Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

8

BUDAPESTI HÍRLAP (180. ez.)

1909. julius 31.

vezér Haragosan a tartalékhoz rendeli. Később különböző helyen látták, az ágyuk mögött, a falu fölött, majd a faluban a fogadó udvarán, hol szekere volt. Figyelte az ütközet menetét és jegyzőkönyvébe Írogatott. Három-négy óra körül délután, mikor Keresz- túrról egy javított hatfontos ágyút hoztak, — Lengyel dr. följegyzése szerint — ezzel szembe jött a költő a faluba, a fogadó felé sietve. Míg Lengyel a sebesülteket kötözte, megpillantja egy fél óra múlva Petőfit, a mint a lövés távolságán kívül állva a rombadőlt és elpusztított falu egvik megmaradt sütőkemencéjén ül s onnan nézi a csata menetét és ott jegyezget. Majd elhagyva helyét el-eltávozik, hogy jobb áttekintést nyerjen, de mindig visszatér és szinte gyönyörködik benne, mint szedegetik össze a székely fuvarosok a lecsapott ágyúgolyókat. Ekkor véresebbé lesz az ütközet, sűrűbben hozzák a sebesülteket. Petőfi ekkor a falu elé megy és egy ott folyó árok karfájára dőlve szemléli a csatát. Félórát időzik ott, mig tőle nem messze egy öreg ágyú sikeresen lövi az oroszokat. Az ellenfél pedig keményen viszonozza e helyre az ágyúzást és egy golyó harminc lépésnyire a költőtől lecsap. A fölvert por elfödi Petőfit, majd eloszlik és ott látjuk a költőt, mint zubbonya ujjával szemét hosszasan törülgeti. A por szemébe hatolt. Erre a falu vetéskapujához megy és elmerül a csatasik szemlélésébe, a hol szomrouvá lett már minden! Az ellenfél a kémszemlére küldöttek révén meggyőződött, hogy Bem teljes hadereje az, mely harcban áll s magyar segitőcsapatok nincsenek sehol; mire az orosz heves kibontakozást kísérel meg. Közben kitör a nyári zivatar is, mely honvé- deink szerencsétlenségére a fölkavart port szembe hozza. A magyar sereg jobb szárnyának megkerülésével pedig a hősies küzdelem, mely egész napon át tartott, az ellenfél javára dől el.

E döntő támadás öt és hat óra körül történhetett. Rémes orditozással vetik magukat a bősz kozákok honvédőinkre, egy hatalmas raj pedig egyenesén Petőfi tartózkodásának helye felé tart.

Lengyel dr., ki e végzetes pillanatban a vetés- kapunál merengő Petőfi mellett ellovagol, figyelmezteti az alig ezer lépésnyire lévő veszedelemre.

— Potomság! — válaszolta a költő és helyén maradt. De ekkor már a balszárny is megingott s Bem egész táborkarával menekült.

A csata eldőlt.

E perctől fogva a Petőfire vonatkozó adatok nagyon hézagosak.

A tüzérség és gyalogság a hegynek, az erdő felé igyekszik. A lovasok az országúira kivergődve, Héjjasfalva irányában törtetnek előre két ezred orosz dzsidástól követve. Másik kozák lovas-csapat pedig a Küküllő partján vágtat, hogy átvágva a folyón, a menekülők elé juthasson. Fehéregyházán felül csakugyan az országutra jutnak és bekerítik mindazokat, kiknek idejök nem volt e rettenetes körön kívül jutni.

Petőfi, mint gyalogos, kétségkívül e körön belül maradt.

Valószínű, hogy a veszedelem komolyságát látva, a vetéskaputól a fogadó udvarába szekeréhez sietett. De a szekeret nem találhatta, mert a rettentő izgalomban a kocsisok is elhajtottak már.

Ezután történhetett az, a mit a megmenekült Gyalohay Lajos a költőről elbeszélt s a mit Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza harmadik kötetében közöl.

Ugyanis Gyalokay a honvédeket, a mint a faluból kivergődött, sorakozásra vezényli, de siker nélkül. A halálos rémület, az életmentés ösztöne fölbontotta a fegyelmet. Ezzel Gyalokaynak nem marad egyéb hátra, mint hamarosan intézkedni saját élete megmentéséről. Jól rejtett kocsijához igyekezik; ekkor találkozik a menekülő költővel, ki hajadon fővel, sapkáját kezében tartva, futott. Gyalokay megállítja :

— Jer velem, — mondja Gyalokay, — kocsim ott van a bokrok közt. — Kezét megragadva, vonja magával.

Petőfi keserűen főikacag r

— Azt hiszed, van ebben a pokolban olyan bolond, a ki helyt merne maradni? Kocsisod is elfutott, — s ezzel a Tohanó lovasságra mutat — itt nincs szabadulás, menjünk a jobb oldalra; ott tán menekülhetünk.

