Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
16 MAGYAR HÍRLAP 1906. márczius.4. Antóniámmal együtt szívből csókolunk, — míg én azt mondom, iiogy a viszontlátásig és — mint eddig — kivéd Cornelia. 41 Abbázia, 1904. juniu.8 5. Bizony kedves Sziduczim — ámbár értésemre adtad táviratodban, hogy már eddig Szidónia. letté! — de nekem maradsz mig élek Sziduczi Tehát Sziduczim, bizony minél öregebb, annál érzékenyebb lesz az ember, s ez, a kis képmás úgy pityereg, mint egy 5 napos kis macska, mikor a szeme még nem nyílt ki. és nem tudja hová lett mellőle az ól totó anya ? Az én tápYdckom pedig az a ti levegőtök, együttes művészies, sikeretek, melyből fájdalom úgy kiestem és hiába ülök itt az élő babérok közt, a nagy halom értem szak- gatott virágözönben: sir és sir a lelkem hozzátok, felétek. Nagyon meleg hangzású táviratot küld tél kedves és én azt szintén forró szívvel köszönöm. Legyetek boldogok, elégedve, sok igaz örömmel. A hűséges érzelmű Cornelia. Az okosságnak dokumentuma pedig ez l levél, amelyet a „Flirt“ előadása előtt irt i Nemzeti Színház igazgatójánal- Nagyon tisztelt igazgató úri Kernelem, hogy nem lesz kellemetlen, sőt nem is váratlan meglepetés Önre nézve, ha a küszöbön levő „Flirt“ felett nyilatkozom és kijelentem, hogy a harmadik fölvonás ama felettébb pikáns elbeszélésétől annyira vonakodom, miszerint semmi esetre sem venném azt tisztes öreg fejem elméjébe, vagy öreg szájam hirdetésére. Értettem én mindig a színpadi pajkosságok szabadalmát, talán módjával elő is adtam azokat, azonban ettől minden idegszólam úgy irtózik, hogy pályám végén én soroljam elő éppen a legszemórmetlenebb dolgokat, ha ugyan igazán volnának az életnek ilyenfajta lehetőségei. Már egy év előtt véleményeztem ezt a szerző előtt, de akkor még a dörab előadása olyan kiszámíthatatlan távolban, sőt kétségben volt, hogy végleges megáHapitást nem kívántam erre nézve. Azt az érzékeny finom úriembert sajnálom is, ha közbevágásom neki nehezére esnék, vagy ha nézeteink erről teljesen eltérők, azért az egész ügyet minden tiszteletemmel ajánlom a mi jó és müveit ízlésű igazgatónk becses figyelmébe, aki kiegyenlíti ezt a kényes pontot. Különben bocsássa meg kérem és engedjen nekem egy bizalmas megjegyzést. Én nem szoktam felkapni és tovább űzni az elejtett szókat .,azt mondta“ ..azt mondta“ de egyik nem régi előadásunk alkalmával Rákosi Szidi többünk előtt úgy nyilatkozott, hogy: már nagyon unja a régi szerepeket, és az igazgató ur meg is Ígérte, hogy a Ferenczy Fereucz darabjában majd lesz számára valami. Nos tehát, ha talán azon előresejtéssel lett mondva, mert az én nagymérvű gyöngélkedésem ismeretes, és nem biztos semmiben, én bizony szívesen és teljes megnyugvásomra ajánlanám át ezt az uj szereplést, aminek a sok próbáitól különben is félek, és bizonynyal nagy megerőltetésnek lennék kitéve, mozgásra annyira korlátolt állapotban. Fájdalom, ez igy van. Idöszerü-e ez a legyengülés? . vagy egyszer majd javamra változik? nem tudom, de az bizonyos, hogy uj dolgokra nehéz vállalkoznom. Kérem, teljes szivemből kérem! vegye jó és gyöngéd leikébe a mondottakat, és ne tekintse felületes ezószaporitásnak, mint aki csak akadékoskodik, Emlékezzék kérem, hogy egyszer azt mondtam: (amikor boldogult Szigeti József nyugdijhelye- zéöét hatásos szép beszédével előmozdította). Most J már látom, hogy az öregek nyugalma felett van, i és lesz egy ihletett őrködő! Zárom, és levelem első r&zét határozott óhajtásommá teszem, a végét pedig belátására bízom. Prielle Kornélia, A második szenzáezió, természetesen az isteni Zsuzsával van összefüggésben. Fedák Sári, akiről a múlt héten még az a bir járta, hogy Amerikába készül, most más elhatározásra jutott. Nem utazik el, hanem játszik tovább! Csak éppen, hogy színpadot cserél megint. Visszatér a Király-szinházba, amelyhez