Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

1906. március 10. BUDAPESTI HÍRLAP. (68. ez.) 11 A rendőrségen öts2áa dollár -óvadékot követeltek tőle szabadon bocsátásáért, minthogy azonlban csak há­romszáz dollár volt nála, egyelőre a rendőrségi fogság­ban tartották. — (Vihar és égiháboru.) Hamburgból táv­iratozzék: Tegnap reggel óta szokatlan sötétség mel­lett erős szélvihar dühöng. Ma reggel zivatar volt s a villám minduntalan lecsapott-. A tengeren tegnap óta északi vihar tombol. — (Rablótámadás egy gyorsvonaton.) A berlini előkelő társaság körében nagy föltünést kel­tett az a vakmerő rablótámadás, a melyet Zitzevitz- Zezcnov kamarás ellen követtek el a gyorsvonaton. A porosz urakházának tegnapi ülésén az elnök jelen­tette, hogy a kamarás már jobban van. Zitzevitz ka­marást Bergmalnn tanár klinikáján ápolják. Sérülé­sei nem veszedelmesek, mert a golyók csak érintették, de mivel a sebesült már öregember, váratlan kompli­kációktól is keil félni. Tegnap délelőtt, mint Berlin­ből jelentik, a sebesült állapota annyira jobbra for­dult, hogy elmondhatta a támadás történetét. A mikor Ebersvaldeban az étkező kocsihói egy elsőosztályu szakaszba szállott át, az utolsó pillanat­ban egy fiatalember ugrott föl a vonatra s ugyanabban a szakaszban foglalt helyet. Körülbelül huszonöt, esztendős lehetett, arca sovány, föltűnően sápadt, alakja gyönge. Csak később derült ki, hogy a fiatalem­ber elzárta a fülke mellett levő női szakasz ajtaját s közvetetlenül a vészfék alá ült, úgy hogy Zitzevitz nem férhetett hozzá. A kamarás egy regény olvasásába fo­gott s az idegen is olvasini kezdett egy amerikai de- tektiv-regényből A harc egy lokomotivon cimü feje­zetet. Kevéssel később Zitzevitz észrevette, hogy uti- társa, a ki szemben ült vele, revolvert vett elő s a re­volvert a kamarás ellen fordítva, elsütötte. A revol­ver azonban rossz lehetett, mert, bár a golyó a kama­rás homlokát érte, csak kisebb sérülést okozott. Zitze­vitz fölugrott és ártalmatlanná akarta tenni támadó­ját, de csak a revolvert tudta megragadni. A me­rénylő ekközben még négyszer elsütötte revolverét s a kamarás még több kisebb sérülést szenvedett a fején és a nyakán. A merénylő azután a kamarás fejére ütött s igy kiáltott: — Várjál csak, lesz még másképpen is; ha nem maradsz csendben, agyonszurlak. Zitzevitz erre kinyitotta a szakasz ajtaját és a szomszédos női szakaszba menekült. A mikor kinyi­totta az ajtót, a szomszédos szakaszban levő hölgyek ki akarták utasítani, mire a kamarás igy szólt: — Hölgyeim, látják, hogy súlyosan meg vagyok sebesülve. Erre a hölgyek segítségére siettek és bekötözték sebeit, néhány ur pedig meghúzta a vészféket. A mi­kor a vonat már csaknem megállott, a merénylő le­ugrott a vonatról és a Bernau előtt levő erdőbe me­nekült. Mint Berlinből táviratozzák, a rendőrség azt hiszi, hogy a merénylő Hermig rablógyilkos volt, a kit. még mindig hiába keresnek. Tegnap rendőrségi tisztviselők elmentek arra a helyre, a hol a merénylő tegnapelőtt este bűntettének elkövetése utá'a a vonat­ról leugrott. Egy csendőr gipszlenyomatot akart ké­szíteni a merénylő lábnyomáról, a mi azonban a ho­mokos talaj miatt nem sikerült. Megtalálták a me­rénylő revolverét is, a mely egészen közönséges rossz fegyver, a milyen Berlinben hat márkáért kapható. Ez az oka annak, hogy a sérülés, a melyet a kamarás homlokán szenvedett, nem veszedelmes. A rendőrség megállapította, hogy a töltés, a melyet Hennig ládá­jában talált, teljesen beleillik a revolverbe. — (Szerencsétlenség; egy iskolaépítésnél.) 