Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
PESTI HÍRLAP 1905. október 20., péntek. a két utóbbit gróf Fesietich Tasziló lőtte. Végül a helyezettek közül 10-ik az Erdődy Imréné grófnő által kiállított és gróf Erdődy Vilmos által lőtt 10-es lett. Vadaskerti szarvasagancsoknál I-ső1 dijat gróf Nádasdy Ferenc 16-osa, Il-jkat gr. Draäkovich Iván 14-ese, ül. dijat pedig a gr. Károlyi László területén gr. Sekerr-Thoss által lőtt 12 ágas nyerte. A dóm lapátoknál az első dij nyertese Kund Hubert területén gr. Hajós Miksa által lőtt; a második dij nyertese a gr. Károlyi Imre területén, gr. Tisza Kálmán által ejtett lett, a harmadik gróf Károlyi Lajos által kiállított és lőtt dámlapát nyerte el. Oz-agancsok közül első lett Kosch Gusztáv, második gróf Andrássy Sándor, UI-ik a gróf Károlyi Lajos által kiállított s lőtt őzek agancsa. Zergckampoknál: I. és Il-ik dijat nyert br. Bornemissza Elemér, ill-ik dijat pedig Inkey Antal. A kiállítás, mely különösen a szarvas- és őzagancsoknál kitűnő minőségű példányokat mutat fel, semmi tekintetben sem maradt az elmúlt évek mögött. A kiállítás e hó 25-ig bezárólag megtekinthető' a Royal első emeleti termében és pedig reggel 9 órától délután 5 óráig. 0 Bartha Miklós halála. Váratlanul, készületlenül érte a politika és publicistika világát a szomorú esemény, hogy Bartha Miklós csütörtökön este agyszélhűdés folytán meghalt. Ötvenkét esztendőt élt. Ifjúkora óta már irodalommal és nevezetesen politikai irodalommal foglalkozott. Az éles levegőjű Erdély neveltje volt. Erős fej, bátorság az Írásban és a folytonos készenlét a harcra, ha valamely meggyőződése szerint való ügyet kellett szolgálata, — e tulajdonságok jellemezték Bartha Miklós Írói egyéniségét általánosságban. De különösen jellemezte az egyéni sajátosság írásmódjának formáját, melynek szívesen voltak utánzói. Arra törekedett, hogy közlendőit mindenkivel meg tudja értetni s ezért írásmódjában felhasználta a szépirodalmi iró eszközeit is. így lettek cikkei közvetlenek, argumentumai erősebbek és hatásuk mind nagyobb. így maradt Bartha Miidós harci kedvében ép oly ifjú, mint ezelőtt húsz évvel volt, amikor Kolozsvárit apró-cseprő csipkedésekkel szerzett nagy olvasóközönséget lapjának az „Ellenzékinek. így nőtt azonban meg Bartha Miklós publicisztikai tekintélye, amint a politikusok és Írók folyton mindinkább tapasztalták, hogy a Bartha Miklés-toll mennyire erősen alkalmas az agitációra és az olvasóközönség véleményének irányítására. Természetesen irigyei is bőven keletkeztek és támadásokban is volt része. Azonban a támadásokra utóbb a legritkább esetekben reagált s ilyen módon nem akarta a maga személyét előtérbe tolni. Mint képviselő ritkán szólalt fel, de az ifjabb függetlenségi képviselőket szerette irányítani, tájékoztatni és köztük meglehetős tekintélyt szerzett. Felesége igen gyöngéd művészlelkü úrinő, Erdélyből való gentry-asszony, családi néven Klein Rézsika. Tavaly egy-egy szőkébb körre szóló koncerten fellépett 8 énektudása meglepte hallgatóit. Férjét igyekezett gondosan ápolni, mert tudta róla már évek óta, hogy beteg. Májbaja gyakran kinozta Bartha Miklóst, s néha idegessége excentrikussá tette. De Bartha Miklós bohém természetű ember volt; nehezen lehetett meghatározott rendes életmódra rábírni. És amikor dolgozni kellett, akkor egyáltalán nem törődött a maga egészségével. Pedig Bartha Miklósnak nagyon sokat kellett dolgoznia s ezenkívül a válságos idők rendkívül izgatták. — Én csak ősztől tavaszig élek — szokta mondani. — Ha az őszt kibírom, akkor még elélek tavaszig, de aztán tavaszszal megint a krízis jön. A mostani őszt már nehezebben bírta, mert Bz idei nyár sok izgalma erősen megviselte. Búcsuzatlanul ment el és munkája félbeszakadt. Pedig még nagyon sok imi valója lett volna a mostani politikai helyzetben, amikor nagy szükség van az oly erős talentumra a publicisztikában, mint aminő Bartha Miklós volt. * * • Bartha Miklós