Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

6 Néptanítók Lapja. 33. szám. egyik-másik helyen a gyermekek tényleg fel­tűnően ügyesek és eléggé gyakorlottak a ma­gyar beszédben. De van több tanítótársam is, kik falun működtek és most minden kertelés nélkül állítják, hogy az osztatlan iskolában nagyobb eredménnyel tanították a magyar nyelvet, mint most a teljesen osztott iskolánál. Tehát ugyanazon erők ugyanazon lelkesedéssel az osztott iskolánál kisebb eredményt tudnak felmutatni. E feltűnő jelenségnek oka tehát egyedül az iskola teljesen osztott volta lehet! Ez pedig csakis a következő körülményekben lelheti ma­gyarázatát : Az osztott iskolánál 60—70 egyenlő kor­osztályú 6 éves gyermeket, kik egy szót sem tudnak magyarul, soroznak be egy osztályba, ahol egymással csakis anyanyelvükön érintkez­hetnek és a magyar nyelvből csupán annyit tudnak elsajátítani, amennyit közvetlen a taní­tótól tanulnak. Minthogy azonban a tanító csak 4 órán át foglalkozik velük naponta, egy-egy gyermekre a legkedvezőbb esetben is legföljebb 4 perc juthat a magyar beszéd gyakorlására, ami egy évben, ha 200 szorgalmi napot szá­mítunk is, csupán 13 órát tesz. Ez pedig gya­korlásnak édes kevés! Légyen aztán a tanév végén bármily fényes az eredmény, legyen meg a lehető leggazdagabb szóbőség, a kéthavi szünidőben e kisgyermekek annyira elfelejtik a magyar szót, hogy a II. osztályban szintén csak anyanyelvükön érint­kezhetnek egymással, s így a gyakorlásra újból csak a fentjelzett idő marad. Ä felsőbb osztá­lyok növendékeinek a téli hónapokban vajmi kevés idejük marad arra, hogy a kisebbekkel játszhassanak, és ha hébe-hóba együtt is vannak, társalgásuk anyanyelvükön folyik, mert a kicsi­nyek a nagyokat nem értik meg. A III. és IV. osztályokban az ilyen gyerme­kek természetszerűleg csak nagyon döcögve, töredezve beszélgethetnek,aminek — a gyakorlás­nak fölötte nagy hátrányára — az a szomorú kö­vetkezménye, hogy ezek között is csak az iskola környékén folyik a társalgás magyarul. Az V. és VI. osztályokban, ahol már simáb­ban folyik a magyar társalgás, azzal vagyunk megakadva, hogy a mindennapi életben előfor­duló kifejezések (lószerszám, szekér, ekerészek, bútorok, eszközök, élelmiszerek, kereskedelmi cikkek stb.) kellő begyakorlására már kevés alkalom és kevés idő van. Tehát a mindennapi iskolába feljáró 600—700 tanuló közül 200—250 egy ált a' ában nem, és 200 legfeljebb csak nagyon töredezve érintkez- hetik egymással magyar nyelven. Ebből pedig önként következik, hogy a magyar nyelv csak nagyon, de nagyon-nagyon lassan terjedhet, és a leglelkesebb, legodaadóbb buzgalom mellett sincs feltűnő, jutalmazásra érdemes eredmény. Az osztatlan falusi iskolánál fölvesznek 20—25 újoncot, ezeket elhelyezik 60—80 ma­gasabb korosztályú gyermek közé, kik egymás­sal csakis magyarul érintkeznek, tehát magya­rok közé, ahol már a harmadik-negyedik hó­napban maguk is gagyognak, sőt az ügybuzgó tanító keze alatt az év végéig szépen beszélnek magyarul. A tanteremben, az udvaron, utcán, a játszásnál, szóval mindenütt felhangzik a magyar szó, úgy hogy a 3—4 éves gyermekek, kik szeretnek a nagyok közé elegyedni, szintén el-ellesnek néhány szót, és amikorra fölkerülnek az iskolába, a tanító minden nyelvi nehézség nélkül kezdheti meg munkáját. Egy lelkes tanító 5—6 évi működése után ily helyeken oly nagy a gyakorlottság, jártas­ság, hogy a gyermekek — már a megszokás nak e tekintetben nagy beccsel bíró ösztönénél fogva is — önkénytelenül is csak magyarul be­szélnek és valóban vajmi kevés túlzás van abban, amikor a hírlaptudósítók elreferálják: a legkisebb gyermekkel is szóba lehet állni. Ezek után immár a nemzetiségi vidékek is­koláira nézve az Utasítás 78. § ától eltérőleg az volna javaslatom: Az eddig teljesen osztott népiskolák váltóét at - tassanak át részien osztottakká, de olyformán, hogy az I. oszt. a IV-ikkel, a II az V-ikkel és a IIl a VI-ilúal csoportosíttassék egy-egy osztályba. Általában pedig az osztályok elrendezésénél a nemzetiségi vidékeken szabályul szolgáljon, hogy az alsóbb osztálybeli tanulók egy ejy fel­sőbb osztály növendékeivel egyesítve adassanak egy tanító vezetése alá. Ahol például 10 erő működik, 4 tanteremben lehetne elhelyezve az I. és IV., négyben a II. és V., és kettőben a III. és VI. osztály. A IV. osztályba járó tanulóknak ugyanis van már annyi szóbőségük, hogy maguk között mindenütt magyar nyelven érintkezhessenek s így közöttük az I. osztálybeliek csakhamar velük tarthatnak. Ennek az osztálybeosztásnak még más szem­pontból is lehet több előnye, ezekről azonban ezúttal nem kívánok megemlékezni. Igaz, hogy egyik-másik tekintetben némi hátránya is van, de ez, tekintve a nagyfontosságú célt, számí­tásba nem jöhet, mert minden ügybuzgó tanító | könnyedén megbirkózik vele. Hiszen hazánkban j sokkal több a kombinált osztály, mint a telje- j sen osztott, s így sok ezer tanító kénytelen I megküzdeni a nehézségekkel. Kérem a t. tanítótársaimat, szíveskedjenek I javaslatomat esetleg az értekezleten, de főleg a tanítógyűléseken vita tárgyává tenni. Ha pedig a viták során kitűnnék, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents