Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
.cpuij^n i/UlUfc. n L/dtUdilib Ci> írvdlUS legendája tulajdonképpen a vágyak fantasztikuma, mosolygós álom, vagy talán kétségbeesett kitörés, amely kaczagva siratja meg az ember reménységnélküli szerelmét. Mintha a földtől akart volna szabadulni az ember, mintha a repülés a világ fölötti abszolút uralmát jelentette volna, — úgy kívánta, úgy akarta. És azt képzelte, hogy a repülése közben Petoflné „testvéri szózata“. (Irta: Váradi íntal. (Utánnyomás tilos.? Abban a csodálatos időben, mikor a költő szerint „hőssé lett a gyermek“ — lángok csaptak ki a poéta-szivekböl s elárasztották az országot A kor és a költő egymásra hatnak és egymást egészítik ki. Ha Petőfi nem olyan forrongó időkben él: harczi dalai visszhangla- lanul pendülnek el, vagy meg sem irja azokat. Talán meg sem születik a Talpra magyar... Viszont a honvédeknek kiosztott harczi dalok ezer ellenség halálát jelentették. Es ebben a legendás időben minden asszony csodálatos példáit adja a honleányi buzgóságnak. Százezrekre megy a nők által összegyűjtött pénz, sebkötő, ruha és egyéb segítség a honvédeknek. Az akkori lapok hasábjai nem győzik nyugtatványozni a beérkezett adományokat és köszönni a lelkes asszonyoknak, lányoknak a munkás szerzést, gyűjtést és részvételt az ország dolgában. Hogyan maradhatott volna valaki hátra, mikor Isten után a hazája volt a szentsége minden magyar háznak ? . . . És mint a világítótorony a viharban, áll a vészek közepette mennydörgő szavával Petőfi. Az ő dala legmesszebb hallszik, az ő kiáltása mintha megremegtetné a haragos eget magát Lelke lángoló darabjait dobálja széjjel a hazá- oan és vértanusága pecsétjét nyomja dalaira. Elvégeztetett. az alom uiegojgasa. A nagy merészek és a szenvedélyes munkák korszaka. A Wfighteké, a Fahrmané, a Blérioté és a Lathamé. Az emberi genienek és a titánakarásoknak ra násza. A semmitől vissza nem riadó. És a nagy méréseknek az ideje, amelyből kivillannak a halállal játszó hősök alakjai. Csodálatos a bátorságnak, az elkeseredett vakmerésnek az a láza, amely a repülés problémájának Hogy maradhatna mögötte az, akihez minden érzésével ragaszkodik, akiben megtalálta lelke jobb felét? Szendrei Julia, a százezrektől irigyelt asszony méltónak mutatkozik férjéhez a vihar rémes napjaiban. Ott áll mellette és viszhangja az ő énekének. Imé, közlöm egy szózatát, mely mint kortörténeti emlék, de mint a Petőfi-relikviák egyike is megérdemli a figyelmet s mely elkallódnék a feledés éjjelében, ha minduntalan nem ujita- nók fel s nem figyelmeztetnők rá hazánk ifjúságát. A „Szózat* a Hivatalos Közlöny 1349-iki 74-ik számában jelent meg és április nyolcza- diki dátumot visel. Czime: „Tesh’éri szózat Magyarország hölgyeihez.“ „Hazám hölgyei! Testvéreim! Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk. És ha a közelgő elhatározó perezben megóv bennünket a magyarok Istene az elcsüg- gedéstől, azt ezereknek örömrivalgása fogja követni, amellett tudatja a világgal, hogy közös egyetértéssel harezoló népünknek sikerült szabadságát kivívnia. Drága árt kell bár adnunk, életet és vért áldoznunk érette, de ha végre győzünk: győzelmünk nagyszerűsége sokkal fogja felülmúlni szenvedéseink nagyságát. De hogy ez lehetséges legyen, hogy ezt mielőbb elérhessük, ehhez mindnyájunknak közremun- kálása megkivántatik. Igen, mi nők is, kik ha nem liarczolhatunk a csatatéren, annál többet jeientösebo lesz ez az jelenet, mint a napóleoni Waterloo. A repülés hősei pedig emberileg nagyobbak, sokkalta nagyobbak, mint lesznek azok, akiknek már csak tökéletesíteni kell a motoro kon, hogy csakugyan repülni tudjon az ember. Az eredmények pedig, amiket eddig elértek, máris csodálatosak és sok nagyszerűséget a méhükben hordók. A legtehetünk saját körünkben, mi is szilárd lélekkel tudjunk most nélkülözni mindent, minek föláldozásával a közös erőt szaporíthatjuk; családunkat, vagyonúnkat tudjuk önként hozzátenni a nagy árhoz, mellyet hazánknak szabadsága kíván. Elég sokáig maradtunk érzéketlenek hazánk szenvedései iránt. Elég soká mellőztük honleányi kötelességeinket, most már kétszeresen kell leróni tartozásunkat. Bűnhődnünk kell az elveszett múltért s méltókká tenni magunkat a jövőre ! Nyújtsunk segédkezet lelkes honfiainknak, kik megvetve a halált, békével tűrve minden nélkülözéseket, őseinkhez méltólag: lélekben véres boszuval szabadságunk ellenei iránt s kezökben öldöklő fegyverrel léptek ki síkra megszerezni Ilonunknak a szabadságot, mi neki szükségesebb, mint nekünk a lég, hogy élhessünk s a virágnak a napsugár, hogy virágozhassák ! S e nagy czél kivívására szükség van mindnyájunkra, mindazon áldozatokra, melyekre képesek vagyunk! S ezt nem szabad most egy pillanatra sem felednünk, lelkiismeretesen kell teljesítenünk a legcsekélyebb részletekig, mert csak így teremthetjük össze a megkívánt egészet. Ha valaha; úgy bizonynyal most van azon kor, midőn női kezek és női lelkek használhatnak a hazának. S nem dicső eszme-e ez ? Használhatni hazánknak, a szép, dicső Magyarországnak ! ? . . . TI sokan, kik már elvesztettétek min- denteket, kik nem birtok egyébbel szenvedés-
