Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

— Petőfi. A sírját nem ismerjük, Segesvár mellett egy nagy térség, oda zarándokolunk el minden évben. Olt azt hisszük, az ő porából nőtt fel minden fűszál, az ő hamvait ragadja magával a szél. És nézzük a fűszálat, nézzük a porszemet forró szeretettel. Hatvan éve tűnt el az élők közül Petőfi Sándor. Mi még mindig nem nyugodunk meg a gyászban, a fájdalomban. Még mindig kutatjuk a lépte nyomát, kutatjuk hiába. Nem maradt utána semmi földi. Sem a kihűlt test, sem a szétömlő csontok, sem egy sirdomb, sem egy fejfa. A lélek a belső, az emberi, művészi tartalom azonban annál hatalmasabbra nőtt. Nőtt és fényesedett. Tülekedésen, apró kortásak, halvány követők vásári zaján felül ott tündöklik az elérhetetlen magasságban a költő, aki véres napok borzalmait fonta át aranyszálakkal. Hatvan esztendei harci tárogató minden sorsa. Ma imádságos könyvünk, melynek lapjait forgatjuk lélekzetet visszafojtva, csudá- lattal, szomorú merengéssel. Forgatjuk, szétnézünk a világban és nem kívánjuk többé, nem álmodjuk többé a színes, tündöklő álmot: hogy feltámadjon Petőfi. Lesújtó, csodálatos, gyilkos közöny fogadná.