Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

A Petőfi iránti rajongás ezen korszakának maradandó emléket is állított. Egy füzet kom- poziczió ez, kevés kivétellel csupa Petőfi-szö- vegre. Aki kételkednék még benne, annak itt a bizonyság, hogy az ifjú Nietzsche a világ- irodalom lírikusai közül éppen Petőfit zenésiti meg, s hogy a gyűjtemény annál érdekesebb legyen: szerelmi és filozófiai költeményeket egyaránt. így történik, hogy a «Felhők» czimü cziklusból is épp úgy választott megzenésítésre, mint az Ebeikéhez és Szendrey Júliához irt versek közül, nem is említve a többieket, ezen rövid tárcza keretében. Ez minden esetre mutatja, hogy Nietzsche Petőfi- ismerete nem lehetett egyoldalú.

Érdekes megvizsgálni ezeket a kompoziczió- k'at, mert világot vetnek az ifjú Nietzsche lelkére. Már a szöveg megválasztása is jellemző; de mennyivel inkább az, hogy miként illusztrálja zenével ezeket a szövegeket. Ideiktatom azon kompözicziónak szövegét, melyről a Petőfi-könyvtár «Felhők» szimü kötetében is megemlékezem1.

Szeretném' itt hagyni e fényes világot, Amelyen oly sok sötét foltot látok. Szeretnék rengetegbe mtenni,

Ahol nem lenne senki, senki!

Ott hallgatnám a lombok suttogását,

Ott hallgatnám a patakok zúgását És a madárnak' énekét,

S nézném a felhők vándbrseregét,

Nézném & nap jöttét s lementet...

Mig végre magam is lemennék'.

I Ez a szöveg. Sötét? beszél minden sorából. A1 kompóziczió még eötétebb színezetet ad neki. ügy hangzik, mintha egy haldokló szellem utolsó hattyúdala volna. A szövegben mintha még egy gyönge fénysugár világítaná meg a kiépet; a kompoiiczióban nincs semmi derűsebb szin, semmi vigasztaló. jMár az első sör illusztrácriója ügy kezdődik, mintha egy mindenbe belefáradt szellem kiértené meg még egyszer fölemelkedni s á sor végén úgy érezzük, mintha viaszahanyatlana, mert néni bírják szárnyai Ä második sor Í8 ugyanezt a sejtelmet ’érzéki ti. «Szeretnék rengetegbe menni» — sikolt fel fájdalmasan a zene, mely Után ismét sötét kétségbeesés hangjai következnek. (Még egy fájdalmas jaj, mely megragadja szivünket s az Utolsó sor zenéjében a szellem utolsó lobbanását sejtjük s a tel-