szerelemből választott feleségnek . . . Azért a zsidóságért, a mely a hátam megett is magyar s vallását nem a nyelvéért, hanem annak a igazságaiért szereti ... s a ki ha már nem lehet héber (mert hát — hiába — nem lehet!), hát ne akarjon galicziai-német lenni Magyarországon s ne akarjon inkább német lenni, mint magyar !! . . .

Talmud-iskolákkal, jesibákkal, népiskolát is alig végzett rabbikkal nemzeti eszményeket nem szolgálhatunk!

De ime, mit látok ? ! S.-A.-Ujhelyből örömhírt röppent szét a „Zemplénének ugyanaz a száma, a melyből az én kiáltó szómra támadt visszhangok egy része is kihallható. — „Magyar hitszónoklat“ a zsidók egyik templomában s nyomában mennyi édes, boldog érzés — legalább a Zemplén hasábjain! !*) Tapolczai rabbik! „Szülessetek sokan!“ Az a magyar szónoklat és az ón feljajdulásom egy és ugyanaz s a kinek füle van, meghallja és megértheti mind a kettőt! . . .

Radácsi György.

Levelezés.

Varnnnó, júl. 25.

Tekintetes szerkesztő úr!

Andrássy Sándor gróf, a vármegyei gazd. egyesület elnöke, f. hó 22-én ellátogatott hozzánk, hogy hivatásához híven vagyoni állásunk javításához utat mutasson.

, A nemes gróf emberszeretetének egész hevével ismertette a szövetkezetek szervezetét egy igen népes gyülekezet előtt, mely a kisdedóvó nagytermét egészen betöltötte. — Hálás szívvel, s őszinte tiszteletünk egész melegével kisértük jóakaró előadását, melynek végével fölkért, hogy nyilatkozzunk, váljon nem látjuk-e szükségét, hogy az ismertetett szövetkezet nálunk is otthont találjon.

Elsőnek szólalt föl Cséri Herman, a helybeli takarékpénztár igazgató-elnöke, rámutatván a helybeli takarékpénztári intézetre, mint olyanra, mely a hitelszövetkezet^zerepét egészen betölti, elfogadván a legkisebb betétet is egészen egy koronáig, s kölcsönképp legkisebb összeget is utalványoz. Kamatot 8°/o-ot számit s igy a hitelszövetkezettel majdnem versenyez e téren is.

Utána beszélt Simonovics S. dr. járásorvos a hitelszövetkezet ellen ; aztán Szed- lyiszke község lelkésze melegen pártolta a szövetkezetét, kimutatván, hogy a tak. pénztárnál a kamat jóval többre megy fel 8°/o-nál. E felszólalás alatt kissé hangosabban megnyilatkozott az ellenszenv némely izr. polgárok részéről, mint a gyűlés megkezdésénél uralkodó hangulatból jósolható lett volna, de a következő Lam- pel N. tak. pénzt, könyvelő fölszólalásánál ismét az előbbi mederbe tért a tanácskozás, ki a 8°/o-ot védte az intézetnél.

A következő fölszólaló Kováesy Gyula sókuti ev. lelkész volt, ki a népre áldásnak mondta a szövetkezetei, mint a mely a fillérekből gyűjtött tőkével elvonja a népet a kores- mázástól és igy megveti erkölcsös életének alapjait. — Csőke dr. a két észlelhető irányzat és a

*) Tessék elhinni, hogy a szivekben is 1 Én ott voltam, láttam, sőt bizonyosan tudom, hogy igon. Szevk.

lírámba került, hanem mert ebből az alkalomból ismerkedtem meg egy valódi, hamisítatlan velencei hölgygyei. A negyedik emeleti padlás- szobácska ablakán könyökölt ki, nézve a vígan surranó gondolákat, valószínű, hogy egy gondolásra gondolt, vagy azt gondolta, hogy mi gondolunk rá a gondolánkból, pedig mi semmit sem gondoltunk, én végre még is azt gondoltam, a mit a költő is gondolt, — gondoltam merészet és nagyot. Intettem neki fehér zsebkendőmmel, ő visszaintett; aztán kalapommal köszöntéül, ő meghajtotta magát; majd csókot küldtem hozzá a magasba, ő visszaintette a mélybe. Hejh, sóhajték, ne volna csak köztünk ez a négy emelet s ez a nagy tenger! A gondolás azonban nem bírván fogékonysággal ér- zelgéseink iránt, gyors ügetésre nógatta csónakparipáját. Ez utunkban még megtekintettük a nevezetesebb templomokat, a hires Oolleoni lovas szobrot, a már előbb tisztelt remek tükörgyárat és raktárt s a látnivalók koronáját: egy varró leányiskolát. Vagy 50—60 gyönyörű, fiatal, olasz leány finom kézimunka készítéssel foglalkozott itt, megriadva, csodálkozással néztek reánk ragyogó szemeikkel. Daloigatva, beszélgetve gon- dolázgattunk még egy óráig, evezősünk sok, érdekes magyarázattal mulattatott bennünket. Ezek itt a lagúnák, mondja, itt látszik a tenger feneke, a ledugott evezővel a földet érte, de már pár lépésre a feneketlen mélység. E miatt nem lett kereskedelmi világváros. Velencéhez nem jöhet közel a gőzhajó. Most már értettem, miért kellett nekünk olyan messze a várostól, a tenger közepén kiszállani a gőzösből.

____________

F

olytatás a II. mellékleten.