Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

I 1849 július 31

sirjáf nem ismerjük, Segesvár mellett' egy, nagy térség, oda zarándokolunk el minden esztendőben. Ott azt hisszük, az ő porából nőtt minden fűszál, az ő hamvait ragadja magával a szél. És nézzük a fü4 Szálat, nézzük a porszemet forró szeretettel, Hatvan éve tűnt el az élők közül Petőfi Sándor. Mi még mindig nem nyugodtunk meg a gyászban, a fájdalomban. Még mindig kutatjuk a lépte nyomát, kutatjuk hiába. Nem maradt utána semmi földi.’ Sem a kihűlt test, sem a szétomló csontok, sem egy sirdomb, sem egy, fejfa. A lélek, a belső, az emberi, művészi tartalom azonban árinál hatalmasabbra nőtt. Nőtt és Jényesedett. Tülekedésen, apró kortársak, halavány követők vásári zaján felül ott tündöklik az elérhetetlen magasságban a költő, aki véres napok borzalmait fonta át aranyszálakkal. Hatvan esztendeje harci tárogató minden sora. Ma imádságos könyvünk, melynek lapjait forgatjuk lélekzetet .visszafojtva, csudálattal, szomorú merengéssel. Forgatjuk, szétnézünk a világban és . nem kívánjuk többé, nem álmodjuk többé ,a színes, tündöklő álmot: hogy feltámadjon Petőfi. Lesújtó csalódás, gyilkos közöny 1 fogadná.

*