Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

ózdi vasgyárija. Annar . ^ogy eg^s nap áztak s Tompa csurgó apjaval a haragos hegyi mennydörgéssel versenyt zúgott, a regényes hegye­ken kívül nem láttak semmit, mert a gyár szünetelt. Ellátogattak a széki pusztára özvegy Reesky Benedeknéhez. Aranyt mélyen meghatotta s költői- leg is megihlette Reesky Benedek sirhalma, jól ápolt gyümölcsöskert közepén, mosolygó virágkeretben. Kár, hogy terveit költeménye csak „forgács“ ma­radt. Szeptember közepén fölkeresték Lévay Józse­fet és Szemere [Miklóst. Első nap Lévaynál Sajó- szentpéteren mulattak, másnap Sárospatakra in­dultak Erdélyi Jánoshoz, hol a tanuló ifjúságtól szerenádot kaptak. Innen Lasztocra mentek. Sze­mere Miklós, a bohém lelkű költő-földesur nagy szívességgel látta őket, Arany végig emlegette a lasztóci kényelmet. Lasztócról a szalánci várrom­hoz hajtattak; az épen maradt vártorony kiálló erkélykövein Tompa hidegvérrel sétált körül, mig barátja alulról szorongva nézte. A vár oldalában pihenni dőltek. Tompa áb­rándozni kezdett. Mily boldog volna, ha egyszerű földmives marad, s egyszobás parasztház, ködmen, lobogós ing s ösztöke volna osztályrésze. Sajnálta, hogy az egyszerű, egyeneslelkü emberek köréből ki­szakítva él. Eféle ábrándjait Lévay is említi. „Bol­dog volnék, mondta komor percében, ha a betűt soha meg nem ismertették volna velem, ha egyedül állnék, ha senkim sem volna a világon.“ De nyu- godtabb pillanataiban örült rajta, hogy nem ma­radt nagyapja mellett a mezei munkánál s önerejé­vel, úgy a hogy, kivívta magát a porból. Hazajövet Útba ejtették Széphalmot, Kazinczy Eerenc lakóhelyét és Borsit, II. Rákóczi Eerenc szülő­faluját. Szeptember 19-én Bánfalván mulattak Ka­zinczy Gábornál, hol Toldi Ferenccel is találkoztak. Estére Sajókazára mentek Vadnay Rudolfhoz. Ezzel kőrútjukat befejezték. Aranyék a pompás felvidéki mulatás után szep­tember 21-én búcsúztak. Nem könnyű szívvel, mert a négy hét alatt nagyon összeszoktak. „A szives fo­gadtatás, melyben részesültünk s mely hetek múltá­val sem hagyott alább előzékeny jóságával, mégegy­ezet oly becsessé tette előttünk e kedves háznépet, mellyel úgyszólván összeforrtunk, úgy hogy a meg­válás mindkét részről igen nehéz lön,“ irta- Arany Ercsey Sándornak. Utóbb úgy nyilatkozott, hogy nem tudna ismét Tompához menni a terhére való _ válás félelme nélkül. A két jóbarát huzamos együttléte viszonyukat bensőbbé és mélyebbé tette. „Mennyivel több köt most bennünket hozzátok, mint azelőtt, Írja Arany. Egy emlék a másik után éled föl lelkűnkben: egy szó, egy tréfa, kaland, egy kifejezés a Géza lexikoné­ból . . . mind megannyi kedves emlék; majd egyik, majd másik nyomul előtérbe, mint buborék a vizen: az ember egy buborékot kevés ideig lát — de mindig uj meg uj születik az eltűnt helyett. így vagyunk mi is az emlékezettel; talán nem éreztük a jelent egész gazdagságában; de most, midőn már múlttá vált, hosszú időre el fog bennünket táplálni.“ Nagy Sándor dr.

Next

/
Thumbnails
Contents