I . Látva, hogy Gyalokay habozik, kirántotta kezét«

— Itt nincs idő a gondolkodásra, én megyek.

Isten veled!

Ezzel leszökött az országutról, a hegy felé menekült. Gyalokay többó nem látta.

Gyalokay megmenekült. Petőfi az előtörő kozákok bekeritő gyűrűjébe szorult s mint gyalogos,- ott veszett, akár az országút irányában menekült, akár az ugaron át a hegy felé igyekezett.

Lengyel pedig, az országút egy magaslatánál megfordulva, állítólag még egyszer látta a költőt „fedetlen fővel azéteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyban.“

A csata után Luders belovagolta a csatasik'ot; a Lengyel emlitette helyen az orosznak egy halott tiint föl az ut mellett, kinek ki voltak forgatva zubbony- és nadrágzsebei, a körülötte szétszórt írások hevertek. S mint Lüders visszaemlékezhetett, lóhátról nézve szőkének mondotta a halottat hegyes szakállal. Dsidaszurás volt a mellén.

Ez Petőfi lehetett.

Hogy szőkének emlitette Lüders, lehet, hogy nem emlékezett élesen, határozottan az elesettre. Utóbb tudta meg, kit veszi tettünk ét mi Segesvárnál. Lelhet, hogy a fölvert por fedte be sötét hajzatát, de valószínű, hogy az alig huszonhat évet élt költőnk volt.

Ez a bizonytalanság és Petőfi után való kutatások, egyéb más megjegyzéseket is fűznek a költő halálához. Természetesen nem igen fogadhatók el. Részint, mivel a költőt összezavarták másokkal, részint, mivel a menekültek többnyire lovasok voltak, kik nem láthatták az elmaradt Petőfit.

Egyedül egy Szhurha nevű közhuszár elbeszélését sorolom a föl jegyzettek közül « hihetőbbek közé, mivel Szknrka is elmaradt a menekülőktől, mert vérző lova nem bírta annyira a futást. A huszár az országúton igyekszik előre sebzett lován, mikor beéri a hajadon fővel futó költőt. Kengyelébe emeli s vágy- két puskalövésnyire viszi. Négy orosz követi őket, mire Petőfi elbocsátja a kengyelszijat s leugrik;

— Bocsáss! Engem az Isten sem ment meg! Balfelé a kukoricásba futott he, alig harminc lépést tehetett azonban mindössze, mikor az első két kozák utána ua-rat. Petőfi megáll, szembe fordul, mire az egyik lovas kardcsapást mórt fejére. A másodikra elesett, a földön még egy harmadikat mértek reá.

Szkurka, ki agyontaposva bár, de mégis életben maradt, ime, igy említi a költő utolsó pillanatait.

E szerint tehát a költő eleste nem az országúton, hanem attól balfelé történt.

És ezzel nemcsak a költő halála, de örök nyugalma helyére vonatkozóan is megoszlik a vélemény. Mert két honvédsir van ott. Melyikben nyugszik a költő? Bizonyosan nem tudjuk.

Az tény, hogy ott veszett a csatasikon, bennrekedt a kozákok bekeritő gyűrűjében, kik Skariatin eleste miatt kegyelmet nem igen adtak.

Ott veszett és a menekültek, kik Vásárhelyen gyülekeztek, szivszorongva visszavárták Petőfit. S valahányszor egy kard megcsörrent a hadiszállás lépcsőjén, vagy egy szekér állott meg, kétség és remény között siettek ajtó s ablak felé. a visszatérőben Petőfit remélve. ♦

Hiába. Hogy élve itt is, ott is látták Petőfit a segesvári csata után, az a nép hitének bizonyult. Egy legenda-kör keletkezett alakja körül, mivel nem bir- ták, nem akarták elhinni, hogy Petőfi életben nem lenne többé. Erre mondotta Arany János találóan tanítványainak:

— Fiaim, lehetetlen, hogy Petőfi él, mert a ki úgy szerette hazáját, mint ő, ha élne, még a csillagos mennyországból is leszállna hozzánk!

1849 julius 31-én jóslátó szavai szerint ott

esett el a harcmezőn, e napon szentelte föl szelleme a héjjasfalvai és fehértem'plomi síkokat — hatvan esztendővel ezelőtt.

R. P.

— (Személyi hírek.) Ferenc Szalvátor királyi herceg, mint távirat jelenti, ma Ischlbe érkezett. — Montecuccoli gróf, tengerészeti parancsnok, mint Triesztből jelentik, ma reggel Becsbe utazott.

— (A hajmáskéri céllövő-gyakorlat.) Veszprémből jelentik: A hajmáskéri céllövő-gyakorlat tanulmányozására ma Veszprémbe érkeztek Va- resanin és Vinzor táborszernagyok, 25 altábornagy

és tábornok, számos vezérkari tiszt és a külföldi katonai attasék. A katonai személyiségek a városban vannak elszállásolva, a honnan naponta kirándulnak Hajmáskérre.

