Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Petőfi-ház! Petőfi emlékének állítottuk — magunknak. Mint ahogy Dél-Olaszország egyik városkája Vittorrlo Emanuele szobrára ezt vé- sette: — Az utódoknak, hogy nem volt legenda. Éppen úgy mutatják ezek az emlékek is, hogy nem legenda az, hogy élt itt ezen a földön egy fiatalember, aki olyan fiatalon, amikor mások még alig indultak, már remekműveket alkotott, akiben egyszerre sirt fel minden elnyomott ember panasza s aki az ébredő tömegeket egyszerre rázta fel félálmából és kötelességének tartotta, hogy amit versben megirt, azt végezze el karddal is kezében és elesett „ott, aharc mezején ..És csodálatosan magáénak követeli őt minden osztály és minden rend. A finom arisztokrata nők és a kivert, piroszászlójn, szegény munkássereg. A múlt időkből még itt maradt táblabirófaj és az uj kor jövendő harcosa. Mindenkihez szól az a könyv, amely négyszáz és néhány verssel egy kurta, de mégis egész, bátor, büszke, szegény, hányatott de mégis boldog életet jelent amilyet senki más nem élhet, csak a költő, aki mindenkihez szól, mindenki helyett érez és mindenkit vezérel. A magyar nemzet egy nagy tartozását rótta le ezzel a Petőfi-házzal. Valami keveset törlesztettünk. És csodálatos iróniája a sorsnak, hogy éppen a Jókai-ház lett Petőfi múzeuma. Hogy mig a halott Jókai emléke majdnem hogy hazá- talan, ragyogó fényű és örökké fiatal kortársa már bevonult a földi Walhallába, miután a szivek és lelkek birodalma már úgyis az övé. Mintha ez a Petőfi-ház egyúttal szemrehányás volna, hogy mi lesz a ház egykori gazdájával, mi lesz Jókai szobrával, mi lesz Jókai sírkövével és mi lesz egy Jókai-házzal? Hogy is mondja Vajda János? Á költőnek ti, többi emberek. Emelni szobrot ne siessetek, Mert úgy lehet, még áll a rég! emlék, Mikor nevét már rég elfeledték. Halhatatlanok bírája az Idő, Csak akkor tudjátok meg, hogy ml 6, Ha elmerültek hosszú századok , £ hozzá hasonlót még nem láttától; s.., S még Vajda Jánosnak sincs se sírköve, se szobra, se utcája Budapesten. Nekik még várni kell, mig ítél birájuk: „az idő“...