'Anverszböl jelentik, hogy egy épülőfélben levő iskola­épület beomlott, miközben öt munkás életét vesztette és több megsebesült. — (Fölrobbant katonai léghajó.) Bómából jelentik: A minap nyolcszáz méternyi magasságbaa fölrobbant egy katonai léghajó. A robbanás következ­tében egy kapitány, nyolo katona és több polgárember megsérült. — (Tűz egy fűrész-gyárban.) Ungvárról je­lentik: Ma hajnalban kigyuladt a gelsei Guttmann Izidor bérletében lévő kincstári fürészgyár. A tűz az összes gépeket tönkretette. Egy xnunkásfiut, a ki a padláson aludt, eltűnt. A tűz átterjedt a szomszé­dos mümalom raktárára, a hol nagymennyiségű liszt és gabona égett el. A raktár még moßt is lángban áll. A kár 400.000 korona. — (A rendőri tanuk.) Tegnap a budapesti büntetőtörvényszék hivatalos hatalommal való visz- szaélés miatt hivatalvesztésre és fogházbüntetésre Ítélte Suhai József 1016. számú rendőrt. Suhai a maga mentésére több tanút hozott, köztük két rendőrt, Agárdi Aladárt és Csizmadia Józsefet, a kik olyan szembeszökően valótlan vallomást tettek, hogy a törvényszék esküre sem bocsátotta őket. Boda Dezső főkapitányi helyettes, mint a rendőri sajtó­iroda jelenti, ez ellen a két rendőr ellen megindította a fegyelmi eljárást s be fogja kérni a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyvét is. — (Mulatság.) A Mimóza-társaság március 10-én az erzsébetvárosi kör összes helyiségeiben (Royal-szálló) a napközi otthon javára hangverseny­nyel egybekötött zártkörű táncestét rendez. A hang­versenyen közreműködnek Z. Bárdy Gabi, Fries Aranka, Bőszért Lidi, Rátkay Márton és Tarnay Ernő. A hangverseny este kilenc órakor kezdődik. •— (Munkás-zavargás.) Egerből táviratozzák: Itt az a hir volt elterjedve, hogy Hevesen a munkások mozgalmat indítottak a napszám emelése végett és néhány gazdának be is verték az ablakait. Esetleges zavargás megakadályozása végett innen egy század katonaság Hevesre indult. ■— (Lengyel munkások kiutasítása.) Ber­linből jelentik nekünk: A déli külvárosokból töme­gesen utasítják ki a lengyel munkásokat, még éjnek idején is kiszedik őket ágyukból Ó3 a legközelebbi éjjeli vonattal elszállítják őket Orosz-Lengyelor- szágba. A munkások nem szegülnek ellene a kiutasí­tásnak.-— (Útonálló házaspár.) Déváról jelenti tu­dósítónk: Stark József bányász Petrozsényből Ló- nyára igyekezett; útközben egy házaspár csatlakozott hozzá. A mikor egy erdő szélére értek, a férfi meg­ragadta Starkot s pénzt követelt tőle, az asszony pedig késsel összeszurkálta a szerencsétlen embert. A bányászt másnap reggel vérbefagyva huszonkét szúrással találták az erdő alján. A csendőrség már nyomában van az útonálló házaspárnak. — (Tűz.) Kossak József fővárosi fotográfus Kossuth Lajos-utcai műtermében ma délután rövid zárlat következtében tűz támadt. A tűz, a melynek ke­letkezésekor éppen egy uj házaspár fónyképezíette le magát, három perc alatt elpusztította a műterem minden fölszerelését. A kárt még nem állapitották meg. Sérülés nem történt­— KINCSES KALENDÁRIÖM. Tisztelt elő­fizetőink szives figyelmébe ajánljuk, hogy az előfizetés megújításakor ugyanazon az utalványon, a melyen a Budapesti Hírlapért járó összeget beküldik, az 1806-ra szóló Kincses Kalendárlomot Is meg lehet rendelni. A Kincses Kalendáriom, a