Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
jentől. Ha tehát az osztrák nem enged ebből, — szinte önként következik a légi nóta, hogy akkor a magyarok fognak engedni. A kik pedig ellenségei a kormánynak, előre is kovácsolják a vádat, mely szerint a koalíció megadja magát s összeegyezteti akaratát az Ä Nietzsche-házban. Irta: Barabás Ábel. Néhány évvel ezelőtt mosolyogtam volna, ha valaki azt mondja, hogy Petőfi kutatás céljából utazik Weimarba. Mert mit kereshetne Petőfi a régi porladó nagy német költők városában? És ime, a nyáron mégis Petőfi-kutatás céljából kellett oda utaznom a közoktatásügyi minisztérium megbízásából. Mert egy nagy Petőfiánus lakott ott, kinek költőnk iránti szeretető oly nagy jelentőségű, hogy érdemes és szükséges foglalkozni vele. Ez a Petőfiánus: Nietzsche Frigyes, a világhíres filozófus. Ezúttal nem tanulmány, nem is valami elszórt, jelentéktelen vonatkozások azok, melyek költőnknek a filozófusra gyakorolt hatását bizonyítják, hanem egy sorozat kompozíció. A filozófus korábbi éveiben komponálni is szokott. Nagyrészt szöveg nélküli fantáziák ezek, melyek közt több magyar vonatkozású is van. 1864-ben megismeri Petőfi költeményeit s azóta ez a költő hosszabb ideig volt legkedvesebb olvasmánya. Ugyanez évben karácsonykor meglepetést szerez családjának: egy szépen bekötött füzetet küld haza, mely kevés kivétellel csupa Petőfi versre szerzett dalt tartalmaz. A füzetre ez van felirva: Anyámnak és húgomnak. Ez magyarázza meg, miért kellett nekem Weimarba utaznom. Mert a filozófus húga, kinek e dalok ajánlva vannak, adhatott csak felvilágosítást e kompozíciók keletkeo*/ ö«/ */ --- T O t ői Ausztriának is oka van félni. Hiszen a világ minden országában, hol az alkotmányos jogokat tisztelik, mélyen megbotránkoz- nának, ha az uralkodó ismételten megengedné, hogy az erőszak uralkodjék Magyar- országon, A nemzet leikéből kiszakadna minden kapocs, amely az uralkodó szemézéséről és Petőfinek Nietzschére gyakorolt hatásáról. Nem erről akarok most beszélni, mert ezt önálló tanulmányban fogom feldolgozni, hol magokat a dalokat is hü fotográfiái másolatban mutatom be. El fogok most mondani egyetmást a Nietzsche-házról, hol ezeket a dalokat féltve őrizték, meg beszélni akarok Nietzsche húgáról, kinek a filozófus ezeket a dalokat karácsonyi ajándékul küldte. A Nietzsche-ház egy hegyoldalon fekszik, talán legmagasabb pontján a városnak. Gyönyörű villasor vezet hozzá s e villasor végén egy erősen művészi hatású épület kapuja fölött megpillantjuk e felirást: Nietzsche-Archiv. Az épületet Van der Velde, a kiváló művész tervezte. De meg is látszik rajta. A kapu kilincsétől kezdve az utolsó képrámáig minden egységes sdlusban készült. Még a zongora sem képez kivételt. A részek bizarr és geniális leleménye, a vonalak sa- játszerü hajlása s az egésznek harmonikus összeillése igazi művészi látványossággá teszik ez épületet. A házban sok értékes művészi alkotás van, Nietzsche szobrok, dombormüvek és arcképek. Ezek közt legértékesebb Kiinger Nietzsche mellszobra és Olde Nietzsche képe. Kiinger képe hatalmas művészi alkotás, legjellemzőbb valamennyi közt. A szemöldök hajlásából, tekintetből, az arcvonásokból a filozófus művészeinek ismerete nélkül is valami emberfölötti emberre kellene Igaz, D0SZ6ÍIU 0S Il in U« jl/c. nai „imu piua/,u 0 oracye, ale o raciye“. Szerzőnk idézeteinek megbízhatóságáról fogalmat alkothatunk magunknak akkor, ha meggondoljuk, hogy („Legnagyobb kérdés“ 8. lap 12—18. sor) szerzőnk oly szavakat mondat el Kossuth Lajossal, amelyek az idézett helyen fel nem találhatók. Legalább a tulajdonomban levő példányban nem. A másik idézet, melynek utána néztem, a Hollán Ernő szájába adott szavak következtetni. Valóban az Übermensch ez. Minket jobban érdekel Olde képe, melyet a nagy művész a filozófus utolsó napjaiban rajzolt. Ott fekszik Nietzsche a ház verendáján, s megtört szemekkel bámul a messzeségbe, a merre a türingiai erdők fölött a nap lehanyatlik. Egész tragédia ez a kép. Azért érdekes, mert ugyanezt a tragédiát fejezi ki egyik kompozíció is, melyet a filozófus Petőfi Felhők cimü gyűjteményének következő darabjára szerzett: Szeretném itt hagyni e fényes világot, Amelyen oly sok sötét foltot látok. Szeretnék rengetegbe menni, Ahol nem lenne senki, senki! Qtt hallgatnám a lombok suttogását, Es kihallgatnám a patakok zúgását, jzs a madár énekét, S nézném a felhők vándorseregét, Nézném a nap jöttét s lementét . . . Mig végre magam is lemennék. Ennek a pesszimisztikus költeménynek még sötétebb színezetet ad Nietzsche kompozíciója. Úgy hangzik, mintha egy haldokló szellem utolsó hattyúdala volna. Nincsen zenéjében semmi derűsebb szin, semmi vigasztaló. A mindenbe belefáradt szellem kisérti még még egyszer fölemelkedni, de visszahanyatlik, mert nem bírják szárnyai. De Nietzsche húsz éves volt, mikor ezt a költeményt megzenésítette. Mintha látnoki vízióban fejezte volna ki jövendő sorsát. Olde képének épen azért van nagy értéke, mert éppen olyan, mintha e kompozíciót akarná rajzzal illusztrálni: pedig ö a költőt magát rajzolta le utolsó napjai-