április elsejétől kezdődőleg szerződés köti. Erről a szerződésről beszéltünk már akkor, amikor a bolygó primadonna kirepült a Király-színházból. Nóra uj dolog tehát és volta képen nem is szenzáezió, mert sen- kisem kételkedett benne, hogy a Zsazsa be fogja tartani ezt a szerződést. Még a népszínháziak se kételkedtek ebben és szépen, lassacskán elő is készülnek már a válásra. Tegnap este is erről volt szó a rózsa- virágos öltözőben. Ne menj el, Zsazsal — Maradj itt, Zsazsa! — Majd meglátod, jobb lesz itt, Zsazsa! — hangzott most itt kórusban; a művésznő pedig igy felelt a szives marasztalásra: — Az időm lejár itt. Holnapután lesz a „Leányka“ második jubileuma, azután — visszatérek az én régi fészkembe. Nagyon jól éreztem itt magamat és sok jó embert, sok kedves pajtást hagyok itt. Hogyne éreztem volna jól magam itt, ahol első nagy sikereimet arattam. Első diadalaimat látták ezek a deszkák ... azaz ezek a beton-táblák; mert hiszen itt már nincs deszka-színpad!... Amikor pedig egyedül maradt az isteni Zsazsa, komornájával: az isteni Júliával és dakszlijával: az isteni Buberllel, egyszerre csak belefogott abba a nótába, amelyet a „Leányka“ első felvonásában énekel, s amely úgy hangzik, hogy: — De a szivem csak azt súgja: jobb otthon! ... A Vígszínházban csak a színpadon történnek szenzácziók, nem a kulisszák mögött. De följegyezni való azért mindig akad a csöndes lipótvárosi házban. Most is egy nagyon kedves dolog esett meg ott. A Vígszínház színész bejárójánál egy kis beszögelés van, amelybe két kényelmes padot helyezett el a direkezió. Ezeken a padokon pihennek a színház művészei és művésznői, ha egy kis idejük van a pihenésre próbaközben. És mivelhogy délidőn odatüz a nap, a kis pihenőhelyet Hegedűs Gyuláné elnevezte a Vígszínház Riviérájának. Faludi Miklós, a színház művészeti igazgitója fölkapta a kedves elnevezést és másnapra igazán oda varázsolta a színész bejáró mellé a Riviérát. Pálmafákat — természetesen: kasírozott pálmafákat! — helyeztetett oda, a két padot fölcserélte nádszékekkel és még egy kis táblácskát is festetett ezzel a íölirás- sai: „Magyar Riviéra“. A magyar Riviérán történt pedig ez a kis história a minap. Azon vitatkoztak a színház művészei, hogy melyik a műsor legkiválóbb darabja mostanában. Góth Sándor a „Baccarat“ mellett kardoskodott; ezt a darabot külömben is teljesen a magáénak tekinti, ö fordította, ő- játsza a főszerepét és a feleségének: Kertész Ellának volt szen- záeziós sikere benne. Fényvessy Emil a „Sherlock Holmes kalandjai“-nak adta a pálmát; ő viszont ezt a darabot tekinti a magáénak. Egyszerre csak beleszól a vitába Tanay Frigyes: — Mire való ez a meddő vita. Mégis csak én leszek a — nap hőse! Ennek az elbizakodott hangnak pedig az a magyarázata, hogy Tanay játsza a legközelebbi újdonság ezimszerepét, a „Nap hősét.“ - •> A közbeszólásra együtt kiáltottak föl Góth és Fenyvessy: — A „Nap hőse?“... Az még nincs!... Ki tudja, lesz-e sikere? . . . — Óriási sikere lesz! — jelentette ki Tanay. — Honnan tudod ? — A kis fiamtól. A Ferkótól. — Hát ő honnan tudja? — Tegnap felkapaszkodott az Íróasztalomra és ott megtalálta a szerepet. Átlapozta, aztán nagy- bölcsen igy szólt: „Ennet a dajabnat ójiási site je lesz, mejt a papáin nagy szejepet játszik benne. A papám pedid a legjobb színész az edész ojszád- ban!“ — ügy? — kérdi ismét Hegedűs; — hát ezt honnan tudja a Ferkól — Ezt? . . . Ezt én mondtam neki! — vallotta be Tanay. (—4 A Király.