Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

OJ _.„0^ v-o uuu magyar lovas állott ki a síkra és lassan a Szatmárról 8 kilomérernyire fekvő Batiz-Vasvári felé vonult a kurucok elé.

Ezeknek, mint afféle fölkelő seregnek nagyon

bírom e hölgy örök szerelmét: Csak most örülnék, ha dicsérne mindenki, mert én ismerem a kéjt, mit érzünk, ha azt halljuk dicsértetni, kit lángolón szeretünk s kinek viszontszerelmét bírjuk . . . s én e kéjt szeretném veled megismertetni.« Petőfire nagyon büszke volt s azt óhajtotta, hogy mindenütt kiemelkedjék az emberek közzül — még a csatamezön is! De az ö nagy szerelméből könnyű megmagyarázni a lelkületé- nek exaltáltságát. Költőhöz méltó nő volt s része van abban, hogy Petőfi olyan nagy lángolással irta hozzá a szerelmes verseit. Lángolóan tudott szeretni ö is. Ezt olvassuk egy helyütt a naplójában: »Azt Írja Petőfi, hogy kesztyűmet, melyet neki adtam, minden reggel és este csókolja; s én irigy ne legyek, ily pazarlás föl ne ingereljen! De jól van, én igy teszek; nekem megvannak az ő levelei s én ezekre pazarolom azt, amit ő neki még nem adtam !« Általában valamennyi prózában irt sorain szétárad ez a nagy szen- timentalizmus s különös, csak éppen a verseiben válik mérsékeltebbé. A versekben sokkal természetesebbek és egyszerűségűkben sokkal megkapóbbak az érzései. Kevés verset irt s ezek is mind a második házasságnak éveiből valók. Borongás árad szét ezeken a verseken s itt- ott kínos vergődés panaszai törnek elő. 1861-ben irta »Keserű kin és gyötrelem« cimü versét. »Meghaltam én régesrégen« — ez az akkord csendül meg benne.

Keresve a boldogságot Mire sehol sem találok,

Mi messziről annak látszik,

Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek Rémképektől elszörnyedek

tasig megceit a szmuaz,

Szombaton, julius hó 3l-én a Szerencse malac operette került színre. A darab nem sokat ér. Ja- kabffy kettős szerepében igen kedves, Szabadkai

S futok vissza koporsómba , Uj kínoktól ostorozva.

S rám vonom a bánatba szőtt

Gyászos halotti lepedőt,

S várom, hogy az ég majd megszán.

Hogy majd meghalok igazán.

Fiához, Zoltánhoz irt verseiben az anyai szeretet legtisztább érzései fakadnak fel. Abban vigasztalódik meg, hogy majd rá száll az öregség s »Ez az én kis szőke fiam — fog engem ápolni.« Nem sejtette, hogy még ezt az örömet sem éri meg — hiszen Petőfi Zoltánt kora fiatalságában agyonitatták nagy lelkesedésükben a bus hazafiak. Alkalmasint fiacskájának szánta azokat a bájos meséket is, amelyek a gyönge-szerkezetű és naiv meséjü, de színes nyelven megirt elbeszélései mellé sorakoznak az egyik kötetben. Az elbeszélések között van egy kedvesen megirt válasz Gyulai Pálnak a »Pesti Napló« ban, 1858-ban megjelent cikkére, amelyben a nő Írók ellen hadakozik s fözökanállá szeretné átváltoztatni valamennyi írónő tollát. Szendrei Julia ezt a címet adta replikájának: »A Pesti Napló 61,62. és 65-ik száma.« Kedves finom elmésséggel és tréfásan vagdos vissza Gyulay Pálnak, aki egyébként a sógora volt. A napion kívül nincs ezeknek az Írásoknak irodalmi értékük, de Petőfit szeretve, szívesen olvasgatjuk el ezeket is. Megismerjük belőlük, hogy milyen volt a lelkülete annak a tragikus sorsú nőnek, akit Petőfi olyan lángolóan szeretett.

Londesz Klek.

j.\evdicse ucui szív um jovo, Konyei alpáthoszból fakadnak, hatás nélküliek. Sziklai Jenő (Ambró) szerepében nagyon ellenszenves volt. Túlzással, nyegleséggel nem lehet hatást elérni. Különbség van a tartalékos hadnagy és Ambró szerepe között. Még Szabadkait (Laci), Báródi Katót (Márta) és B. Csányit (Sára, Ambró gazdasszonya) említjük meg, akik nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez.

Szombaton aug. hó 7-én Halmos Gyula jutalomjátéka Szulamith. A kitűnő művész sikeréről jövő számunkban.

Vasárnap d. u. Ripp van Winkle, este Cigány.

Heti krónika.

Tehát a krónikásnak igaza volt. Nagybánya elbír egy hangversenyt is, meg egy jutalomjátékot is egyszerre, bebizonyította ezt fényesen a multi vasárnap. Németh Gyulának soha sem volt szebb közönsége (azt nem mondjuk, hogy nem lesz) mint elsején s ennek dacára a színészek sem panaszkodhattak. Hiszen, hogy ha mindennap elseje volna, talán mindennap, is lehetne koncertet rendezni. Aztán meg Németh Gyula a mi fiunk, hogyne pártolnánk hát, mikor a színészek megfellebbezik.

Egyébiránt a mulatásnak végehossza nincsen; színészek rendületlenül játszanak hétrő hétre, néha változó szerencsével, de mindennap előadást tartanak, olykor kettőt is. A bányatisztek szintén három napos muriba fogtak tegnap, mely fogadni mernék, sachttaggal fog végződni. És hogy a serdülő nemzedék is jobban tűrje a kánikula rekedt melegét, Róka P. Pál a legnépszerűbb táncmester hol egy kirándulást, hol ligeti sétát, hol meg kabarét eszel ki számukra, mint pl. ma is 20 pontból, változatos műsorral.

Szóval előttőnk áll a kedélyes Nagybánya egész