mely az Idén a tizedik év­folyamába lép, megjelent s ára keménykötésben 2 kor. — Mocca-kávé ered. háncs, zsákban 4‘/a kgot. K. 16.20, küld bérm. Fratelli Deisinger cég Fiúméból. Fióküzletek Bpesten (Andrássy-ut és kir. bérpalota). — Szép arcbőre lesz, ha a Földes-íélei Margit-krémet használja, sohasem árt. Ára 1 kor. a gyógytárakban. — Háziipari cikkek legalkalmasabb húsvéti aján­dékok. Vadász-utca 7. szám. — Dr. Kovács kézpaszta 3 nap alatt a kezet sima és fehérré varázsolja, ára 1.20. Gyógytár Gyár-utca 17. — A modem gyógyszerészet egy nagyon finom készítménye kapható végre Magyarország minden gyógyszertárában is. Ez a készítmény a Seott-Emul- bíó, mely csukamájolajból készül, mész- és nátronhy- pophosphit hozzáadásával. Minden betegségnél, mely­nél eddig a csukamájolaj javasolva volt, alkalmaz­ható a Soott-Emulsii, mivel az könnyen emészthető és kellemetlen utóize nincsen. — Oberndorf! répamag Teleki Arvéd gróf uradal­mában, posta: Konca. — A Magyar Folyam- és Tengerhajós r.-t. köz­hírré teszi, hogy Ó-Futak állomást a javult vízviszo­nyok következtében március 10-én az összforgalom Számára megnyitja. — Az Első cs. klr. szab. Dunagőzhajós-társaság közli, hogy Érd állomást f. hónap 9-én az összforga- lomra nézve megnyitotta. Prielle Kornéliáról. — VéJce, 190G. március 3. Sz. B. — Budapest, márc. 9. Kétszer voltam életemben az elhunyt nagy mű­vésznő vas-utcai otthonában, s kétszer beszéltem vele. ö művészetének fénypontján állva, életének alkonya felé közeledett, én pedig akkor serdülő ifjú; be­szélgetésünk e korkülönbség által megokolt tárgyak­ról, kevés szóból állott. Bégen történt ez, a részletek már elhagyták emlékezetemet, de a környezet, a fala­kon elhelyezett hervadt sok koszorú széles, szí ne$j sza­lagja, nagy emberektől kapott emléktárgyak, de külö­nösen a nagy művésznő látása színfalakon kívül, — emlékszem, — mély benyomást tettek rám. Egyik lá­togatásom állt almával ott találtam Feleki né Mun­kácsy Flórát is, kinek már öregedő vonásairól még gyennekszemem is a hajdani üde báj nyomait igyeke­zett leolvasni. A két művésznő között élénk beszél­getés támadt, melyből kulisszatitkok sem hiányzot­tak; — én pedig kipirulva, tátott szájjal hallgattam, szivem dobogott a fölindulástól, mintha az Qlim- pusba engedtek volna pillantani egy résen át, hol az ó-kor istenei hétköznapi hangjukon beszélgetnek. Ma, midőn a közönség Prielle Kornélia frissen hantolt sírjánál áll, kiben a magyar nagy művésznőt a müveit úri hölgyet, s egyikét amaz utolsóknak, kik még kezdetleges színészetünk tövises útjait is bejár­ták, kiknél a szinpadi hatást kizárólag művészetük idézte elő, mert előadásaik kezdetleges színtere a ha­tást csak ronthatta, —sorakozom az elvesztőt őszin­tén fájlalókhoz, s ez érzésemet még mélyebbé teszi a személyes ismeretség, bár jelentéktelen, kicsiny em­léke, melyből bevezető soraim szóltak. E visszaemlékezés csak nekem lehet becses, mint életem naplójának egy kiszakított lapja, de néhány levél, mely a nagy művésznő kezeirásáyal birtokom­ban van, s jellemét, gondolkozását tartalmával több oldalról megvilágítja, általánosabb érdekű. Boldogult anyám hagyatékában találtam őket, törtépetük itt következik. A múlt század első félében a magyar színmű­vészet és családom története több helyen érintkeztek. Szépatyám Kassán volt Tália meghonosodásának lelkes úttörője s a fejlődő, szinésztehetségek mecé­nása; nagyatyám