körülbelül két hét óta betegeskedett. Beszámolóján meghűlt és azóta kénytelen volt az ágyat őrizni. Orvosa, dr Imrédy Béla, naponkint meglátogatta, de állapotát nem tartotta aggasztónak. A szobát nem hagyhatta el, de ágyából sokszor fölkelt és órákon keresztül karosszékében üldögélt. Ott érte utói a halál is. Este hat óra tájban agyszélhűdés érte. Lezuhant a székről és ezzel megkezdődött a haláltusa, amely teljes óráig eltartott. Kegyed 8 órakor meghalt. Bartha Miklós Zentán 1848-ban született. A gimnáziumi osztályokat Székelyudvarhelyen és Nagyszebenben, a jogot a budapesti egyetemen végezte. Tanulmányait befejezvén, megyei szolgálatba lépett és Udvarhelymegye 1872-ben megválasztotta első aljegyzővé. 1873-ban egyik udvarhelymegyei kerület pótvála»?.fásánál országgyűlési képviselőjévé választotta. A régi balközéphez csatlakozott és 1875-ben tevékenyen résztvett a függetlenségi párt megalakításában. Az 1875-iki választásnál nem vállalt mandátumot s egészen 1880-ig gazdálkodott. Ekkor megindította Kolozsváron az „Ellenzék“ c. politikai napilapot, amely azóta mint a függetlenségi párt erdélyrészi orgánuma szerepel. 1880 őszén két közös hadseregbeli hadnagygyal affaireje volt, akik szobájában megtámadták és összevagdalták. Ez az eset annyira feléje fordította a közérdeklődést, hogy az 1881-iki általános képviselőválasztásnál Kolozsvár I. kerület© őt választotta képviselőjéül Hegedűs Sándorral szemben. Ugyanakkor a szil ágy- somlyói kerületből is kapott mandátumot, de ő a kolozsvárit tartotta meg. 1884-ben a Csíkszeredái kerületben győzött, mig az 1887-iki választásoknál kisebbségben maradt és csak később jutott be az ok- lándi kerület mandátumával. 1892-ben a nagyajtai kerület választotta meg. Az 1896-iki általános választások alkalmával kisebbségben maradt, alig egy évvel később azonban a gyulai kerület mandátuma Terényi Lajos halála folytán megüresedvén, ez a kerület képviselőjévé választotta. Az 1901-iki általános választásokon Gyulán újra fellépett, itt azonban a pótválasztásnál néhány szavazattal kisebbségben maradt, de Zentán nagy szótöbbséggel megválasztották. Egy ideig elnöke volt a 48-as Ugron-pártnak, az elnökségről azonban 1901. október végén lemondott és egyúttal a pártból is kilépett. Mindenkor éles harcot folytatott a 67-es kormányok ellen a Magyarország hasábjain. 1897-ben jelent meg a „Hangulatok“', 1901-ben „Kazár földön“ c. müve. 1902-ben a Vígszínházban szinreke- rült „A feleség“ cimü színmüve. A Petőfi-társa- ságnak 1898 óta tagja. Az 1904. november 18-iki események következtében a Szederkényi-párt többi tagjaival együtt belépett a függetlenségi és 48-as pártba. Az 1905. évi általános választások alkalmával Zenta város újra megválasztotta képviselőjének. Esti levél. — Bartha Miklós. — Azt hiszem', nagyon sokat szenvedett világéletében. Sőt mindig szenvedett. Örökké sebesült volt a lelke is, a teste is. Komor játéka a végzetnek, hogy pályája, igazi pályája, sebesüléssel kezdődött. Kolozsvári lapjának valami kaszárnyái alávalóságot szidó újdonságáért — melyet nem ö írt — két lájdi- nánd megrohanta szerkesztőségében, korbácscsal és élesre fent karddal. Megütötték, aztán összekaszabolták a fegyvertelennek védekezésre emelt kezét. Nyomorékká tették. Elégtételt pedig nem kapott Bécstől. Igaz, az egyik hadnagyot, a Ristow nevűt, kigombolták az uniformisból; de nem azért, mert másodmagával fegyveresen támadt védtelen emberre, hanem azért, mert a vizsgálat során hazudott. A másik tiszt, Dienstl, kinek nevéből á dinsztli szálló ige ered, pro forma egynéhány napi szobafogságot kapott, aztán szépen boldogult a hadi mesterségben; mint százados végezte be életét. Elégtételt csak a magyar nemzet adott Bartha Miklósnak. Élő vértanút látott benne. Rajongott érte. Alakot formált belőle; szépet, erőset, nagyjövőjüt, a szíve szerint valót. Az élő vértanúkat mindig tragikómikum fenyegeti. Be kell váltaniok mindazt, amit nem is ők