Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

1910. január 7., péntek. rSSTI HÍRLAP a külföldre való szállítás is emelkedett, de jelentékenyen emelkedett a belföldre való elhajtás és elszállítás is. 1909-ben a külföldre elszállítottak 22.350-nél több mar­hát, 25-tel több borjut és 2607-tel több juhot. A belföld­re elliajtottak és elszállítottak 16187-tel több marhát, 2185-tel több borjut és 3131-gyel több juhot, mint az 1908. évben. A vásár exportarányai eszerint nagy mér­tékben emelkedtek. A budapesti marhavásártéri istállók­ban a múlt 1909. évben 222 szarvasmarha, 26 borjú és 13 aprómarha került kényszervágás alá. Elhullott vagy elhullott állapotban érkezett 94 szarvasmarha, 86 borjú és 22 aprőmarha. Megyék és városok. A falusi iskolák diszei. Alább két tanitóröl írunk, akiket botrányos dolgaik miatt most vonnak felelősségre. A bilrarmegyei Fugyivásárhely állami népiskolája nem mindennapi botrányok színhelye lett az utóbbi időben. Kerékgyártó Ferenc itt a ta­nító, akit izgága viselkedése miatt nemrégiben he­lyeztek Fugyivásárhelyre, valamelyik IVhércnegyei községből. Megdöbbentő képet mutatnak a megej­tett előzetes vizsgálat adatai Kerékgyártó Ferenc­ről. Ez a tanító egyáltalán tudatában sincs annak, hogy mik egy tanító kötelességei. A fugyivásár- helyi botrányok sora ott kezdődik, hogy az iskola­gondnok — a község református lelkésze — amikor köteles iskolalátogatását végezte, a tanitót a maga dolgával foglalkozva találta. Észrevételét a godnok bejegyezte a tanulmányi naplóba. Erre a tanitó egész regényt irt be a megjegyzés után és a lehetetlen szidalmak özönével árasztotta el a lelkészt. A gondnok a dologról jelentést tett a tan­felügyelőségnek — miután a tanitó őt utóbb ki­utasította az iskolából — és Vasady Lajos tan­felügyelő meg is tartotta a vizsgálatot. Arról győ­ződött meg, hogy Kerékgyártó Ferenc tanitói hi­vatásának semmi tekintetben sem felel meg. A gyermekeket egyáltalán nem tanítja. Tanulmányi naplót nem vezet, iskolai értesítőket nem állított ki. A hivatalos levelezéseket 1908. óta nem intézi el, el sem olvassa a leveleket. Az iskola szám­adásait nem készítette el. Az iskolai könyvtárt nem is ismeri. Hogy iskolagondnokság létezik, arról tu­domással sem birt. Minden védekezése az volt a sze­rencsétlen embernek, bogy a gondnok egy ízben a gyerekek előtt negyven^ éves szamárnak nevezte őt. A gyerekek azonban erről semmit sem tudnak. Hyenformán a biharmegyei közigazgatási bizottság habozás nélkül rendelte el a fegyelmi vizsgálatot s , egyszersmind állásától is felfüggesztették Kerék­gyártó Ferencet. A másik botrányt Szombathelyről jelentik. Kaucsarik András rábahidvégi tanitót a vasvári járásbiróság iskolásgyermekek bántalmazása miatt testi sértés címén elitélte. A tanitó iskolai kegyet­lenkedésének még fegyelmi utón is lesz folytatása, amennyiben a vasvármegyei közigazgatási bizott­sághoz Budi István fegyelmi följelentést adott be, melyben súlyos vádakat hoz fel a tanitó kegyetlen­kedései miatt. A följelentés 31 esetet sorol fel, mikor a tanitó a gondjára bízott gyermekeket sú­lyosan bántalmazta és erélyes intézkedést kér a tanitó ellen, mert ha a dolgok tovább is igy men­nek, a falu iskolás gyermekei egész életükön át való nyomorékokká válnak. Község temető nélkül. Bihardiószeg közsé­gének református lakossága egyszerre teljesen te­mető nélkül maradt. Bégebben mutatkozott már ugyan, hogy kifogynak a temetőben a sírhelyek, de az újabb temetőről való gondoskodás valahogy el­maradt. A 6000 református lelket számláló község elöljárósága most táviratilag kérte az alispáni hiva­talt, hogy sürgősen szaldttassék ki számukra teme­tő, mert megtörténhetik, hogy nem lesz hova te­messenek, ha a napokban halott akad. A romániai magyar munkások üldözése ellen. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a Romániá- ba kivándorolt magyar munkások üldözése tárgyá­ban a következő rendeletet intézte a törvényható­ságokhoz: „Hivatalos jelentés szerint a romániai földbirtokosok és az általuk alkalmazott magyar mezei munkások között a munkabérek miatt s a jogviszonyuk kérdése körül újabban is gyakran történtek összeütközések, s a munkások érdekében több-kevesebb eredménynyel az illető külképviseleti hatóságunknak kellett közbenjárni. A Romániában napirenden levő hasonló természetű súrlódásokra való tekintettel, különösen a mezei munkások érde­kében állónak mutatkozik, hogy azok csak olyan romániai földtulajdonosnál vagy föídbórlőnél vál­laljanak munkát, kinél emberséges bánásmódra szá­míthatnak s nem lesznek kitéve annak, hogy meg­szolgált bérük jogosulatlanul visszatartatik, és a szerződéses viszonyuk megszűnte után is munka- teljesítésre kényszerittetnek. Felhívom tehát a Ci­met, intézkedjék az iránt, hogy a Romániába szóló útlevélért folyamodó munkások minden egyes al­kalommal figyelmeztetést nyerjenek, hogy még mielőtt a romániai munkaadókkal az 1908. évi 147,807. B. M. számú körrendelettel szükségesnek jelzett szerződést megkötnék, a munkaadó a nála végzendő munka és a felajánlott bérek tekintetében az illető cs. és kir. osztrák-magyar konzulátustól kérjenek tájékoztatást.“ Utasok a postakocsikon. Vidéken gyakran felkóredzkednek az emberek a postakocsikra 3 a ■ kocsisok gyakran elviszik az ilyen felkapaszkodott utasokat, noha ezt fölebbvalóik határozottan tiltják. Most azután ennek a kedélyes állapotnak véget ve­tett a kormány, amennyiben a belügyminiszter a következő rendeletet küldte valamennyi törvényha­tóság első tisztviselőjének: „A személyszállításra be nem rendezett postakocsik kocsisai igen gyak­ran vállalkoznak utasok szállítására is, noha a pos­takocsisok részére kiadott szolgálati utasitás a leg­határozottabban megtiltja. A postakocsisok ezen eljárása számos esetben bűncselekmények elköveté­sét mozdította elő, amennyiben a felvett utas a postakocsi tartalmát elrabolta, sőt a kocsist is meg­gyilkolta. Az Ü5'en esetek ismétlődésének meggát- lása, valamint a postakocsisok személybiztonságá­nak és a kincstár érdekeinek megvédése céljából a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértő- lcg a személyi szállításra be nem rendezett posta­kocsikon való utazást megtiltom és ezen tila­lomnak megszegését kihágásnak minősítem, és az abban vétkes postakocsist 15 napig terjedhető el­zárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetés­sel, — az utast pedig 200 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel rendelem büntetni.“ Egyletek és intézetek. — Az Újságírók Egyesületéből. A Budapesti Újságírók Egyesülete segitőalap igazgató tanácsa csütörtökön délután dr Bródy Lajos elnöklete alatt ülést tartott. A Neues Politisches Volksblatt kiadóhivatala előfizetőinek adományaként 120 ko­ronát küldött az egyesület segitőalapjánalc, Tá­bori Kornél pedig 50 koronát küldött az özvegy- és árva-alapnak. Az adományokért az igazgatóta­nács köszönetét szavazott. Az igazgatótanács mai ülésében ezer korona segélyt osztott ki. — Múzeumok és könyvtárak. