Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
tanár ember, Petőfi tanulmányomból, hogy valamit röviden még elmondhassak. Petőfi szellemétől lelkesítve, az ő költeményibői idézve, tehetjük hazánk földrajzának | tanulását és tanítását hasznossá és élvezetessé. Szerény véleményem szerint azt hiszem, ha egyátalában van jogunk a tanításért valami kis érdemet is magunknak tulajdonítanunk, azt nem annyira a készen talált tudománynak tovább adásáért, de elsősorban a magyar ifjúság jellemének kialakításáért remélhetjük. A mának magyar ifjúsága kell, hogy a szabadság egyik dicsőséges héroszát bámulja Petőfiben és tudja róla, hogy müveivel, örök időkön keresztül, fáklyavivő lészen a jövendőnek még bizonytalan, homályos utain. Kinek versei annyi bizalmat csepegtettek az elcsüggedt nemzetbe s kívülről tudta mindenki, mielőtt nyomtatásban megjelentek volna, kell hogy ránk hatással legyenek örök időkön át. Kinek keblét a Horatius-féle ars triplex, hármas érez övezte, amelynek keretében lelkét szüntelenül az emberiséget boldogító s a magyarnak szinte szentháromságát képező : szabadság, egyenlőség és testvériség érzete dagasztotta, méltán állítható a magyar ifjúság elé Pharos- fény gyanánt. Ha megértjük és szeretjük Homéroszt, az Ulisszes, Vengiliust az Aeneas, Shakespearet a Hamlet, Geothét a Faust alakján keresztül, csak akkor tölthet el mint magyar embert igazi önérzet és méltó öröm, ha első sorban azzal dicsekedhetünk, hogy nemcsak megértjük, de együtt érzünk azzal, aki mint Aphrodite a vizekből, a magyar mezők hullámzó buzaka- lászai közül emelkedik ki, a magyar föld friss illatával. Kinek költeményeiből kaleidoskópium szerüleg, mint valami tükörben látjuk megelevenedni a világot s a mozgó körképen kidomborodni hazánkat, amelynek mint az igazán szép és élethü festmények hátterén a felhőkből kibukkanó Napnak képe is látszik, amely megvilágítja a költő jelmondatát: „Tiéd vagyok Hazám, e szív, e lélek, Kit szeretnék, ha tégedet nem szeretnélek Nő búm, ha sötétedni kezd, Hazám fölötted“. A cuique suum, adjuk meg mindenkinek a magáét elvnél fogva, szépnek Írjuk le az országot, ahol Goethe szerint a czitrom virul, de ugyancsak nem felejtjük el megkérdezni, hogy is mondja Petőfi a „Lehel vezér“ cimü költeményében:
