Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Petőfi.

Ünnep a csatatéren.

Segesváron ma ünnepet ültek a Petőfi emlékére. Délelőtt a fehéregyházi síkon, délután a segesvári emlékoszlop előtt beszéltek, szavaltak és énekeltek. Az ünnepet a segesvári Magyar Polgári Kör rendezte. Ez a derék egyesület ott a periférián, a szász- és románlakta vidéken, híven ápolja a magyarság kultuszát. De nem maradt egyedül. Segítségére ment a i Petőfi Társaság képviseletében Kéri Gyula, aki elvitt magával kétszáz piros rózsát és a virágokat arra a közös honvédsirra tette le, melyben állítólag Petőfi Sándor csontjai pihennek.

Kis vidéki ünnep volt, beszéltek, szavaltak és — erről ezideig nincs értesülésünk — talán fcanketteztek is. De ma mégis különös gondolatok röpködnek az ember agyában arra a hírre, hogy Petőfit ünnepük. Egy magyar költőt, aki ötven év előtt dalolt. Egy magyar költőt, aki nemcsak dalolt a szabadságért, de meg is halt érte. Vájjon melyik tábor reklamálja őt a magáénak? A modernek nem, hiszen régi volt és nagyon nemzeti. A nemzetiek se, mert a népszabadság dalnoka volt és —a világszabadságért akart elesni a csatatéren. De csodálatos: az ö legendás alakját azért még mindig tiszteletben ! tartják az összes táborok- gyönyörű, szenvedélyektől izzó férfialakjához nem mert hozzányúlni a mindent lekicsinylő, mindent ki’gunyoló kritika. De nem mert hozzányúlni az ö csodálatos művészetéhez sem. Szerelmi dalainak minden szépsége és szomorúsága, szabadságdalainak ereje, szilajsága, irómája még ma is lankadatlan erővel hat az elmére és a Iélekre. Abból a közös, vagy talán ismeretlen és jeltelen sírból még ma is diadalmas erővel buzog az élet, az erő, a szerelem, a szabadság.

A segesvári polgári körnek hála és köszönet azért, hogy ünnepségével ismét eszébe juttatta az országnak a Petőfi nevét. A mióta a szociálisták koszoruzzák meg évente a költő szobrát — mert egykor piros zászlóról énekelt s