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége Fraknói Vilmos püspök országos felügyelő elnökíásével most tartotta ezidei első rendes ülését, melyen Szalay Imre miniszteri tanácsos, helyettes országos fel­ügyelő s Eejérpataky László, Ferenczi Zoltán, Hor­váth Géza, Hültl Dezső, Kämmerer Ernő, Krenner József, Mikalik József és Radisics Jenő országos felügyelők vettek részt. Az ülés elhatározta, hogy a Lőcsén elhelyezett Szepesmegyei Múzeumot ál­lami segítségben fogja részesíteni; a Kaposváron egy kulturház érdekében megindult mozgalmat pe­dig elsősorban egy közművelődési könyvtárnak lé­tesítésével fogja támogatni. A főfelügyelőség ebből a célból Ferenczi Zoltán könyvtári felügyelőt Ka­posvárra küldi. A főfelügyelőség állami javadalmá­ból megvásárolta a negyedfélezer darabból álló Tóth-féle régipénzgyüjteményt, mely kizárólag a régi Sabaria területén talált római érmekből áll s elhatározta, hogy a gyűjteményt állami letétként a szombathelyi múzeumban helyezi el. A Szendrei János szerkesztésében megjelenendő Magyar Mű­vészek Lexikona című műből 50 példánynak a meg­vásárlását elhatározta. Elhatározta végül, hogy a Múzeumi és Könyvtári Frtesitő 1910. évi folya­mából 500 példányt a Szent György céhnek’ enged át s hogy a néhai Myskovszky Viktor által festett műlapok megszerzése ügyében tárgyalást indít meg az örökösökkel. — Az Országos izr. patronage-egyesület ala­kuló közgyűlése. Nagy és díszes közönség jelenlé­tében tartotta csütörtökön délelőtt alakuló köz­gyűlését az Országos Izr. Patronage-egyesület a Lloyd-társulat dísztermében. Dr Kohner Adolf elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy minden felekezetnek meg voltak már a gyermekvédelem­mel foglalkozó egyesületei és most, mikor a gyer- mekbiróságok működésüket megkezdték, csak a zsidó gyermekeknek nem volt saját felekezetbeli pártfogójuk a tárgyalásokon. Mindezeket a mu­lasztásokat akarja ez az egyesület pótolni. Utána dr Balogh Jenő egyetemi tanár tartott hosszabb előadást a patronage tevékenység módjairól, fon­tosságáról Ó3 missziójáról. Dicsérettel emlékezett meg a Magyar Izr. Kézmű- és Földmivelésügyi Egyesületnek, valamint az Izr. Közművelődési Egyesületnek a gyermeknevelés körül végzett mun­kájáról. Ezután dr Hevesi Simon főrabbi fejte­gette, hogy a zsidók vallásuk iránti becsületbeli tartozást rónak le a patronage egyesület megala­kításával. A patronage-zsal a zsidó felekezet ama tanításnak hódol mindenki, hogy minden ember erkölcsi életre született. A nagy tetszéssel foga­dott beszéd után a társegyesületek nevében helyei RiM Gyula miniszteri tanácsos, a losonci hit­község nevében mucsinyi Wohl-Rumy Adolf, a ko­máromi hitközség nevében Fried Kálmán, a budai hitközség nevében pedig dr Wéber Adolf üdvözöl­ték az egyesületet. Ezután az egyesület tisztikarát választották meg. Elnök lett Székely Ferenc, társelnök dr He­vesi Simon, védnökök dr Weinmann Fülöp, Win­terberg Gyula, dr Mezei Mór, dr Kohn Sámuel, tiszteletbeli tagok dr Kohner Adolf, báró esetei Herzog Mór Lipót, Herzl Mária, gárdonyi Neu­mann Frigyesnó, maróthi Fürst Jakabné, helyei Rickl Gyula, Bufiy Pál, gróf Edelsheim-Gyulai Li­pót, alelnökök dr Deutsch Ernő, dr Ballal Lajos, Breitner L. Zsigmand, dr Mezei Ferenc, dr Adler ____________________________________7 D ies, dr Fischer Gyula, dr Neumann Árminná, főtitkár dr Bakonyi Samu, titkár dr Bartos Kál­iig11’ pénztáros Herzmann Jenő, jegyzők Héber Lernáth, dr Klug Emil, dr Lévai Tibor, dr Mezei Sándor, dr Korányi Jenő. Ezenkívül még számos választmányi és liölgybizottsági tagot választottak. A közgyűlés utolsó tárgya az alapszabályok tár­gyalása ^ volt. Az alapszabályokat a közgyűlés dr Lévai I ibor indítványára en bloc fogadta el. A közgyűlés^ végén az elnök jelentette, hogy az egye­sületet táviratilag Boda Dezső főkapitány, Al- / mády Géza tanácsnok, Farkas Edith, a katholikus patronage egyesület elnöke és mások üdvözölték. II ODA LOM. A Peíőíi-társaság nagygyűlése. Zsúfolásig megtelt csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia díszterme, abból az alkalomból, hogy a Petőfi-Társaság harminc­negyedik nagygyűlését tartotta. Nagy volt ezúttal a meghívott vendégek száma is; ezek közt volt a többi közt Berzeviczy