ígértek; hasonlóknak kell lenniök a róluk csupa szeretetből rajzolt képhez. Meghalni könnyű, élni nehéz. S íme az a szinte ismeretlen vidéki újságíró nem keserített meg a csalódással senkit. Mandátumot adtak neki, sebeinek érdeméért; s még az ellenségnek is el kellett ismernie, hogy Bartlka Miklós kitűnő szónok. Az az elnyomorodott kéz pedig bírt még tollat forgatni. S előállott egy publicista, aki oly erővel, hévvel és bübájjal hirdette az ő igazságait, hogy tintája elmosta vérének nyomait. El tudta feledtetni az összekaszabolt embert. Ki az? Senki. Bartha Miklós a valaki, ö érdekel mindeneket, ő a hatalmas élet, ő maga. Ö a jelen; izmosabb a képzelődő vonzódás alkotta jövendőnél. Politikához nem értek. Pártok viszálko- dásai, titkai, ármányai ismeretlenek előttem. Csak mint író, vagy helyesebben mondva: magyar prosologus beszélhetek Bartha Miklós publicistái munkásságáról. Hát nem volt igazi művész; ő, a mesternek magasztalt, az elragadó írású ember. Ha az életnek volna valamely folytatása a halál után, itt e földön is, s Bartha Miklósnak módjában volna a spiritiz- mus vagy mi révén erre az Esti levélre felelni, hát bizonynyal azt mondaná, hogy én most megtiprom az ő sírját. S megint csak tévedne, mint világéletében annyiszor. Mert én csak azt állítom, hogy ő, a tündöklő író, tulajdonképpen nem' volt író; mert művészete csak egy elragadó temperamentum kitörése volt. Néha, sokszor, szinte azt mondom; mindig fényes. De örökké véletlenszerű. Akaratlan. Tudat nélkül való. Az ihletet nem irányozta művészet. Egy- egy sora analphabeta dadogása volt; a hatalmas, a tökéletes kifejezés tőszomszédságában. S épp ezért látom benne a nagy, az igazi tehetséget. A naivot, tehát a hatalmasat. S ezért hiszem, hogy mikor írt, szenvedett. Az úgynevezett teremtés gyönyörűsége neki gyötrelem volt. Nem azért, mint ha nehezen dolgozott volna. Nem ismertem őt; de ezt biztosan állítom. De szenvedélyes írásainak lángja legjobban égette őt magát. Saját epéjét ő érezte leg- keserűbbnek; ha sértett, ö szenvedett legmélyebben; a nyugodt logika felbőszítette őt; az igazság felmérgesítette; a rhetorikától — saját ihe- torikájától — ö maga ittasodott meg legjobban. Borzasztóan tudott hinni, ha egyszer nekikezdett. Hiszem, hogy mikor az Íróasztalhoz ült, még hideg volt, kétkedő és gúnyolódó. De mikor a sorok folyni kezdtek a tollából, lassankint szín oxygeniummá vált körülötte az athmosphera. Élete lobogott, szíve — amely öt ma megölte — szilaj dobogósával fojtogatta öt, rettentő lá- tományok merültek föl lelkében. Szenvedett a hittől; akkor legjobban, mikor nem akart hinni, aztán mégis hinni kellett, amaz átok, az ihlet révén. De egy hite rendületlen és örökkévaló volt. Magyar hitvallása. Magyar volt Bartha Miklós. A vérünkből való. S hová lesz minden egyéb dolga ennek az életnek, mikor erről van szó. A gyülölség szeretetté nemesedik. A visszavonás szövetséggé leszen. Minden emberi gyarlóság véget ér. Megerősödünk, megtisztulunk. Egyek vagyunk az egy nagy igazságban, hogy magyaroknak kell lennünk. Bartha Miklós magyar volt. Ragyogó becsületességü magyar. És szenvedésekkel teljes életében az volt egyetlen boldogsága, hogy e méltóságát maga is érezte, teljes dicsőségében. Az Úr békéje legyen velünk mindörökké. Egyletek és intézetek. — Az ujságirók egyesületéből. A Budapesti Újságírók Egyesületének elnöke, Vészi József, az egyesület alelnökékez, Cziklay Lajoshoz intézett levelében bejelentette, bogy elnöki állásáról lemond. Az egyesület választmánya csütörtökön délután tartott ülésében foglalkozott az elnök lemondásának kérdésével. Az ülésen Cziklay elnökölt s a választmány tagjai csaknem teljes számban vettek részt. A választmány tagjai mély sajnálattal hallgatták végig a közszeretetben álló elnök levelét, melyben lemondását azzal indokolja, hogy az egyesületnek ez időszerűit erőteljes vezetésre van szüksége, amelyet már csak egy uj elnöktől kaphat, tőle, fáradt
