Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Bartók Lajos A magyar irodalmat s vele egész közéletünket nagy és fájdalmas veszteség érte : meghalt Bartók Lajos. Ötvenegy esztendős korában már nyugodni tért, akinek élete merő nyugtalanság és küzdelem volt. A Kárpáti emlékek, az Erdőzúgás, a Téli regék dalnoka nem énekel többet; Thurán Anna, Kendi Margit, Erzsébet királyné, Mohács után írója nem szövi tovább erős, színes és bús drámáit; az Őrtüzek, a. Rúgott csillagok szerzője, a Bolond Istók szerkesztője, a mindig elmés és sziporkázó, a mindig epés és kíméletlen Don Pedrő nem kacagtat, nem sebez többet merész tollával; a negyvennyolcas párt tüzes és elvhű bajnoka nem kesereg, nem keserít, nem lelkesedik s nem lelkesít többet. Ravatala körül sok szerető jóbarátja és nem kevesebb szerető ellensége áll. Az izzólelkü, harcra született, olykor démoni módon érdekes és mindig eredeti íróember, aki úgy tudott szeretni és gyűlölni, mint nem sok modern magyar ember, szép szánmai szerzett jóbarátot és ellenséget egyaránt. A költészet és a politika volt az életeleme; mindakettőben megalkuvást nem ismerve, a végletekig levonta izzó fajszeretetének következtetéseit. Harc volt a politikája, háború részben a költészete is. Ha nem volt ellensége, mindig tudott magának csinálni. Harci modora a képzelhető legnyíltabb, legbátrabb és legkíméletlenebb támadás volt. Mint erősen szubjektív ember küzdelmei tüzében bizonyára gyakran ragadtatta magát túlzásokra, de a meggyőződése ellen sohasem cselekedett és írt, a férfias nyíltságával pedig megnyerte ellenségei tiszteletét is. Erős soviniszta volt, de amellett európai műveltségű ember, sokat utazott és tanult külföldön, ismerte és szerette a nagy nyugati
