Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

tettben is szépen nyilvánul. Bár minden vidéken, minden helyen,méltán dicsőítenék a valódi érdemet! Jövő alkalommal városi életünkről, műkedve­lő-társulatról s egyebekről többet. Bodnár Ján. Baj a, február 4. 1858. Szeretetreméltó város ez a mienk, mi baja sincs, oly aranyos kedve, hogy a bőrében is alig fér meg; mulat nyakrafőre, mint­ha csak Babinet üstököse készülne hozzánk vizitre s hevenyészne köztünk olyanféle mulatságot, mint hajdan Jerikóban a zsidó trombiták; egyik bál a másikat éri, egyik szóáréra a másik énekli a czir- kumdederumot, s az legkevésbé sem konfundál minket, hogy csak egy szimpleksz kravátli is két pengő írtba kerül, hiába, van itt életfilozófia, s csak próbálja valaki eldisputálni tőlünk az olva­sottságot; ha mást nem, legalább ismerjük a ma­gyar Horácziusnak eme mondatát: „Minden órád­nak leszakaszd virágát!“ csakhogy aztán méreg­drágába kerül egy ilyen „órádvirága;“ de minda­mellett az a legcsudálatosabb, hogy eddig még alig történt nálunk egy pár bukás, s hihetőleg nem is fog történni , hacsak a gimnáziumban vagy a táncztermekben nem; mert megvagyunk mi áldva több rendbeli tánczteremmel, és a táncztermekben több rendbeli mulatsággal; van itt minden a kiszi- nói, nőegyleti, lőkerti, s álarczos báloktól kezdve, le egészen a „Römer Saale“-féle mulatságokig. A bálok közöl eddig legpompásabb volt a nőegyleté, mikoron is a kisdedovóda javára jártuk világos virradtig az elkopott csárdásokat, megőszült ke- ringőket, s haldokló francziákat; az igaz, furcsák is ezek a mi zenészeink; alig kopik el a nadrágjok, azonnal vesznek helyette újat, s legalább egy fe­kete pantalót tartanak rezervában, azok helyett a szinevesztett zenedarabok helyett pedig sehogysem akarnak újakat és szebbeket játszani; bizony job­ban tenné a mi Józsi barátunk, ha a kompozicziót legalább még egy időre abba hagyná, s azon nya- valgó rósz csárdások helyett, mint a minőkkel gyak­ran traktál minket, játszaná jelesebb szerzőink ismertebb s újabb darabjait. Az álarczos bál 10- ikén, a fényességéről egész környékünkben isme­retes kaszinói bál pedig 15-kén fog megtartatni.— És most térjünk át városunk nevezetességeire! Első és kétségkívül legszebb nevezetesség a prés­ház; ott pompázik őkcme börtönstilben építve a piacz közepén legnagyobb diszére szabadalmas Baja városának; (mint halljuk mostani lelkes föl­desurunk, gr. Zichi Bódog e valóban dísztelen épü­let helyén pompás urilakot szándékozik emelni.) A nevezetességek második helyén áll a városhá­za; van reményünk, hogy ha mi nem, hát unokáink majd csak felfogják valamikor építeni. Harmadik nevezetesség a gőzmalom; ez arról lett híressé, hogy akkor bukott mikor már elkészült; most egé­szen magának él az amicze, elmélkedvén a világ múlandóságáról, és ott künn a város végén nagy bölcsen hallgatja a szárazmalom uniszónó kelepe­lését. A negyedik nevezetesség már nem hallgat, hanem ejjci meg száz ember erővel is, a mint a szu*.ocs ____ m agával; és ez a pletykafábrika; régi szennyes épület, honnan minden a mi tiszta, bemocskolva jő ki, csak az kár, hogy a gyámok urat nem ismerjük, álarczot hordoz, mondhatom gyönyörű foglalkozás, jobb volna bizony gondolkodnék kiki a maga ba­járól , úgy hiszem van mindegyikünknek elég söp- renivalója saját háza előtt. Ötödik nevezetesség a könyvnyomda; birtokosa Kederschitzky Ignácz egy pár hó előtt ütötte föl nálunk sátorát, s még eddig lines oka panaszra, mert vidékről is érkez­nek hozzá megrendelések, s nyomdája éjjel is dol­gozni kénytelen. Biztos kézből vettük azon hirt, hogy a város a tisztelendő francziskánus atyák kertjét 12,000 pengő forintért megvette, s csinál­tat belőle piaczot — mégéri a tizenkét ezer forin­tot, mert kiterjedése jóval nagyobb mint a pesti ujtér; a régi piaczból pedig készíttetik sétány, rendkívüli örömére a szerelmeseknek, mert leszen itt majd sóhajtás, turbékolás, és mindenféle szino­nimája a kézszoritásnak. Meg kell még említenem azon örvendetes hirt, minélfogva ifjú könyvkeres­kedőnk Kollár Antal szépirodalmi lapot szándé­kozik kiadni, melynek szerkesztésére tanáraink egyik jelesbikét, Ivolmár Józsefet kérte föl, ki is szívesen ajánlkozott annak vezetésére; az egész ugyan még csak tervben áll, de ha elsül, april else­jén megindul a lap. A nőegylet meg a kisdedóvoda javára a böjti napokban hangversenyt szándékozik rendezni, hol hallomás szerint nagyobbára műked­velők fognának közremunkálni. r. 1. Vámos-Pircs, febr. 1Ö. Méltán várhatná a szép „nővilág“— mert ez a jelen időszak igénye, hogy legalább is egy pár hét országra szóló krino- lin teljes vigalom részletezésével találkozzék so­raimban. — Hja, de ez nálunk nem járja. Ugyanis városunk legelőkelőbb hölgyei — hála egyszerűsé­güknek! — nem ismerik még a fényűzést. — Egy , jótékony ezélú“ tánczmulatságot rendezett ugyan a helybeli nagy vendéglős, a rósz debreczeni-vásár miatti tetemes kárainak némi pótlására, de a jöve­delem épen nem hozhatta a nagy vendéglős ur pénzügyét a veszteséggel egyensúlyba. —Február 11 és 12-kén szokatlan élénk zaj uralgott utczáin- kon. Fegyveres nép érkezett számtalan kocsikon. —A gyalogság botokkal, favillákkal volt fegyver­kezve. Minden arra mutatott, hogy nagyszerű dol­gok vannak készülőben, melyek a békeszerető pol­gárt rémülettel töltik el. Úgy is volt.Véres háború izentetett a halápi erdő vadainak. És lön nagyszerű hajhászat. A százakra menő vitézsereg fellépésé­től az ádáz farkasseregnek borzasztó jövendőt le­leteit jósolni, és ime 9, olvasd kilencz szerencsét­len nyúl esett áldozatul. Mondják, hogy egy ,vad‘ disznó is esett volna el, de egy jelenvolt vadász eként egészítette ki, hogy azt csak „tele pohárral“ lőtték volna meg. Este a városházánál nagyszerű lakoma volt. •— Katinka.

Next

/
Thumbnails
Contents