pedig Debrecenben,. a kissé bizal­matlan előkelő társaságban egyengette az utat, me­lyen az átvonuló szintársulatoknak kopott díszletek­kel, de sok nemes lelkesedéssel megrakott szekere érkezendő volt. Mindkét ősöm az erkölcsi támoga­táson kívül anyagilag is áldozott, hogy a nemzeti eszmék terjesztésére felette alkalmas magyar színmű­vészet a vidéken meghonosodjék. Természetes, hogy az érkező színigazgatók társulati uk „parádés“ tag­jainak kíséretében mindig tisztelegtek . a mecénások­nál. így került — nem tudom melyik igazgató kí­séretében —- a kis Prielle Kornélia Debreceniben nagyatyám házához. A disztingvált kis művésznőt nagyatyám, mikor házánál az uritársaság össze­gyűlt, meg is hitta estéire, hol szavalataival s kel­lemes csevegésével a vendégeket elbájolta. Anyám, ki ekkor fiatal leány volt, itt ismerkedett meg vele. Ez ismeretség volt előzménye az érdekes levélvál­tásnak, mely a mecénás leánya s a művésznő kö­zött kifejlődött, s melynek néhány töredéke fekszik e percben előttem. Ma már mindannyian a túlvi­lágon vannak. Bár ott, hitünk) szerint, az innen el- költözöttek teljes egyenlőségben jelennek meg, nem egyengették-e a régi pártfogók ott is a niost érkező Prielle nemes lelkének útját az örök boldogság felé2 „A ki szeret, az hivatva van elnézőleg sze­retni, hilbáim dacára is, melyek nem a szivemben fészkelnek, hanem ügyeim, gondjaim nyűgéből ter­jednek“, — írja 1879-ben eigyik levelében. Azok, kik közelebbről ismerték, tudják, hogy finom érzéssel teli lelkének sok szenetetre, de kevés elnézésre volt sziilo-ége. E levélben fényképét ígéri, die várja az alkalmat, hogy Debrecenbe menjen, mert csak az ottani fényképész, Pondy, tudja ötét „előnyösen állítani.“ Egyelőre nem ér rá Debrecenbe utazni, mert nincs ideje s „talán, teszi hozzá, a világon senkinek sem halad az idő annyira, mint nekem.“ 1898-han Debrecenben volt, mint irja:„hos3Zu szünetelés után Debrecenbe jutottam a százéves ün­neplésre és büszkén éreztem magamban, hogy az én még miniig mozgó alakom a letűnt száz évből többet félszázadnál képviselt, mert hát éppen 53 év előtt léptem fel ott először.“ El van ragadtatva Debrecen fejlődésétől s még teljesen ott elért diada­lainak hatása alatt áll. „Csak úgy reszket belé a szivem, mikor uton-utfélen felhangzott az a ma­gyar tempó. hangokban és alakokban.“ M’ajd öröni- ittasan folytatja: „olyan történt itt velem, a mire még nincs példa: az egész közönség felállva üdvö­zölte kilépésemet.“ A természetes női hiúság, mely megdkolt külö­nösen azoiknél, leiknek nehéz feladata a nagyközönség tetszését megnyerni, — sajátos nőies kedvességgel nyilatkozik meg levelei több helyén, különösen hol kora s lábgyengesége okozta erősödéséről ir. „Ez még csak tűrhető volna, — írja 1883-ban Budapest­ről, — mert miért maradtam volna csak én kivéte­lesen lenge alaknak? Azt mondják, hogy koro© álla­pothoz jobban áll némi izmosodás; hanem még min­dig tevékenységre vágyó szellemem is hollóba vonult e miatt s ez, megvallom, sok bánatot szerzett ne­kem. Alig játszottam a télen vagy néhányszor.“ Le­vele szerint megkísérli még egyszer magát ismét karcsúvá tenni, ha pedig éppenséggel nem lehet, búcsút veszek tőle (karcsúságától) a jövő életre, melyet a Gondviselés számomra még kegyesen meg­hagyott“ Egyik legérdekesebb levele, melyben két ide­gen művésznőről: Sarah BemharJról és Dúséról, s

Next

/
Thumbnails
Contents