Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
6 Néptanítók Lapja. 33. szám. egyik-másik helyen a gyermekek tényleg feltűnően ügyesek és eléggé gyakorlottak a magyar beszédben. De van több tanítótársam is, kik falun működtek és most minden kertelés nélkül állítják, hogy az osztatlan iskolában nagyobb eredménnyel tanították a magyar nyelvet, mint most a teljesen osztott iskolánál. Tehát ugyanazon erők ugyanazon lelkesedéssel az osztott iskolánál kisebb eredményt tudnak felmutatni. E feltűnő jelenségnek oka tehát egyedül az iskola teljesen osztott volta lehet! Ez pedig csakis a következő körülményekben lelheti magyarázatát : Az osztott iskolánál 60—70 egyenlő korosztályú 6 éves gyermeket, kik egy szót sem tudnak magyarul, soroznak be egy osztályba, ahol egymással csakis anyanyelvükön érintkezhetnek és a magyar nyelvből csupán annyit tudnak elsajátítani, amennyit közvetlen a tanítótól tanulnak. Minthogy azonban a tanító csak 4 órán át foglalkozik velük naponta, egy-egy gyermekre a legkedvezőbb esetben is legföljebb 4 perc juthat a magyar beszéd gyakorlására, ami egy évben, ha 200 szorgalmi napot számítunk is, csupán 13 órát tesz. Ez pedig gyakorlásnak édes kevés! Légyen aztán a tanév végén bármily fényes az eredmény, legyen meg a lehető leggazdagabb szóbőség, a kéthavi szünidőben e kisgyermekek annyira elfelejtik a magyar szót, hogy a II. osztályban szintén csak anyanyelvükön érintkezhetnek egymással, s így a gyakorlásra újból csak a fentjelzett idő marad. Ä felsőbb osztályok növendékeinek a téli hónapokban vajmi kevés idejük marad arra, hogy a kisebbekkel játszhassanak, és ha hébe-hóba együtt is vannak, társalgásuk anyanyelvükön folyik, mert a kicsinyek a nagyokat nem értik meg. A III. és IV. osztályokban az ilyen gyermekek természetszerűleg csak nagyon döcögve, töredezve beszélgethetnek,aminek — a gyakorlásnak fölötte nagy hátrányára — az a szomorú következménye, hogy ezek között is csak az iskola környékén folyik a társalgás magyarul. Az V. és VI. osztályokban, ahol már simábban folyik a magyar társalgás, azzal vagyunk megakadva, hogy a mindennapi életben előforduló kifejezések (lószerszám, szekér, ekerészek, bútorok, eszközök, élelmiszerek, kereskedelmi cikkek stb.) kellő begyakorlására már kevés alkalom és kevés idő van. Tehát a mindennapi iskolába feljáró 600—700 tanuló közül 200—250 egy ált a' ában nem, és 200 legfeljebb csak nagyon töredezve érintkez- hetik egymással magyar nyelven. Ebből pedig önként következik, hogy a magyar nyelv csak nagyon, de nagyon-nagyon lassan terjedhet, és a leglelkesebb, legodaadóbb buzgalom mellett sincs feltűnő, jutalmazásra érdemes eredmény. Az osztatlan falusi iskolánál fölvesznek 20—25 újoncot, ezeket elhelyezik 60—80 magasabb korosztályú gyermek közé, kik egymással csakis magyarul érintkeznek, tehát magyarok közé, ahol már a harmadik-negyedik hónapban maguk is gagyognak, sőt az ügybuzgó tanító keze alatt az év végéig szépen beszélnek magyarul. A tanteremben, az udvaron, utcán, a játszásnál, szóval mindenütt felhangzik a magyar szó, úgy hogy a 3—4 éves gyermekek, kik szeretnek a nagyok közé elegyedni, szintén el-ellesnek néhány szót, és amikorra fölkerülnek az iskolába, a tanító minden nyelvi nehézség nélkül kezdheti meg munkáját. Egy lelkes tanító 5—6 évi működése után ily helyeken oly nagy a gyakorlottság, jártasság, hogy a gyermekek — már a megszokás nak e tekintetben nagy beccsel bíró ösztönénél fogva is — önkénytelenül is csak magyarul beszélnek és valóban vajmi kevés túlzás van abban, amikor a hírlaptudósítók elreferálják: a legkisebb gyermekkel is szóba lehet állni. Ezek után immár a nemzetiségi vidékek iskoláira nézve az Utasítás 78. § ától eltérőleg az volna javaslatom: Az eddig teljesen osztott népiskolák váltóét at - tassanak át részien osztottakká, de olyformán, hogy az I. oszt. a IV-ikkel, a II az V-ikkel és a IIl a VI-ilúal csoportosíttassék egy-egy osztályba. Általában pedig az osztályok elrendezésénél a nemzetiségi vidékeken szabályul szolgáljon, hogy az alsóbb osztálybeli tanulók egy ejy felsőbb osztály növendékeivel egyesítve adassanak egy tanító vezetése alá. Ahol például 10 erő működik, 4 tanteremben lehetne elhelyezve az I. és IV., négyben a II. és V., és kettőben a III. és VI. osztály. A IV. osztályba járó tanulóknak ugyanis van már annyi szóbőségük, hogy maguk között mindenütt magyar nyelven érintkezhessenek s így közöttük az I. osztálybeliek csakhamar velük tarthatnak. Ennek az osztálybeosztásnak még más szempontból is lehet több előnye, ezekről azonban ezúttal nem kívánok megemlékezni. Igaz, hogy egyik-másik tekintetben némi hátránya is van, de ez, tekintve a nagyfontosságú célt, számításba nem jöhet, mert minden ügybuzgó tanító | könnyedén megbirkózik vele. Hiszen hazánkban j sokkal több a kombinált osztály, mint a telje- j sen osztott, s így sok ezer tanító kénytelen I megküzdeni a nehézségekkel. Kérem a t. tanítótársaimat, szíveskedjenek I javaslatomat esetleg az értekezleten, de főleg a tanítógyűléseken vita tárgyává tenni. Ha pedig a viták során kitűnnék, hogy az