Albert, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, dr Bárczy István polgár- mester, Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára, Hubay Jenő, hmich Gusztáv, Nagy György orsz. képviselő. A nagygyűlést Herczeg Ferenc elnök nyi­totta meg hatást keltő beszéddel, melynek különö­sen érdekes része volt az, amelyben a mai irodal­mi és politikai viszonyainkat vette bírálat alá. Mig a régi Magyarországon — mondta Herczeg — a legeredetibb költői tehetség is abban kereste büszkeségét és abban lelte erejét, hogy együtt érez- zen a történelmi nemzettel, addig az uj Magyar- ország költői közül némelyek szándékosan keresik az utakat, amelyek elválasztják őket a nemzettől. Midőn a sejt önállósítja magát az egész organiz­mus rovására, midőn a rósz föllázad az egész el­len: ez a dekadencia félreismerhetetlen jele. Úgy gondolom, az irodalmi dekadencia nem különálló betegség, csak egyik tüneménye az egész közélet hanyatlásának. Nem szoktunk e helyen politikai kérdésekkel foglalkozni, de lehetetlen, hogy mi, magyar irók, szemet hunyjunk a veszedelmek előtt, amelyekkel közéletünk elfajulása nemzeti művelő­désünket fenyegeti. Nem habozom kimondani, hogy én a mai magyar parlamentarizmust a ma­gyar kultúra és igy a nemzet dúló ellenségének te­kintem. Ez a parlamentarizmus az egyéni és párt- önzés állandó pretoriánus-lázadása a nemzet ellen, az atom fölkelése az egész ellen, dekadencia a szó leggy ás zosabb értelmében. Ismétlem: a nemzeti fe­gyelem általános meglazulásában látom sok iro­dalmi különösség végső okát. Az iró, bár sok eset­ben öntudatlanul is, érzékenyen reagál a közélet jelenségeire. Hamar kiábrándul a szent jelszavak­ból, amelyeket hazug ajkak koptattak el és fertőz- tettek meg. Miután százszor visszaéltek lelkesedd erejével, bizonyos — egykor gyújtó .— jelszava felhangzásakor jéghideg cinizmussal páncélozza magát. És Írásaiból elővillan a dermesztő és fájó gúny, amelyet ma már alföldi gazdáink becsületes arcán is látunk. El kell jönnie az erős költőnek, az igazinak, a nagynak, aki Petőfi haragos megve­tésével tisztítja meg a templomot és jogaiba iktat­ja ismét a frázisoktól és önzéstől tiszta hazasze­retetek A rombolók zendülése után el kell követ­keznie az építők zendülésének. A hosszas és zajos tetszés csillapultával Pá­rad i Antal főtitkár mutatta be jelentését. Többek közt örömmel üdvözölte a társaság uj tagjait: Pakots Józsefet, Harsányt Kálmánt és Farkas Pált; mindhárman méltó és hivatott erők arra, hogy a társaságot feladatainak teljesítésében tá­mogassák. A főtitkár jelentését zajos taps kisérte. Az első felolvasó Palágyi Menyhért volt, aki „Világfelfogások harca“ címen értekezését mutat­ta be. A korunkat mozgató ellentétes szellemi áramlatok nagy harcát fejtegette és jellemezte, úgy, ahogy azok a mai tudományban, bölcsészeiben és művészetben megnyilatkoznak. A magvas felol­vasást élénk tetszés kísérte. A napirend második pontja, amelyet nagy, szinte izgalmas érdeklődés előzött meg, Molnár Ferencnek székfoglalója volt. Mikor az emelvény­re lépett, percekig zúgott feléje a taps és éljen­zés. Molnár Ferenc novellát olvasott fel „Az eny­he tél“ eimen, melyben egy kis leányka iskolai dolgozatát irta meg. A mindvégig elmés, ötletes és kacagtató humorral fűszerezett novellát a kö­zönség zajos tapssal honorálta. Bájos egyszerűségben, kedves humorban gaz­dag volt Szávay Gyula „Mikszáthfalva“ cimü költeménye, amelyben a költő azt az örömhírt énekli meg, hogy Mikszáth Kálmánról egy egész falut neveztek el. Az elnök ezután néhány szóval berekesztette az ünnepi közgyűlést. Délben lakoma volt a Continental-szál­lóban. A lakomán mintegy ötvenen vettek részt. Ott voltak: Herczeg Ferenc elnök, dr Bárczy István

Next

/
Thumbnails
Contents