Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

—- Petőíi. Most van hatvan éve, hogy a fehéregyházai síkon elröppent Peíőíi lelke az ismeretlen magasokba. Úgy hunyt ki a legnagyobb magyar lánge’me. ahogy megálmodta és gyönyörű vízióban papírra vetette: a har- czlok mezején, ahol utolsó sóhaját elnyelte a trombita hangja s az ágyú dörej. Képzeletünkben úgy él a megdicsőült költő alakja, amint egy szemtanú a csatatéren utóliára látta: «Vet’en fővel, sréteresztett ingnyakkal, lengő zubbonyban»; aztán egy buta és barbár golyó téved feléje s kioltja a legnemesebb szivet, a legdicsőtö elmét. És nem látta többé senki. Eltűnt a föld színéről, mintha tüzes szekéren ragadták volna el az églek, mint hajdan a bibliai időben Illés prófétát. Titokzatos halála szent misztériummá vált, amely körül egész legendakört szőtt a néphit. S a költőnek, a népszabadság lánglelkü apostolának, a szerelem gyöngédsziivü dalosának, akinek sírját nem tudja senki, szivében oltárt emelt s ez oltáron szeretettel és rajongással őrzi emlékét minden magyar. Ma, halálának' hatvanadik évfordulóján, újra felgyújtjuk ez oltáron az emlékezés lángját. Az erdélyrészi lelkes magyarság Segesvárott kegyeletss ünnepen áldoz. Petőfi Sándor emlékének s bárha nem lehetünk ott mindannyian, de lélekben együtt ünnepiünk az ünneplőkkel mindnyájan, akik valaha legnagyobb költőnk csodásrenéjü dalai mellett tanultunk meg elandalodni és lelkesedni.

/