Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

96

Elandalító húrjain Az ének újra zenegett.

De melyet ég, vihar megért,

A dalt ember nem érti meg . . .

És im a lant elszégyenül,

S fájdalmában ketté reped. —

Ez volt a lant története.

A költőbül tovább mi lett?

Soká nyögé — nem tudni, hol ? —

Az inségterhes életet.

Egy újabb nemzedék előtt Évek múltán megjelenék.

Nem őszült ő meg . . . f'ürteit A gond, a bú kitépte rég.

„Egy-két garast, egy-két garast!“

Halk hangja igy esedeze;

S mint szélringatta száraz ág, Remegve nyúlt ki két keze.

A részvét megkérdezte őt :

,Ki vagy, nyomornak embere!

Kit sujtoló Istenharag Ily könyöretlen megvere ?'

S nevét elmondja, s újra esd : „Egy-két garast..— Megállj, jövel, Örök dicsőség gyermeke!

A bőség szarva födjön el.

Neved ragyog, miként az ég Csillagsugáros éj felen;

Mely egykor árván hangozék ,

Bámulja lantod a jelen.

,Jövel tehát! jövel, cserélj Bársonyt e koldusrongy helyett; Borostyán koronázza főd,

Dús asztalnál legyen helyed!‘

„O szép beszéd . . . o köszönet!

De én semmit sem éhezem,

És nincsen is szükség reá,

Hogy elcseréljem rongymezem.

És a borostyán ... oh mi szép,

Mi jó lehet lángifjunak;

De száraz törzsön a galyok Többé meg nem fogamszanak.

Hanem ha dobsz egy-két garast :

Fogaddsza hálaszózatom;

Mert pénzre vár az asztalos . . . Koporsómat csináltatom.“

PETŐFI SÁNDOR.

EMLÉKKÖNYV.

Ne lássunk soha sem

Méhek nélkül köpűt, virágtalan nyarat,

Üres fészket, gyümölcs nélküli kosarat,

S házat gyermektelen!

(HUGO után szász k.j

Ha mi együtt volnánk eltemetve, Egymást még a sírban is szeretve , Nem kivánnék a világon élni Hasztalanul élni és remélni.

Ha mi együtt volnánk eltemetve ,

S egyszerre csak földinditlás lenne,

Es hamvaink egybeomlanának :

Hálát adnék az egek urának !

VACHOTT SÁNDOR.

MAGYARÁZATA a jelen számunkhoz mellékelt divatképnek.

Első hölgy. Égszínkék tafotaruha két volánnal tafotából és két volánnal fehér túliból. Kék derék, fehér redö- zettel. Fehér hólyagkar, kéktafotás felső ujjal. Hajazat: kerek koszorú nefelejtsekből.

Második hölgy. Rózsaszín atlaszruha, két szoknyával. A második atlaszba végződik, efölött egy harmadik fehér blondokkal, vagy csipkevél. Derék rózsaszín atlaszból blonde berthel. Hajazat : rózsaszín bársony, selyem magokkal s fehér tollal.

GALAMBPOSTA.

Becs. A. A. Legközelebb magány levélben válaszolunk.

Vidéki tisztelt levelezőink megnyugtatására kijelentjük, hogy múlt hó végéig oly sok levél halmozódott ösz- sze borítékunk számára, mikép, hogy csak a legérdekesebbeket közölhessük, többet végkép kihagytunk, s valamennyit igen megrövidítve adhattuk. Ázonban ez összetalálkozás csak a kezdetben szokott történni, azért nehogy ismét a másik szélsőségbe essünk, hogy t. i. a boríték üres ne legyen — további szives közreműködésre tisztelettel fölkérjük mindazokat, kiknek levele kimaradván, ezt netán tagadó feleletre magyarázták.

Mantova. F. M. urhölgy. Köszönetünk kifejezésével magány levelet indítottunk el.

„Mit kérsz tőlem“ vers K

.........s Imrétől valamint

„

a Könyezőhez“ „Emlékkönyvbe“ nem közölhetők.

Ilka képtalánya némi módosítással közölhető volna. Azonban képtalányt is — valamint verset kivéve minden egyebet — csak úgy közlünk, ha a szerző magát, legalább a szerkesztőség számára, s ha kívántatik, lovagias titoktartás mellett — megnevezi. T. vidéki levelezőinket kérjük, hogy minden álnév vagy „r. 1.“ jegy alatt irt leveleiket nagyobb felelősség végett, a szerkesztőség számára, saját neveik aláírásával ellássák.

Arad. Czá . . . E. ur. Az egyik példány utasítása szerint Lippára küldetik. A. Cz . . . név kijavittatott.

Felelős szerkesztő : Vajda Janos. — Kiadó-tulajdonos : Heckeuast Gusztáv.

Pest, 1858. — Nyomatott Länderer és Heckenastnál (egyetem-utcza 4-dik szám alatt.)

t