Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

* (Petőfi.) Annak a könyvsorozatnak, amely Evdrődi Sándor és dr Ferenczi Zoltán szerkesztésében, a „Petőfi-könyvtár“ címén, a Petőfi-ház javára tavaly óta meg jelen, különösen értékes gyöngyszeme bukkant fel; a sorozat 13-ik kötetében ugyanis Palágyi Menyhért Petőfi, címen Petőfi költészetének méltatását adja. Gyulai Pál alapossága, kritikai elmeéle és a nemrég elhunyt Meltzl Hugó rajongása fogott össze Palágyi tolla alatt, amikor ezt a tanulmányát megírta; ugyanaz a megbecsülhetetlen tulajdonságok szülötte e könyv, amely tulajdonságoknak a szerző másik, Madách Imréről való munkáját is köszönhetjük. Vártuk ezt a könyvet; vártuk, mert, noha a Petőfi-kultusz a hivatalos irodalom részéről is soha oly erőteljes nem volt, mint épen manapság, akadt olyan tekintélyes hang, amely Petőfit ma élő poéta mellé állította, az élőt nagyobbitandó; de akadt olyan hang is, amely egyenesen megtagadta Petőfi költészetének művészi vonását. Szívesen elismerjük, hogy mindé tévedés egyrészt jóindulatból, másrészt jóhiszeműségből eredt; de mert tekintélyes tollak tévedései voltak, kétszeresen örülünk Pa- j lágyi könyvének, amely egyformán alapos, tudó- i mányos bizonyítéka Petőfi egyedülvalóságának és művészetének. Palágyi módszere deductiv; — mindig Petőfi verseiből indul ki; állitásainak minden szögét Petőfi verseiből veszi akkor, amikor be akarja bizonyítani, hogy Petőfi nemcsak a magyar, de a világirodalomnak is egyetlen jelensége. „Az a kérdés“ — veti fel Palágyi — mi az ő páratlan eredetiségének titka? Ez az a kérdés, amelyre felelnünk kell, ha Petőfi művészetét jellemezni akarjuk; mert nyilvánvaló, hogy a „népies“ és a „népnemzeti“ általános szólamokkal Petőfi eredetiségét valósággal megvilágítani nem lehet.“