-szinház szerda esti premierjén primadonna-avatás volt. Medgyaszay Vilma, a színház bájos Mimije, ugrott egyszerre a primadonna sorba és a nagy ugrást szeretettel látta a közönség. Mimi egy sanzonettet játszik a „Csereleányok“-ban és nagyszerű alakításának jellemzésére egészen uj dicsérő jelzőket kellene kitalálnia a bölcs és tudományos Akadémiának. Mert az, hogy bájos, kedves, ötletes, elragadó, kitűnő, szép, fürge, tüzes, pajkos, gracziózus, elbűvölő, lebilincselő, bűvös, okos, egyszerű, természetes, isteni, tün- déri, égies, légies, kolosszális, piramidális, mámoritó, szédítő, igéző, édes, drága, aranyos, ezukros, fenomenális, epocbális és „noch nie dagewesen“ — mind kevés volna Berzeviczy Albertnek, ha Mimit ebben a szerepében meglátná. Medgyaszay Vilma úgy készült a szerepre, hogy sorra járta a fővárosi orfeumokat, énekes kávéházakat és mulatókat, szemügyre vette jól a saazonetteket és — pontosan lekopirozta őket! Hogy mennyire sikerült a kópia, azt a budapesti sanzonettek határozták meg. A „Cserelányok“ második előadásán ugyanis testületileg jelentek meg a sanzonettek a Király-szinházban. Három páholyt foglaltak el a szőke és nevezetes Türk Berta vezetése alatt és figyelmesen nézték, figyelték, hallgatták Mimit. Már az első felvonás fölvillanyozta jjket, a második felvonásban pedig ugv tapsoltak, hogy — megrengett bele a ház. Felvonás utón pedig levonultak a Mimi öltözőjébe — egy hatalmas rózsabokrétával. Széles selyemszalag volt a bokrétára kötve és a szalagon ez az aranybetüs fölirás: „Medgyaszay Vilmának, a budapesti sanzo* nettek.“ — „Ha mi igy játszani tudnánk!...“ A „Cserelányok“ sikerének másik részese Sziklai Kornél. A kitűnő komikus, a fél darabot nómbában játsza és a Királv-szinház híres j-zépei közt is illúziót tud kelteni. A prémiéren történt, hogy egy hires kaszinótag, a színház legbenfentesebb babi- tüéiiiek egyike, még mielőtt a nézőtérre ment volna, megjelent a kulisszák mögött, hogy jó estét kívánjon mindenkinek. Bekopogtatott minden öltözőbe és igy eljutott fiihoz is, amelyet a színháznál a „Eedák öltözője“ néven ösmernek. Oda is benyitott, de nyomban becsukta megint az ajtót. Aztán sietve megkérdezett egy öltöztetőnőt:-— Ki az az angyal, aki itt öltözik? Micsoda termet, micsoda derék, micsoda váll! Még nincs rajta a derék . . . óh, óh!. . . Az öltöztetőnő pedig pokoli nyugalommal felelte: — Az az angyal, kérem, a Sziklai ur!... A Magyar Színház szenzáeziója a kis Lakos Vilmácska, a hétéves primadonna. A „Koldusgróf“ óriási sikere jórészt neki köszönhető és a színház aranynyal is fizeti a kis primadonna művészetét. A koldusgróf kis fiának személyesitője öt darab tizkoronás aranyat kap minden előadás után. Maholnap félszázadik előadását éri meg az operett és Vilmácskának kerek kétezerötszáz koronát jövedelmezett. Kornai Berta meg is kérdezte tőle: — Vilmácska, mire kell neked az a sok pénz? — Hát tojalettre, villamosra, meg kapupénzre. Ami pedig megmarad, azt a mama spórkasszába teszi a — hozományomhoz! . . . Vilmácska különben egészen úgy tesz már mint a nagy, a vérbeli primadonnák. Tegnap is ezzel lepte meg Zoltán Jenő igazgatót: — Tessék, kérem, az orvost küldeni az öltözőmbe, mert nagy migrénem vau!! . Es nem lévén tisztában a migrén mibenlétével — egy kis köhögést erőszakolt magára ! . .. Az utolsó szenzáezió ma délután fog kipattanni 3 és 6 óra között. Ez a szenzáezió: egy növendékleány, a Rákosi Szidi szinészis- kolájának ezidei sztárja. Kun Irénnek hívják és Gray Winifredet, a kis szökevényt játsza a ma délutáni vizsgaelőadáson. Igazi: kis-Küry, íiók-Fedák és miniatür-Pálniay ez a leány, akiről sokat fognak még Írni és beszélni. Tegnap délelőtt Beöthy László vezette a .„Kis szökevény“ próbáját. Minden jól ment, csak a csók-duettel volt egy kis baj. A kis primadonna partnere, egy 19 éves fiú alaposan „lecsókolta“ mindig a leányt, de a csók után mindannyiszor eltévesztette a taktust. Beöthy újra, meg újra eljátszatta ezt a jelenetet A csók mindig sikerült, de — utána az ének, meg a táncz mindig hibás volt A nézőtéren volt Sziklai Kornél is és ő vállalkozott reá, hogy a fiúnak megmutatja a dolgot. Felsietett a színpadra és most ő cső-
