Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

1 Petőfi.

Budapest, aug. 30.

Gyors szárnyalással röpül az idő fölöttünk. Immár hatvan éve annak, hogy Petőfi Sándor halott. Még élnek aggastyánok, a kik látták és ismerték a titáni költőt s a közvetet-lenség. friss erejével érezték a tüzet, a mely benne lobogott. De ő már hatvan éve nincs többé.

Születése és halála közé alig esik .harmadfél évtized s költői lángolása, miglen élt, álig néhány esztendőre szorítkozott. Mégis elborította fényével az országot s a magyar nemzet örök dicsősége, hogy ólt, hogy e ragyogó elme belőle sarjadt, s hogy lelke összeforrt nemzetével, a melynek világraszóló, halhatatlan emléket állított költészetében.

Más ifjú az ő kőkábán legföljebb csak készül az életre.' Petőfi ellenben j huszonhaté vés korában már meghalt és már betöltötte nagyszerű hivatását. Lelkének pazar kincseit kiöntötte, élt, hevük, küzdött és meghalt a hazáért. Ez volt a dicső'pálya, á melyet hőn óhajtott s a mélyet ihletett lélekkel megálmodott. Az ő élete és halála: a legszebb, a legtökéletesebb költemény, tele mélységes tartalommal és megrázó igazsággal,, mint Petőfi egész költészete.Hányszor idézzük őt! Hányszor gyönyörködünk bájos, ötleteiben, csodás szépségű nyelvében, poétikus hasonlataiban, megkapó gondolataiban! Hányszor fievülünk a hazaszeretetnek ama réligiÓ- szerü rajongásán, a mely Petőfi költészetében és az ő egész egyéniségében mégnyilatkozik ! Petőfi Sándor' lelkének ne: més tartalma, 'költészetének minden szépsége és drágasága a nemzet köztudatába ment át s eleven életet él,: mint emelkedett gondolatoknak és érzelmeknek forrása, mint ábránd,'mint emlék.- mint a nemzeti eszmének részé és hatalmas kifejezése s mint büszke öntudat, a mely a nemzet önérzetét és erejét fo-