— (Lipót Szalvátor szemleutja.) 'Szerajevóból táviratozzák: A tuzlai lakosság Lipót Szalvátor kir. herceget érkezésekor lelkesen fogadta- A várost föllobogózták. A kir. herceg tegnap elutazott Tuzlából. — Becsből jelentik: Lipót Szalvátor kir. herceg, tüzérségi főfelügyelő, a ki ez idő szerint Boszniában van szemleuton, augusztus 8-án tér vissza onnét Becsbe s mindjárt a következő napon, augusztus 9-én több napra terjedő szemleutra Magyarországra jön. A kir. herceg legelsőbben Kassára megy. A király születése napján Lipót Szalvátor kir. herceg ismét Bécsben lesz.

— (A román trónörökös fia Borszéken.)

Fi agy váradról jelentik nekünk: Ferdinand román trónörökös fia, Károly román herceg, a ki tudvalévőén Magyarországon időzik, a minap kirándult Borszék fürdőhelyre. A fürdőhelyen a román herceg Hamza Miskival, Tisza Kálmán hires cigányával huzattá magának a magyar nótákat, a melyeket nagy kedvteléssel hallgatott.

— (Edvárd király elmaradt látogatása.) Ischlböl jelentik nekünk: Edvard angol király lancasteri herceq néven két hét múlva Marienbadba érkezik. Már most egészen bizonyos, bogy Edvárd király az idén nem látogatja: meg Ferenc József királyt

— (Alfonz spanyol infáns házassága.)

'Alfonz spanyol infánsnak 'Beatrix kóburgi hercegnővel való házasságáról, a mely miatt Alfonz spanyol király az infánst tudvalévőén megfosztotta in- lánsi rangjától és cimétől, a berlini Lohalanzeig er. a következő érdekes részleteket közli: Alfonz király kezdetben nem ellenezte az infáns házassági tervét, sőt ő maga fordult táviratilag a bambergi

érsekhez diszpenzációért, a melyre a katolikus infáns és a protestáns hercegnő házasságkötésénél szükség volt. A fiatal pár a spanyol király esküvőjén ismerkedett meg és

Alfonz infáns engedelmet kapott, hogy a hercegnővel levelezzen. Később a toledói katonai akadémiára: került s csak 1907-ben Szan-Szebasztiánban látta újból a hercegnőt. Beatrix hercegnő már régebben kijelentette, hogy nem hajlandó a katolikus hallásra áttérni, de beleegyezett abba, hogy gyermekei a katolikus vallásban nevelkedjenek. Az anyakirályné szintén beleegyezett a tervezett házasságba. Kevéssel utóbb Alfonz király maga kérte meg a hercegnő kezét unokatestvére számára s kijelentette, hogy a: valláskülönbség nem fog nehézséget okozni. Később azonban, mikor visszatért Madridba, Maura miniszterelnök közölte a királlyal, hogy a valláskülönbség elháríthatatlan akadály és a kormány semmiesetre sem egyezhetik bele a tervezett házasságba. A fölmerült akadályok folytán a hercegnő fölajánlotta az élj egyezés fölbontását, de Alfonz infáns erről hallani sem akart. Határozott föllépése annyira megtetszett Alfonz királynak, hogy magánúton iámét maga; kérte a szükséges diszpenzációt a bambergi érsektől. A mikor a diszpenzáció megérkezett, Alfonz infáns julius 15-én megtartotta esküvőjét. Az esküvőt kezdetben titokban akarták tartani, de a spanyol lapok indiszkréciója révén tudomást szerzett róla a spanyol kormány, a mely azután a spanyol parlament klerikális pártjának támogatásával kényszeritette Alfonz királyt ismeretes dekrétumának aláírására, st mellyel unokatestvérét infánsi rangjától megfosztotta. A herceg azután arra kérte a királyt, hogy küldje az afrikai harctérre, de erre a kérelmére eddig nem kapott választ.

— (A szerb főkonzul.) Mint a hivatalos lap; mai száma jelenti, a király Krisztics P. Jován Budapestre kinevezett szerb királyi főkonzul kinevezési okmányához megadta az exequaturt.

— (Bosnyák menekültek visszatérése.) Cetinyéből jelentik: Az idén tavasszal Szerbiával valói konfliktusunk idején Boszniából négyszázan Montenegróba szöktek át. A mikor a béke helyreállott, a montenegrói kormány kérést intézett Bécsbe, hogy ennek a négyszáz szökevénynek kegyelmet eszközöljön ki. Miután ez nem sikerült, a montenegrói kormány tudatta a menekültekkel, hogy a ki le akar telepedni Montenegróban, azokról gondoskodik, a kí pedig Szerbiába vagy Amerikába akar vándorolni, annak útiköltséget ad erre a óéira. A szökevények" ezután egyenesen Kuhn báróhoz, Ausztria és Magyar- ország cetinyei követéhez fordultak az amnesztia vő-